Védelem áfás számla nélkül

Kész terv volt arra, hogy merre vonulhat el a Budapestről vonattal érkező drukkerhad, továbbá arra is pontos koreográfia készült, hogyan juthatnak be a vendégek a szektorokba, mint ahogyan – némi túlzással mondva – végre az is parancsba adatott, aki botrányt okoz, annak nincs pardon. Kétszázötven egyenruhás csak arra ügyelt, hogy kettő, tíz, húsz avagy éppenséggel százötven elvetemült még véletlenül se tegye tönkre tizenkétezer ember szórakozását. Öt, a szombat esti futballmeccsre induló ember megpróbálta – mindegyikük a kapitányságon kötött ki.Tegyük hozzá, a rendbontás nem a Ferencvárost kísérők sajátja volt, hanem bizony ezúttal a csabaiak (is) tettek azért, hogy – ha az igazán nagy botrányokhoz mérten minimális mértékben is – a szombat esti meccs se csak a futballról szóljon. A 0–0-s találkozó után például a hazafelé békésen baktató tömegtől elváló, a hazai szurkolótáborhoz tartozó fanatikus csapott oda az egyik zöld-fehérre pingált, és kissé harsányabb fiatalnak, ám jellemző: a megütött ifjú békéscsabai illetőségű volt, csak neki éppen a Fradihoz húz(ott) a szíve… Természetesen e cselekedet sem maradt következmény nélkül: a bunyós másodpercekkel később bánatosan lesett ki a rendőrautó ablakán. Nem sajnálta őt senki, hiszen azt érdemelte, amit mindegyik, a futballpályák környékén és másutt randalírozó huligán – azt pedig csak remélni lehet, ő is egyike lesz azoknak, akik nem tehetik be a lábukat eztán a Kórház utcai pályára, hogy éljen a remény, a pofozkodós emberek szép lassan – így egyenként avagy ötönként – eltűnnek a magyar futballstadionok környékéről……no, jó, azért ne legyünk ennyire naivak, hiszen tizenkétezer, "karámba” zsúfolt ember között mindig lesznek olyanok, akik az agresszívitás szikráját megpróbálják lángra lobbantani, azonban a békéscsabai felkészültség azt mindenképpen bizonyítja: a rendőrség, ha valóban akar, akkor a futballmérkőzések apropóján is szolgál és véd. Ezek után a kék egyenruhás szolgálat kommunikációs szakembereinek sem kell erőltetetten győzködniük a közvéleményt arról, hogy a focipályák környékén elcsattanó pofonok csakis a már kitöltött áfás számla ellenében háríthatók el.Persze, a dícséret mellett hiba lenne a békéscsabai esetet misztifikálni, hiszen a jó magaviselethez néhány "apróság” is kellett. Ha más nem, hát az, hogy a május 30-ai botrány miatt mínusz hat ponttal büntetett Ferencvárosnak ez volt első élőben látható meccse (Siófokon és az Üllői úton egyaránt zárt kapuk mögött küzdött a csapat), így még a vérmesebb drukkerek is visszafogottabbak voltak. Olyannyira, hogy a Kórház utcai vendégszektorból alig-alig volt hallható a biztatás, a Békéscsaba elleni 0–0-ra végződött, az élvonalbeli találkozók nagy átlagához képest tempós bajnokit szokatlan beletörődéssel és csendben nézte végig az ezertagú vendégsereg.Kérdés, meddig lesz ez így?Merthogy vannak, akik ilyenkor már hajlamosak álmodozni, éppenséggel arról, amit a televízióban látnak, hogy a néhány éve még a futballhuligánjairól ismert Angliában a néző alig néhány méter távolságból nézi azt, ami a pályán zajlik; hogy nincs előtte kerítés; hogy nem áll a szektor mellett rendőr; és hogy amikor az utcán hazafelé baktat, akkor vele szemben senki sem emeli pofonra a kezét.Ám mi még ne higgyük, hogy a helyzet megváltozott, hiszen a békéscsabai meccs előtti és utáni eset pontosan azt példázza, hogy igenis vannak, akik még mindig azt hiszik, egy futballmeccs jó apropót jelent arra, hogy felszínre törjön az agresszivitás.Emígyen mifelénk a kerítésekre, a rácsokra most nagyobb szükség van, mint valaha volt – a lelátói csend ugyanis becsapós…