A nyerőember: Horváth Gyula

Az említett fiatalember egyébként az élvonalba visszajutott PMFC vezetőedzője, s neki azért lesz mindig különleges ez a tikkasztó nyári délután, mert szakvezetőként ekkor mutatkozott be a pécsi közönségnek mint első osztályú csapat edzője. Hiába mondta a meccs előtt, hogy "…nem izgulok én, hiszen nem ezen a találkozón múlik a sorsom”, a feszültség érezhető volt az amúgy mindig vidám és közvetlen szakemberen.
Ezen azért ne csodálkozzunk, hiszen tudjuk a futballigazságot: egy jó rajt sokat érhet.
Ami azt illeti, egy héttel korábban az NB I B tavalyi bajnoka elfogadhatóan startolt, hiszen Székesfehérvárott szerzett a PMFC pontot, ám a nyitánnyal a Supka Attila vezette Békéscsabának sem volt problémája: a lilák a Zalaegerszeget verték 3–1-re.
Ezek alapján akár jó mérkőzésre is számíthattunk a második forduló záró találkozóján, s tegyük gyorsan hozzá, nem is kellett csalódni. Hamar feltűnt, hogy Nagy Tamás masszívan megszervezte csapata védekezését, a négy hátvéd előtt Horváth Sándort és Pest Krisztiánt amolyan védekező középpályásként szerepeltette. A kezdés azt bizonyította, szinte tökéletes taktikát választott a PMFC vezetőedzője, hiszen a 10. percben már vezetést is szerzett csapata. Ám még a gól előtt két említésre méltó esemény történt. Az egyik, hogy a mérkőzés előtt kis késéssel elbúcsúztatták az egy éve pályafutását befejező, ma már az olimpiai válogatott technikai vezetőjeként dolgozó Tomka Jánost, a másik feljegyzendő történés az volt, hogy a Márton Gáborba belerúgó Kovács Béla rekordidő alatt, a 13. másodpercben begyűjtött egy sárga lapot.
A kezdés tehát jól sikerült, s a hasonló folytatás sem maradt el. A szervezetten és fegyelmezetten futballozó PMFC a 24. percben megduplázta előnyét, köszönhetően ismét Horváth Gyulának.
Supka Attila érezte, hogy nem lesz ennek jó vége, ezért már szünet előtt cserélt, s pályára küldte a mozgékony támadót, Jeguja Javrujant, ám a szünetig sok lendületet ő sem tudott vinni a csapat játékába.
A második félidőben aztán felpörgette a játékot a Békéscsaba, átvette az irányítást, s a pécsiek (valamennyire talán tudatosan) kontrajátékra álltak be. Így tehát többet volt a labda a vendégeknél, ám nem mentek sokra ezzel, hiszen helyzetekig is alig jutottak el – éppen ezért dicséret illeti a szervezetten játszó pécsi védelmet. Az előny tehát megmaradt a hazaiaknál, Nagy Tamás azonban bosszankodhatott egy kicsit: amikor lecserélte a közönségkedvenc Márton Gábort, akkor a csapatkapitány láthatóan megsértődött, ezt bizonyítja, hogy az edző gratuláló kézfogását sem fogadta el. Ehelyett levette a mezét, eltöltött húsz másodpercet a kispadon, majd szépen, komótosan az öltözőbe sétált, meg sem várva a meccs végét.
Tegyük hozzá, sokat már nem veszített, mert az első játékrészhez képest lelassult a játék, helyzetekből is sokkal kevesebb adódott, így ezt a negyvenöt percet akár unalmasnak is nevezhetjük. A közönség viszont jól szórakozott, köztük a pécsi illetőségű, s jelenleg is a PMFC-vel készülő Tököli Attila is, akinek sorsáról továbbra sem lehet túl sokat tudni, ám gyanítható, ha nem megy vissza a Ferencvárosba, ebben az idényben már nem nagyon lép pályára.
Visszatérve a mérkőzéshez, a hoszszabbításban a csereként beállt Erős Gábor slusszpoénként pimasz mozdulattal, gyaníthatóan a forduló gólját szerezte meg. Így tehát a három pont Pécsett maradt – így a hazai klubszínekből kiindulva akár a naptárat is átrajzolhatnánk: méghozzá piros-fekete betűs ünnepnappá…

