Rovatunkban, a Nemzeti Sport Ötösben az őszinte véleményeket olvashatják. Egykori klasszisok, edzők, szövetségi kapitányok, vezetők, sőt adott esetben más sportágak képviselői is szót kaphatnak itt, ha markáns véleményük van a magyar labdarúgás aktuális eseményeiről. A lényeg tehát az, hogy kommentáljuk a honi futball történéseit, a hét legvisszhangosabb híreiről kérdezzük vendégeinket, akik időnként komolyan, máskor tréfásan minősítik a mai magyar futballvalóságot.
Rendhagyó módon váltott edzőt az NB II-es Balatonlelle együttese. Mivel a klubelnök elégedetlen volt a gárda teljesítményével, a Budakalász elleni hazai találkozó második félidejében jelezte Keszei Ferenc edzőnek, hogy átveszi az irányítást, és a soron következő cserét már ő hajtotta végre. Az eset után Keszei elköszönt a klubtól, utódja Bőzsöny János, akit a tavasszal egyébként Keszei váltott a kispadon…
Mezey György: – Sose felejtem el, jó húsz éve az egyik vidéki katonacsapat, talán a Nyírbátor mérkőzésén egy vendéggól után a laktanya parancsnoka az együttes edzőjéhez küldött két katonát azzal a paranccsal, hogy vezessék ki a trénert a pályáról. Újra ide jutunk?
Hajdú B. István: – Kevés, edző számára megalázóbb helyzetet tudok elképzelni ennél. Kulturált helyen ilyesmi soha nem fordulhatna elő. Legközelebb két szöglet vagy egy kapufáról kifelé pattanó labda után dönt majd úgy, hogy itt a váltás ideje? Ha elégedetlen az edző munkájával, rúgja ki a meccs előtt vagy után, de semmiképpen ne közben.
Nyilasi Tibor: – Helyzet- vagy jellemkomikum? Sokan megkérdezik tőlem: miért nem vállalok újból edzői munkát? Például ezért. Mert ilyen esetek bizony nem csak az alsóbb osztályokban fordulnak elő…
Csank János: – Ez biztosan nem szakmai döntés volt. Mármint az első Bőzsöny–Keszei csere. Mert mitől lenne előbbi jobb szakember most, mint a tavasszal volt? Durva dolog ez, de az a tény, hogy az elnök egyben a polgármester is, még kacifántosabbá teszi a sztorit… Más területen is lehet ezek szerint hatalmi eszközökkel dolgozni? Félő ezek után, hogy ha megsértődik, akkor Balatonlellén nem lesz futball…
Kemény Dénes: – Voltak tanúk? Mert akkor javaslom a sztorit a Guinnessbe. A következő kiadásban talán már olvashatnánk is erről az esetről az abszurd kategóriában.
Szűcs Lajos bravúrjai tartották életben a Ferencváros reményeit a Magyar Kupában, a címvédő kapusa a rendes játékidő utolsó percében büntetőt hárított, ezzel 1–1-re mentette a Nyíregyháza Spartacus elleni meccset. A hoszszabbítást követő tizenegyespárbajban aztán újabb két pontrúgást hárított, majd értékesített egyet, továbblőve ezzel az FTC-t, amelybe ezen az öszszecsapáson tért vissza Tököli Attila – góllal. A csatár idei első bajnokiján, Zalaegerszegen is eredményes volt.
Hajdú B.: – Tököli Attilával kapcsolatban nem lepett meg, hogy végül a Ferencvárosban maradt, ahogy azon sem csodálkozom, hogy rúgja a gólokat – eddig is ezt tette. A Ferencváros felemelkedéséhez olyan emocionális élmények kellenek, mint Szűcs Lajos utolsó perces bravúrja. A csapat szépen lassan feláll a padlóról, de az ilyen sarokpontokra emlékezni fognak a játékosok, mondván: akkor is nehéz helyzetben voltunk, de Lajos kihúzott minket a csávából!
Kemény: – Szezon eleji lehetett a forma, elvégre a Fradinak nem egy utolsó perces kapusbravúrnak köszönhetően kell továbblépnie egy másodosztályú gárdával szemben. Mindegy, ez már a múlt, jelen esetben sok sikert kívánok a csapatnak és a két említett futballistának a magyar és a nemzetközi porondon is.
