Bozsik a Haladásnál

Mindezt csak azért érdemes megemlíteni, mert Bozsik Péterről most már mindenkinek a Manchester Unitedet verő Zalaegerszeg jut az eszébe. Pedig lejárt lemez ez már (jóllehet felejthetetlen emlék az alsó köríven zsúfolt Puskás Ferenc-stadion, és Koplárovics Béla gólja…), de olyannyira, hogy Bozsik Péter épp az ősi rivális Szombathely csapatához szerződött. Hogy miként élik meg mindezt Zalaegerszegen, az nagy kérdés, hiszen köztudott, hogy a zalai városban sokan szerették a szakembert, s még akkor is kitartottak mellette, amikor a ZTE szép sorban gyűjtötte be a vereségeket. De az élet már csak ilyen, sodorja tovább az embert, nincs idő nosztalgiázni, a múlton rágódni. Bozsik Péter – ahogyan az az alábbi interjúból is kiderül – lezárta élete zalaegerszegi korszakát, és kedd délután már edzést vezényelt a Haladás stadionjában. Hét végén a válogatott meccs miatt nincs forduló, így csaknem két hét áll a rendelkezésére, hogy megismerje vadonatúj csapatát, no meg ahogy Bíró Péter klubtulajdonos is megfogalmazta: megkezdje egy stílusosan futballozó Haladás alapjainak lerakását.
Egészen más feladat ez a fiatal szakember számára, mint az, amivel eddig megbízták.
A Vasasnál bajnokesélyes csapatot vett át a hetedik helyen a távozó Mezey Györgytől, és végül bronzérmet szerzett az angyalföldiekkel; Zalaegerszegen olyan játékoskeretettel dolgozhatott, amely a nagyszerű szakmai munkának, a város összefogásának, a szurkolók támogatásának köszönhetően bajnoki címet szerzett.
Szombathelyen egyelőre nem ilyesmiről szól a nóta…
– Egy hónapja gyakorlatilag teljesen eltűnt. Mit csinált? Netán ücsörgött a csatári háza kertjében?
– Nagyon kellemes egy hónap van mögöttem, régen éreztem magam ilyen jól – mondta Bozsik Péter, akit Szombathelyen tegnap mutattak be. – Jutott időm a családomra, rengeteget kirándultunk, sokat teniszeztem, olykor-olykor konditerembe jártam, úgyhogy teljesen fittnek érzem magam. Rám is fért az elmúlt hónapok keservei után.
– Azt akarja mondani, hogy egyetlen meccset sem látott?
– Csak tévén néztem futballt. Valahogy úgy alakult mindig a programom, hogy nem volt időm kimenni a Zalaegerszeg vagy bármelyik más csapat mérkőzésére. Amikor a Ferencváros játszott Zalában, akkor Pesten voltam, most legutóbb a Szombathely elleni meccsen pedig ugyancsak Zalaegerszegen kívül tartózkodtam.
– Lehet, hogy nem ismeri el, de szerintem nem véletlen ez a távolságtartás a magyar futbaltól…
– Jó, elismerem, volt bennem bizonyos fajta kiábrándultság, de azt hiszem, ez természetes. Az utóbbi nyolc-tíz hónapban annyit harcoltam, hogy az valóban felőrölte az erőmet és elvette a kedvem a munkától.
– Rákérdezek: kikkel harcolt? Játékosokkal, vezetőkkel, önmagával?
– A játékosokkal éppen annyit harcoltam, amennyit minden más edző. A vezetőkkel talán kicsit többet. No, de nem akarok ebbe mélyebben belemenni, nem szokásom a sárdobálás, és semmi, de semmi értelme a személyeskedésnek. Hagyjuk is, mi volt Zalaegerszegen.
– Azért ne hagyjuk, hiszen bajnoki címet nyert, valamint a ZTE-vel kisebbfajta világszenzációt szolgáltatva legyőzte a Manchester Unitedet. Ráadásúl aligha lehet és szabad elfelejteni. Egyébként dühös valakire?
– Nem vagyok én dühös, és ahogy mondani szokták, csak a szépre emlékezem. Bronzérmes lettem a Vasassal, arra is büszke vagyok, de az igazi sikert Zalaegerszegen értem el a bajnoki címmel, no meg azzal a bizonyos Bajnokok Ligája-selejtezőjével. Történt, ami történt, számomra csodálatos emlék marad Zalaegerszeg.
– Ehhez képest az ősi rivális Szombathelyhez szerződik.
– Szépen fel van ez fújva. Nem hiszem, hogy harminc vagy akár ötven hőzöngő drukker miatt úgy kellene beállítani a Zalaegerszeget és a Haladást, mint ősi ellenségeket. Meg aztán Mihalecz István, az utódom is dolgozott a Halinál, úgyhogy nem kell ezt túlragozni. Örömmel látok munkához, ezt nem győzöm hangsúlyozni, már csak azért is, mert Csatár, ahol lakom, mindössze ötven kilométerre van Szombathelytől, így nem kell megint költöznünk, új életet kezdenünk. Ez nagyon fontos nekem.
– Mikor keresték meg Szombathelyről?
– A szombati vereség után. Késő este Bíró Péter hívott fel telefonon, és akkor hosszasan beszélgettünk. Abban maradtunk, hogy hétfőn Budapestre utazom, és személyesen tárgyalunk tovább. Így is történt, beszélgettünk legalább három órán át, és azt mondtam, örömmel állok munkába a Haladásnál.
– Mivel győzték meg, illetve mivel sikerült meggyőznie önmagát?
– Nézze, várhattam volna extraajánlatra, mondjuk a Barcelona vagy az Atlético Madrid érdeklődésére, de igyekszem a földön járni, úgyhogy tudtam, hogy meg kell ragadnom a következő lehetőséget, jöjjön az bárhonnan is. Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy a Haladás nem nagy kihívás – nagyon is az. Bíró Péter szereti a futballt, és ami ennél is fontosabb, hajlandó áldozni rá. Ez számomra egyértelműen kiderült a beszélgetésünkből. Még arról is szó esett, hogy akár az utánpótlással is foglalkozzak, ő azt szeretné, ha hosszú távon dolgozhatnánk együtt.
– Mit jelent a hosszú táv? Egy vagy két évet?…
– Lehet, hogy furcsa lesz, amit mondok, de határozatlan időre szóló szerződést kötöttünk, ami ugye egy edző esetében lehet három év, de bizony lehet három hónap is.
– Azért azt csak megbeszélték, hogy mit várnak el öntől és a csapatától?
– Most sem mondok számokat, a tulajdonos nem írta le egy papírra, hogy nekünk a hatodik, vagy a harmadik helyen kell végeznünk. Egyet szeretne, hogy próbáljuk meg lerakni egy stílusosan, szépen futballozó Haladás alapjait. Olyan munka és feladat ez, amelybe örömmel vágok bele.
– Dolgozott a Vasasnál és Zalaegerszegen, mindkét klubnál erős, bajnokesélyes játékoskeret állt a rendelkezésére. Ezek után mi a véleménye a Haladás jelenlegi játékoskeretéről?
– Természetesen tudom, hogy itt mások lehetnek a céljaink, mint a korábbi két csapatomnál, úgyhogy azt mondom, ha az első hatba kerülünk, az bravúrnak számít. De ugyanakkor azt is ki merem jelenteni, ez a mostani minden idők legfurcsább és legkiegyensúlyozottabb bajnoksága, itt bárki bárkit legyőzhet, akkor ezzel a tudattal fogunk pályára lépni mindenkivel szemben.
– A hét végén nincs forduló: csak edzi, vagy gyakorlómeccsen is kipróbálja a Haladás erejét?
– Szombaton Ausztriában játszunk az Admira Wacker ellen.
– Aztán jövő héten érkezik a Pécs Szombathelyre, és az a meccs lesz az ön igazi debütálása. A Haladás fanatikusai egyértelműen győzelmet várnak kezdésként.
– A soron következő ellenfél eddig több bravúros eredménnyel rukkolt ki, de valóban győznünk kell, hiszen annak idején a Vasasnál is győzelemmel debütáltam: hat kettőre vertük az Újpestet, ám most azt mondom, nyerjünk "csak” eggyel.
– A végére is marad egy kényes kérdés: nem riasztotta el a szombathelyi edzősködéstől, hogy Détári Lajos meglehetősen furcsa körülmények között volt kénytelen távozni a Haladástól?
– Nem tudom, mi történt Döme és Bíró Péter között, nekem ezzel nem is szabad foglalkoznom. Engem megkerestek, örömmel fogadtam el a feladatot. Gujdár Sándor lesz a segítőm, és engem mostantól csak a szakma érdekel.