Amikor szabad a pálya

"Ezúttal sem élte túl a magyar aranyérmes a Bajnokok Ligája selejtezőjét, így továbbra is a Ferencváros az egyetlen olyan honi alakulat, amelyik felkerült a főtáblára még 1995-ben. Az MTK Hungária az FTC-vel és a Debrecennel az UEFA-kupában folytatja a nemzetközi szereplést. A BL-ben egyetlen magyar labdarúgó, a német VfB Stuttgart légiósa, Szabics Imre szerepel majd."

Nyilasi Tibor: – Ez már szinte "természetes”, hogy a magyar bajnok nincs ott a csoportküzdelmeknél. Hadd tegyem azonban hozzá, Kelet-Európát sem képviselik túl sokan a sorozaton. A keletiek nem kellenek ebbe a ligába, sem üzleti, sem szakmai szempontból nem hajtanak hasznot az ötletgazdának.
Hajdú B. István: – Azért az egy szem magyarért szorítanunk kell! A hír, persze, alapvetően nem meglepő. Amióta nem csak a bajnokok indulnak el ebben a kupában, még kisebb az esélyünk, hogy odaérjünk a végső harminckettő közé. Reálisan: a mindenkori magyar bajnok célja az, hogy sikerrel vegye a második selejtezőt, így ha el is vérzik az utolsón, azért az UEFA-kupában még vigasztalódhat.
Szántó Imre: – A valós helyzet szerint korántsem biztos, hogy az UEFA-kupában majd vigasztalódik az MTK… Annak idején, az új MTK születésekor azért jó volt elhinni, hogy néhány éven belül meghatározó nemzetközi szereplő lehet a csapatból.
Mezey György: – Ez akár helyzetelemzésnek is tekinthető, hozzátéve: a magyar futball döcögve jut el a nemzetközi porondig – vagy úgy sem. Egy csapatunk túljut az első körön, és habár a Ferencváros ellenfele, a dán Köbenhavn tűnik a legmasszívabb gárdának a nekünk rendelt három közül, szerintem az FTC lesz ez a bizonyos továbbjutó.
Kemény Dénes: – Nincs magyar csapat a legrangosabb kupában? Ez nem meglepetés, már csak az utóbbi évek statisztikái miatt sem. Ami viszont mellbevágott: az MTK–Celtic meccsen kevesebb néző volt, mint az Unicum-kupa bármely összecsapásán vagy akár a szlovákok elleni szigeti meccsünkön.

"A közelmúltban őt ért sérelmek miatt – rövid időn belül kétszer is – lemondott posztjáról Détári Lajos, a Lombard FC Haladás vezetőedzője, ám a lemondás(oka)t Bíró Péter klubtulajdonos nem fogadta el, sőt a meg nem tartott edzések miatt belső fegyelmi eljárást indított az egykori világválogatott ellen. A csapatot az őszi szezon hátralévő meccsein Gujdár Sándor megbízott edző irányítja, és Zalaegerszegen is új tréner dirigál a jövőben: Bozsik Pétert Mihalecz István váltotta a kispadon."

Hajdú B.: – Öt mérkőzés – öt vereség. Bozsik Péternek és csapatának is szükségszerű a váltás, ez viszonylag tiszta sor. A szombathelyi eset már nem ilyen egyértelmű. Nem tudjuk, mik az említett sérelmek. Megjegyzem, jobb is így. A klub belügyeként kezelte a történteket, és ez messzemenően helyeslendő. Örülök, hogy az ügy nem ment át a másik totális lejáratásába. Az persze figyelemre méltó, hogy a tizenkét csapatos élvonalban öt forduló alatt már két gárdánál is edzőváltásról szólt a hír.
Mezey: – Pétert emberileg és edzőként is tisztelem, szeretem, de ő is tudja, az eredménytelenséggel előbb-utóbb ez jár. A két históriát amúgy nem mosnám össze, már csak azért sem, mert nem világos, mi áll Détári Lajos távozásának a hátterében. Hallani arról, hogy a tulajdonos bele akart szólni a csapat összeállításába… Maradjunk annyiban: ez a szembetűnőbb eset.
Kemény: – Ha a felmentés része a futballnak, úgy a lemondás is az. Bozsik Péter sorsa már a legutóbbi szezon végén is kérdéses volt, a őszi idei kezdés egyértelműsítette a helyzetet. Mindenesetre olvastam és hallottam a véleményét: szerintem okosan érvelt és döntött. Ki tudja, meddig, de ő az egyetlen edző, aki bajnok tudott lenni a ZTE-vel, és erre büszke lehet.
Nyilasi: – Sajnálom a feleket, hozzáfűzve, nem tudom, hogy pontosan mi is történt Szombathelyen, a magyar labdarúgás egyik utolsó fellegvárában. A város lakosai szeretik a futballt, azaz a támogatottsággal nincs probléma, a közegre nem lehet panasz. Amikor minden adva van a munkához, akkor civakodnak a felek… Ezért szomorú történet ez.
Szántó: – Détári Lajos az edzővé válás érlelési időszakát éli, hogy valakiből nagy szakvezető legyen – márpedig erre Détárinak minden reménye megvan –, annak az ilyen fordulatokra is szüksége van pályája során.