Percről percre

6. perc: Kulcsár 23 méterről, középről, ballal nagy lövést eresztett meg, ám Simunic a jobb saroknál védett.
10. perc: Megszerezte első élvonalbeli gólját az újonc csapat ebben a bajnokságban: Horváth Gyula a tizenhatoson belül Pest Krisztiántól kapott indítással indult meg, majd kissé kiszorítva, éles szögből, 13 méterről, jobb lábbal a bal felső sarokba vágta a labdát.
1–0
16. perc: Márton beadását Horváth Sándor a tizenegyespontról előrevetődve kapura fejelte, a labda jó irányba tartott, de éppen az ötösön amúgy leshelyzetben lévő Horváth Gyulát találta fejen, így kifelé járt a szabadrúgás.
24. perc: Márton balról ívelt be, a túloldalon Berdó magasra felugorva középre visszafejelte a labdát, amelyet Horváth Gyula az ötösről fejelve ívelten küldött a kapu bal oldalába.
2–0
42. perc: Faragó 25 méterről szabadrúgást csavart kapura, a lövés a léc fölött egy méterrel elhagyta a játékteret.
71. perc: Vincze Zoltán jobbról bekanyarított, Udvari fejjel belecsúsztatott a labdába, Hoffmann pedig négy méterről a kapu felé "stukkolta” – Németh Gábor öklözött, majd a hazai védelem felszabadított.
82. perc: Bal oldali beadást követően Sketiani aláfutott a labdának, így Hoffmann került helyzetbe, ám balról, öt méterről leadott, nem túl erős, jobblábas lövése nem okozott gondot Németh Gábornak – a kapus szép mozdulattal hárított.
89. perc: Pest Krisztián kilépett a védők közül, egyedül rávezette a labdát a csabai kapura, azonban hosszan szöktette magát, így a kifutó Simunic mutatós vetődéssel mentett.
90. perc: Horváth Sándor passza után Erős 25 méterről mesterien kapura ívelte a labdát, amely a jobb oldali kapufa és a keresztléc találkozásánál az időközben visszahátráló Simunic hátára pattant, és onnan került a hálóba (azért nem volt öngól, mert Simunic kicsivel a gólvonal mögött állt).
3–0

Mestermérleg

Nagy Tamás a Pécsi MFC vezetőedzője:
"Az egész mérkőzésen szervezetten játszottunk, az első félidőben kihasználtuk a Békéscsaba hibáit. Amint várható volt, a szünet után kissé elfáradt a csapat, de örömteli, hogy lelkesedéssel korrigálták a játékosok ezt a hiányosságot. Eddig is tudtam, hogy erőnlétileg még nincs topon a csapat, de néhány hét múlva már ezzel sem lesz gond."

Supka Attila a Békéscsaba vezetőedzője:
"Nem okozott meglepetést a Pécs játéka, hiszen korábban feltérképeztük ellenfelünket, ám egyéni hibákból elkerülhető gólokat kaptunk. Az első találat előtt Dejan Vilotics rontott, utána pedig olyan fejesgólt kaptunk, amilyet a strandon látni. A második félidőben szinte végig támadtunk, ám gólt nem sikerült szereznünk."

Fény és árnyék

Emberemlékezet óta nem rendeztek Pécsett vasárnap bajnoki találkozót, ám utólag azt mondhatjuk, jó döntésnek bizonyult e napra tenni az összecsapást. Az indok: a vártnál több néző gyűlt össze a stadionban, és a 3500 szurkoló jó hangulatot is teremtett az amúgy nem túl nagy újmecsekaljai pályán.

Illene jobban kiszolgálni a drukkereket. No, nem a futballisták maradtak adósak a jó játékkal, hanem a szervezők figyeltek kevésbé néhány apróságra. Ilyen volt például, hogy a hangosbemondó ez alkalommal halknak bizonyult, s a közérdekű információkat gyakorlatilag csak a hangszóró közvetlen közelében, az első két sorban ülők hallhatták.