Csank: – Két, meghatározó ferencvárosi labdarúgóról van szó, akiknek már a jelenléte is nagy hatással van a riválisokra. Szűcs Lajos válogatott kapus, Tököli Attila gólkirály, szóval csodálkozni nem kell. Az értékes játékosoknak áruk van, ők azonban a kellő pillanatban hozzák is magukat.
Mezey: – Ezek nem véletlenek! A Fradi egy keserves meccset is képes megnyerni, ami a profimentalitás bizonyítéka. Szűcs Lajossal kapcsolatban pedig csak ismételni tudom magam: sok ilyen hozzáállású játékosra van szüksége a magyar labdarúgásnak.
Nyilasi: – Bámulatos, amit Szűcs a Fradi kapujában véghezvisz! Ô igazi érték, évek óta kiemelkedő teljesítményt nyújt, a csapat sikerei bizonyos mértékben annak köszönhetőek, hogy klasszis kapusa van. Tököliről néhány hete azt mondtam, apró gólokkal megzavarhatja a riválisokat, s ezekkel közben újra felépítheti önmagát, visszaszerezheti a szurkolók szeretetét, szimpátiáját. Jó úton jár.
A Magyar Televízió Közalapítvány kuratórium elnöksége nem engedélyezte, hogy aláírják a labdarúgó-mérkőzések televíziós közvetítéséről előkészített szerződést, így a hét végi összecsapások közül egy sem került képernyőre. Az elnökség sokallta az évi 450 millió forintos vételárat. A Magyar Labdarúgóliga elnöksége válaszlépésként azonnali hatállyal kitiltotta valamennyi országos televízió kameráit az első és másodosztály mérkőzéseiről, így összefoglalók sem készülhettek.
Kemény: – A sportnak – ezen belül a futballnak – szüksége van a televízióra. A sporthoz, értelemszerűen a labdarúgáshoz is pénzre van szükség, ami nagy mennyiségben olyan mecénásoktól származik, akik hirdetnek, reklámoznak, márpedig a hirdetések leginkább éppen a televízión keresztül hatnak. A magyar futball úgy biztosan nem indul el fölfelé, ha a mérkőzések nem láthatók a tévében.
Nyilasi: – Vihar egy pohár vízben! Nem rémültem halálra a kuratórium döntése után, mert a mondás szerint olyan még sose volt, hogy ne legyen valahogy… Halkan jegyzem meg, az MTV-n annyi botrányosan rossz műsort láthatunk – amelyek közül nem egy bizonnyal többe is kerül, mint a közvetítések –, hogy azok után nem szégyellem azt kérni: hadd nézzek magyar focit is!
Mezey: – Tisztában van vele minden érintett, hogy ez nem pénzkérdés, a televízió rentábilis működése nem ezen az öszszegen áll vagy bukik. Engem nem is maga a döntés, hanem az azt követő reakciók döbbentettek meg igazán. Cinikus, kárörvendő cikkek láttak napvilágot. Oké, a napi poénkodást elfogadom, de az meglepett, hogy egyetlen higgadt, mértékadó írást sem olvastam.
Hajdú B: – Mindenkinek megvan a maga igazsága ebben a történetben. Ez a futball valóban nem ér négyszázötvenmilliót, de az összeg a kurátorok számára sem most derült ki. S persze az sem állja meg a helyét, hogy a futballunk semmit nem ér, kvázi ingyen közvetítsék. A kitiltással nem értek egyet, ugyanis ezzel nem az operatőrt – neki lett egy szabad délutánja –, hanem minket, szurkolókat, nézőket büntettek.
Csank: – Rövid leszek: szerintem a ligának igaza van, jobban nem is folynék bele ebbe a kusza történetbe! A labdarúgást rövid időn belül újabb komoly támadás érte, de nem kérdéses, ettől azért még életben marad. S bízom benne, idővel jobb, áttekinthetőbb is lesz egyben.
Hét forduló után továbbra is pont nélkül, mínusz 14-es gólkülönbséggel áll a bajnokságban a tavalyi aranyérmes ZTE együttese, amely ennek megfelelően utolsó az Arany Ászok Ligában. Habár az ötödik forduló után edzőt váltottak Zalában – Bozsik Péter ment, Mihalecz István jött –, az együttes nem tudott ellépni a holtpontról.
Csank: – Párját ritkítja az eset, de az üzlet előbb-utóbb beindul. A futballban hosszú pozitív, no meg persze negatív sorozatok is vannak. Emlékszem, a Váccal is volt olyan időszakunk, hogy mindent ugyanúgy csináltunk, mit az előtte való évben, amikor bajnokok lettünk, mégsem sikerült szinte semmi. A Zetének is balszerencséje van. Bízom benne, a zalai futball ezek ellenére sem rendül meg, szükség van első ligás csapatra Zalaegerszegen.
Mezey: – Kispadon ülőként mondom: kiegyenlített a magyar mezőny, jól felkészített, ha nem is a legjobb európai játékosállományú csapatok küzdenek hetente. A siker gyakran nüanszokon múlik, a Zalaegerszeg pedig eddig peches volt. A hét vereség ellenére sem szabad leírni a zalaiakat, különösen nem Mihalecz Istvánt, akit ragyogó edzőnek tartok.
Kemény: – Szurkolok neki, mert szimpatikus csapat. Dolgozni kell türelemmel, s csupán egyetlen pozitív eredményre van szükség, hogy a játékosok önbizalma visszatérjen. A Zalaegerszeg bajnok volt, a labdarúgói tehát tudnak futballozni…
Nyilasi: – Szomorú, hogy szárnyalás után jött a hullámvölgy, amiből egyelőre nem tud kievickélni a társaság. Nagy baj persze nincs, a tabellára pillantva azt mondom, két-három győzelem, és a ZTE kikerül a veszélyes zónából. Mindenesetre fájdalmas lenne, ha újból lemaradna a felsőházról. Harcolni kell, megszerezni az első, apró győzelmet. Ez a legnehezebb, de aztán beindul a szekér.
Hajdú B.: – Ellép… Angliában a fogadóirodák egy az ötvenhez adják, hogy a Premier League utolsója, a Wolverhampton győzelem nélkül fejezi be az idényt… Nem tudom, a ZTE esetében itthon milyen oddsot adnának hasonló esetre. Persze a zalai jobb csapat is annál, a hét végén a hírek szerint jó meccset vívott a Fradival – csak nem láttuk –, és Mihaleczet sem menesztették a szünetben. A viccet félretéve: tömör a mezőny, egy-két győzelem középcsapattá teheti az egerszegieket, de azt mondom, bajnoki álmot ne szövögessenek a szurkolók.
Sokáig reménykedtek Debrecenben a város és a klub vezetői, hogy sor kerül az új stadion építésére, de a napokban kiderült, az állam 2005-ig nem adja oda az erre a célra szánt csaknem egymilliárd forintot. Így a helyi önkormányzat hiába különített el jelentős összeget erre a célra, két évig még biztosan várni kell az új létesítmény építésének elkezdésére.
Nyilasi: – A körülmények nemcsak a mára, de a tegnapra is jellemzőek… Úgy tűnik, Debrecennek legalább a 2006-ban esedékes választásokig kell várnia…
Csank: – A sport nincs túl jó passzban ebben az országban. FIFA-licences stadionokra lenne szükségünk, ehelyett a külföldi mit lát: bajnok lesz a Dunaújváros, a BL-meccset meg Győrben rendezik. Csodálkozunk, ha mosolyognak? Debrecenben nagy pénzt fektetnek a fociba, a sportba. A Főnix-csarnok – helyesen – felépülhetett, egy futballstadion akkor miért nem születhet?
Hajdú B: – Akkor lehet építeni, ha van rá pénz. Legyen csapat, igény a lakosok részéről a futballra, járjanak ki minél többen a meccsekre, és akkor közösen, a várossal nyomást lehet gyakorolni az államra. Egyébként meggyőződésem, eddig valaki valakit hitegetett… Az állam a várost? A város a klubot? Kívánom, amíg nem épül új aréna, addig teljen meg a régi!
Kemény: – Egyik szemem sír, a másik nevet. Debrecennek bizonyára szüksége van egy új labdarúgó-létesítményre, ugyanakkor ha ez állami részről egymilliárdba kerül, akkor fel kell vetnem azt a gondolatot is: ez a napi sport szintjén nagy summa, és csak egy stadion épülhet meg belőle, nem is teljes egészében.
Mezey: – A debreceni futball az egyik legnagyobb értéke a magyar labdarúgásnak. Fociimádó a város, függetlenül attól, hogy csapata, csapatai éppen hányadik vonalban szerepelnek. Egy szó, mint száz: megérdemelne egy stadiont, ez nem kétséges…