"Átadólistára tette az ukrán bajnok Dinamo Kijev huzamosabb ideje mellőzött magyar védőjét, a 11-szeres válogatott Bodnár Lászlót. A futballista sem bajnoki, sem kupatalálkozón nem jutott eddig szóhoz együttesében, amely nem is nevezte a Bajnokok Ligájában szereplő keretébe. A klub sajtóreferense úgy nyilatkozott, Olekszij Mihajlicsenko edzőnek Bodnár László edzésmunkájával és viselkedésével van kifogása."

Szántó: – Ez nem dráma! Európában szinte bárhol és gond nélkül felhasználhatja azt a tudást, amit Kijevben megszerzett. Innen nem ítélhetőmeg, hogy milyen a Dinamónál a viselkedési, illetőleg az edzésmorál, mindenesetre annak eddig nem vettük jelét, hogy ez a Bodnárgyerek renitens pali lenne.
Nyilasi: – Lám-lám, a farkastörvények és a profivilág Keleten is létező fogalmak, ott sincs kegyelem! Ezer kilométerről nehéz megmondani, mi történhetett. Mihajli-csenko dinamós múltját és az olykor embertelen edzéseket ismerve azt mondom, sok volt ez így együtt a mi fiúnknak. Megjegyzem, ennek a kemény szemléletnek egy szelídített változata itthon is érvényesülhetne – előrébb járnánk…
Hajdú B.: – Bodnár és Mihajli-csenko valamin nagyon összeveszhetett, márpedig tudjuk jól, az ilyen szituációkból mindig az edző jön ki jobban. Mert az mégiscsak furcsán hangzik, hogy nem dolgozott rendesen, miközben a fizikai teszteken a második legjobb eredményt produkálta… Bízzunk benne, Mihajlicsenko egy nap a fejét veri majd a falba, és így szól: »Én balga, miért is engedtem el Bodnárt?«
Kemény: – Ami biztos: igazi profi-klubnál – legyen szó bármilyen csapatjátékról – olyan játékost, akivel a klub eredményesebben szerepelhet, nem tesznek átadólistára…
Mezey: – A tavasszal volt szerencsém Kijevben járni, és részt vehettem a Dinamo edzésén is. Bodnár László kedvetlennek, motiválatlannak tűnt, márpedig ilyen futballista a kőkemény profivilágban nem élhet meg!

"Meglepetésre a Pintér Attila által irányított Matáv Sopron áll az élen az Arany Ászok Ligában. A csapat öt forduló alatt tíz pontot gyűjtött úgy, hogy első négy bajnoki meccsét a soproni stadionrekonstrukció miatt idegenben kellett lejátszania, és csupán a címvédő MTK-tól szenvedett vereséget – győzött Újpesten és Zalaegerszegen, illetve döntetlent játszott Debrecenben –, míg a hét végi hazai bemutatkozáson az addigi éllovas pécsieket múlta felül."

Kemény: – Örülök a sikerüknek, Beck György barátom nem véletlenül áll a soproni csapat támogatói között – is. Remélem, ez a lendület kitart, akár jövő májusig is.
Szántó: – Pintér Attila edzői előélete is figyelemre méltó, fokozatosan lépett feljebb és feljebb, habár ne feledjük, ahhoz, hogy sikeres legyen, nemcsak a futballistáira, hanem a város támogatására is szüksége van.
Mezey: – Ez nekem részben öröm, elvégre Attila az UEFA edzőképző tanfolyamának hallgatója. A soproniak sikere megérdemelt, tudatosan felépített csapatról van szó, amely szervezettsége mellett kellően motivált is. Nem véletlen az eddigi szereplésük.
Hajdú B.: – A mai élvonalban sok munkával szinte bármelyik csapattal lehet jó eredményt elérni, bár ez idáig a Csank-gárdákra volt elsősorban igaz. Az igazi erőpróba mindazonáltal most vár Pintér Attiláékra, hiszen ezentúl jobban figyelnek majd rájuk. Ha az előzetesen verhetőnek kalkulált csapatokat is legyőzik, még jó darabig az élen találhatjuk őket.
Nyilasi: – Álmomban sem gondoltam volna, hogy Attila egyszer nemhogy listavezető, de akár NB I-es csapat vezetőedzője legyen. Játékosként az egyik nagy kedvencem volt, habár nem tartozott a könnyen kezelhető futballisták közé. Ki hitte volna, hogy átáll a másik oldalra? Gratulálok, és szurkolok neki, hogy minél több mérkőzésen ülhessen az első osztályban a kispadon, rutint szerezzen, mert akkor magasabb szintre is eljuthat.

"Nem maradt botrány nélkül az Újpest–Ferencváros bajnoki mérkőzés. A jó iramú, 1–1-re végződő találkozó második félidejében, a Ferencváros egyenlítő találata után a hazai csapat szimpatizánsai közül néhányan összetűzésbe keveredtek előbb a civil biztonsági emberekkel, utóbb a helyszínre érkező rendőrökkel. Hétfő estig 15 személyt állítottak elő a rendőrök az ötödik forduló rangadójával kapcsolatosan."

Mezey: – Helyszíni résztvevőként felelősséggel állítom: élvezetes meccset vívtunk a Fradival, a lelátón pedig semmiféle probléma nem volt egészen addig, amíg Kassai Viktor játékvezető durván bele nem nyúlt az összecsapásba. A két tábor addig szurkolt, ám a tizenegyes felbőszítette az újpesti drukkereket – én ide vezetném vissza a botrányt. S még valami. Az élvezetes futballt nem csak a játékosok képesek tönkretenni…
Kemény: – Elég nagy pofont kapott a magyar labdarúgás a bajnoki záró fordulóban ahhoz, hogy végre adoptáljon egy olyan, külföldön már működő rendszert, amellyel kiszűrhetők a randalírozók. Akiknek amúgy ideje lenne már felnőniük, elvégre lassan nem marad mecs, ahol balhézzanak.
Nyilasi: – Könnyedén mondhatnám, ez még istenes volt! Mi itt a gond? Nyomjuk le a mostani számot három-négyre, aztán legközelebb arra törekedjünk, hogy még kevesebb problémás ember jusson a kapukon belülre. Tényleg jó iramú találkozó volt, jó szájízzel lehetett volna gratulálni mind a futballistáknak, mind a szurkolóknak – egészen az ominózus pillanatig. Kár érte…
Szántó: – Úgy látszik, azt az időszakot éljük, amikor több a rendőr a stadionokban, mint a vandál, a túlerőt demonstrálni kell. A határozott fellépéseknek köszönhetően előbb-utóbb talán visszaáll a rend a stadionokban, és a szurkolók szórakozni és valóban drukkolni járnak majd a meccsekre.
Hajdú B.: – A botrány lassan inkább hozzátartozik egy ilyen meccshez, mint a gól – sajnos. Remélem, az előállítás azt jelenti, újabb tizenöt olyan ember nem juthat a stadionok közelébe sem a találkozók idején, akiknek valóban semmi keresnivalójuk nincs ott. Mindenesetre így még várni kell rá, hogy a labdarúgó-mérkőzés családi programot jelentsen. Ha a játékosokról gyakorta azt hangoztatjuk, hogy nem méltóak a nagy elődökhöz, akkor mit mondhatnánk a szurkolókról?