Nagyerdő – elveszett a Fradi

LIPCSEI ÁRPÁDLIPCSEI ÁRPÁD
Vágólapra másolva!
2003.10.05. 20:33
Címkék
Rendhagyó idézettel kezdjük, hiszen a nyilatkozatot szinte kivétel nélkül elutasító vesztes ferencvárosi játékosok egyike mondta percekkel az 50-s DVSC-győzelemmel záruló mérkőzés lefújása után: "Átgázolt rajtunk a Loki  ez a véres valóság&"
A hazai játékosoknak csupa öröm volt ez a mérkôzés – elég csak ránézni a debreceni labdarúgók arcára (fotó: Németh Ferenc)
A hazai játékosoknak csupa öröm volt ez a mérkôzés – elég csak ránézni a debreceni labdarúgók arcára (fotó: Németh Ferenc)
A hazai játékosoknak csupa öröm volt ez a mérkôzés – elég csak ránézni a debreceni labdarúgók arcára (fotó: Németh Ferenc)
A hazai játékosoknak csupa öröm volt ez a mérkôzés – elég csak ránézni a debreceni labdarúgók arcára (fotó: Németh Ferenc)
A hazai játékosoknak csupa öröm volt ez a mérkôzés – elég csak ránézni a debreceni labdarúgók arcára (fotó: Németh Ferenc)
A hazai játékosoknak csupa öröm volt ez a mérkôzés – elég csak ránézni a debreceni labdarúgók arcára (fotó: Németh Ferenc)
Rósa Dénes szavai voltak ezek, és összességében hűen tükrözték a vasárnap este Debrecenben történteket, merthogy a DVSC-MegaForce valóban "elütötte” a forduló előtt még veretlen Ferencvárost. Lehetne abba kapaszkodni, hogy a vendégegyüttes nyolc hiányzója miatt (ebből négy játékos rendszeres kezdő Garami József szakmai igazgató csapatában) kényszerült statisztaszerepre az Oláh Gábor utcában, ám ez nem fedné a valóságot. E helyütt egy újabb ferencvárosi labdarúgó, a csapatkapitány Lipcsei Péter summázatát idézzük: "Tizenegy emberből tíz mondott csődöt vasárnap este. Ezek után nagy hiba lenne egymásra mutogatni, a gödörből, ahova kerültünk, közösen kell kimásznunk.”
Azaz, Dragan Vukmir és a többiek hiányzása nem lehet ok arra, hogy a Ferencváros tulajdonképpen húsz perc játékot követően megadja magát, még akkor sem, ha a Debrecen kifejezetten jól kezdte a mérkőzést, és gyorsan vezetéshez jutott. Szentes Lázár futballistái tudatosan felépített akciókat vezettek, agresszíven és a találkozóra láthatóan maximálisan ráhangolódva futballoztak, és ütötték ki a zöld-fehéreket, csodálatos estét szerezve ezzel szurkolóiknak, akik percekkel Ábrahám Attila mérkőzést záró sípjele után is boldogan és önfeledten énekeltek az aréna körül. Énekelve éltetve Sándor Tamást – a Loki legjobbját – Madar Csabát, és a többieket sorban. Arra megvolt minden ok, hogy egyetlen névről se feledkezzenek meg, elvégre a piros-fehérek nagyszerű csapatjátékot mutattak be, megérezték annak lehetőségét, hogy könnyen sebezhető az ellenfél, és végül is öt döféssel padlóra is küldték.
Az 5–0-s eredménnyel a Debrecen beállította saját rekordját, legalábbis ami a Ferencváros elleni összecsapásokat illeti, 1999 áprilisában méretes, 6–1-es "zakóval” küldte haza a Loki a fővárosiakat, most elég volt a "nyerő ötös”.
"Nagyon kijött a csapatnak a lépés – lihegte az öltözőfolyosón Madar Csaba, aki az első gólt szerző Dombi Tibort váltotta a 28. percben. – Annak külön örülök, hogy gólt sikerült rúgnom. Nem szerepeltem még olyan csapatban, amelyik ilyen nagy különbséggel győzött a Fradi ellen. A Videoton elleni mérkőzés óta nem kerültem a csapatba, így érthető, hogy volt bennem bizonyítási vágy. Hála istennek ettől nem lett görcsös a játékom, megoldásaim bejöttek. Élvezni akartam a futballt, és ez sikerült.”
Egy Loki-drukker helyeslően bólintva és a játékost vállon veregetve annyit fűzött a monológhoz: "Csaba, a régi vagy! Az MTK-tól a nyáron hazatérő középpályáshoz hasonlóan vélekedett a második gól szerzője, Halmosi Péter is. A balszélső az egységességet emelte szavaival piedesztálra, megjegyezve: "Hiába vannak Debrecenben jó játékosok, ez mit sem ér, ha nem vagyunk összetartóak. Most azok voltunk, és ennek ez az eredménye.”
Szentes Lázárnak ezúttal is Kiss Zoltán volt az aduja, a Belgiumban is megforduló labdarúgó védekező középpályásként kezdte a találkozót, ám Dombi Tibor már említett cseréjét követően ő húzódott a villámszélső elárvult helyére. "Kis szerencse azért van benne, hogy ennyi gólt sikerült rúgnunk – mondta mosolyogva Kiss Zoltán. – Elvégre az idén volt már olyan meccsünk, amelyen nagyobb helyzetekből sem sikerült a kapuba találnunk. Most minden összejött, és remélem, a legközelebbi hazai meccsünkön, az NK Varteks elleni UEFA-kupa-visszavágón is telt ház lesz.”
Eldönteni képtelenség, ki lehetett a legboldogabb a diadalittas hazai játékosok közül… Nos, Dombi Tibor biztosan boldog volt, ő felöltözve, szokása szerint nagy mosollyal fogadta a gratulációkat: "Tudom ám, hogy Böőr Zoli miért nem játszott ezúttal! Vegyük csak sorba, kihagyta a kupadöntőt, kihagyta a május harmincadikai meccset, és kihagyta az esti derbit is. Na, kivel játszottunk mindháromszor? Nem akarom azt mondani, hogy Zoli a Fradiba igazol, de azért gyanús…” Aztán a szélső komolyra fordította a szót: "Csalódtam a ferencvárosiakban, világos, hogy sok sérültjük van, de ettől azért nagyobb ellenállást vártam tőlük. Talán nem szoktak hozzá, hogy ennyien ellenük szurkolnak.”
Befejezésként álljon itt Sándor Tamásnak, a mérkőzés legjobb teljesítményét nyújtó játékosának összegzése: "Eldőlt… Hogy micsoda? A bajnokság persze még nem, legfeljebb ez a meccs. Igaz, már az első félidőben.”
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik