Rovatunkban, a Nemzeti Sport Ötösben az őszinte véleményeket olvashatják. Egykori klasszisok, edzők, szövetségi kapitányok, vezetők, sőt adott esetben más sportágak képviselői is szót kaphatnak itt, ha markáns véleményük van a magyar labdarúgás aktuális eseményeiről. A lényeg tehát az, hogy kommentáljuk a honi futball történéseit, a hét legvisszhangosabb híreiről kérdezzük vendégeinket, akik időnként komolyan, máskor tréfásan minősítik a mai magyar futballvalóságot.
"A liga fellebbviteli bizottsága csütörtökön három mérkőzésre mérsékelte a bajnokság utolsó fordulójában (FTC–DVSC-MegaForce) történt botrány miatt az FTC-re kirótt, december 31-ig szóló pályabezárási büntetést, háromról egymillió forintra csökentette Szeiler József vezérigazgató (FTC Rt.) pénzbüntetését, valamint törölte a szurkolói rendbontás miatt a siófoki stadion egy mérkőzésre történő bezárásáról szóló fegyelmi határozatot. Hétfőn a liga elnöksége rendkívüli ülésen megállapította: a büntetések nem állnak arányban a rendzavarásokkal, így a határozatokat megsemmisítette, és új eljárásra kötelezte a fegyelmi bizottságot, egyúttal visszahívta a fellebbviteli testület négy tagját."
Mezey György:
Mezey György: – Ilyenkor kellene jönniük a szokásos cinikus megjegyzéseknek, hogy például: mi tudja alulmúlni a magyar futballt? Véleményem szerint az, ami az FTC pályáján történt, bármelyik magyar stadionban előfordulhatott volna. Példát kell statuálni a Fradival, mert ezt várja el a közvélemény? Ezt nem tudom elfogadni, nem ez a megoldás… Hajdú B. István: – Tartok tőle, amit kedd délután mondok, az szerdán már nem állja meg a helyét… Igazságérzet és jog ellentétéről is szó van, engem leginkább mégis az zavar, hogy május harmincadika óta eltelt lassan két hónap, és nincs végleges határozat! Úgy indul az új szezon, hogy az előző még nincs lezárva. Mert tudja például, hogy Siófokon bemehet-e a meccsre? A Fradi pontlevonással kezdi a bajnokságot, vagy sem? Nem kell feltétlenül úgy viselkedni, mintha dilettánsok lennénk, mert utólag nehéz bebizonyítani, hogy nem is vagyunk azok. Détári Lajos: – Ez borzasztó. Kezdődik a bajnokság, az emberek pedig a foci helyett erről beszélnek. Nem értek a joghoz, ezért óvatosan kell bánnom a szavakkal. Ami viszont világos: a vezetők közül valaki vagy valakik nem dolgoznak tökéletesen. Szántó Imre: – A liga szándéka a morális rendteremtés. Ehhez hiteles személyekre és példamutató magatartásra – ez szerintem a legjobb nevelési eszköz – van szükség. Ha a jövőben támadhatatlanok lesznek a határozatai, elmondhatja: közelebb van a célhoz. Nyilasi Tibor: – Bármelyik irányból akarom megközelíteni a felvetést, mint a flippergolyó, mindig falba ütközöm. Nem látom át az ügyet, azt sem tudom, születhet-e egyáltalán következetes döntés a jelenlegi háttérrel. Vegytiszta sporttörvény és egyértelmű, pontosan körülírt büntető szankciók híján aligha…
"Szerződést bontott a Matáv Sopron és Bognár György ügyvezető, mert Bognár hivatali idejében 13 millió forintos hiány keletkezett a csapatot működtető kft.-nél. A futballcég vezetői múlt péntekig adtak haladékot a törlesztésre, ám miután ez nem történt meg, hétfőn feljelentették az egykori 50-szeres válogatott futballistát. Bognár eközben egy szóbeli megállapodásra hivatkozik, amely szerint 15 millió járna neki, mivel új befektetőt hozott a vállalkozásba, és a pénzt úgymond jutalékelőlegként vette fel. Azt ugyanakkor elismerte: aláírt egy megállapodást, miszerint visszafizeti ezt az »előleget«."
Mezey: – Megütött a hír. Bognár Gyuri előbb játékosom volt, majd kollégám lett, Bodnár László, a klub tiszteletbeli elnöke pedig jó barátom. Szóval ezúttal csak anynyit mondanék: remélem, kulturált lezárása lesz az ügynek. Hajdú B.: – Ez nem foci-, hanem bűnügy. Lassan új címet is kaphatna a rovat, mit szól a »Kék hírekhez«? Vagy legyen inkább »Heti rács«? Szomorú, de nálunk ezek a futballhírek. Szeretnék hinni Bognárnak, de az érvelése elég ingatag lábakon áll. Ha például jár neki a jutalék, ha jól dolgozott, akkor mit és miért kell visszafizetnie? A bíróságon az a kérdés: ki mit tud bizonyítani. Egy szóbeli megállapodást legalábbis nehéz… Détári: – Furcsa egy história! Csak az újságból ismerem a történetet, a klub belügyeibe nincs bepillantásom, szóval én várnék a véleménynyilvánítással. Amíg nem bizonyosodik be az ellenkezője, addig Bognár Gyuri ártatlan. Szántó: – Sokan sajnálkoznak, hogy pedig milyen helyes gyerek ez a Bognár! No kérem, tessék a történetet kettéválasztani! Bognár nagyszerű képességű, szimpatikus középpályás – volt. Jelenleg közszereplő sportvezető, akinek, ha hibázott, felelnie kell. Nyilasi: – Kellemetlen eset, remélem Gyuri nem került zsákutcába. Csendben hozzáfűzném: milliárdos csalásokról – és esetenként azok eltussolásáról – olvashatunk a lapokban, szóval ha bűnös is, remélem, hogy viszonylag kis »sérüléssel« megússza az ügyet.
"Várszegi Gábor után Anettka is kivonulásra készül a magyar futballból… Az NB I B-s Balassagyarmat névadó szponzoraként a honi labdarúgásba is belekóstoló televíziós személyiség perben és haragban áll a másodosztályú klub vezetőivel. Anettka egy rádióadást követően egyoldalúan felmondta a támogatást, arra hivatkozva, hogy a gyarmatiak gorombán beszéltek róla a műsorban."
Mezey: – Anettka kivonulása nem érinti olyan súllyal a magyar futballt, mint Várszegi Gáboré, de hatásos figyelmeztető. Meggyőződésem, hogy egy olyan csinos, fiatal hölgy, mint ő, máshol is társakra talál… Hajdú B.: – Szörnyű csapás, és persze ezért is a sajtó a hibás! A rádióműsor, ugye… Pedig már láttam magam előtt, amint az űrbe szárnyaló Anettka a Marson kitűzi a Balassagyarmat lobogóját! Bízom benne, a viszony nem mérgesedik el annyira, hogy a településen az újszülötteknek tíz évig ne lehessen az Anettka nevet adni. Komolyra fordítva a szót: a kis szponzort is meg kell becsülni. Détári: – Várszegi Gábor komoly befektető, nevezett hölgy kevésbé… Fogalmam sincs, mi volt Anettka szándéka, amikor annak idején a balassagyarmatiak mellé állt. Az nem baj, ha a labdarúgásból kihullanak az olyan emberek, akik alapjában véve nem is odavalók. Szántó: – Csak nem az volt a gorombaság lényege, hogy Anettka esetében a pénznek mégiscsak »van szaga«? Várszegi Gábor ismert és elismert üzletemberként lépett a nyilvánosság elé, Anettkának ebből a nyilvánosság volt meg, szóval nehéz összevetni a két személyt. Nyilasi: – Itt tart az egyetemes magyar labdarúgás – már Anettkának sem kell a gömbölyű. Talán az a rakéta, amivel az űrbe lövik, jobb reklámhordozó lesz, mint a csapat…
"Kiprich József, a 1980-as és 90-es évek magyar labdarúgásának kiemelkedő alakja egy plusz egy- éves szerződést írt alá a román második ligás Olimpia Satu Mare együtteséhez. Generációjából nem Kiprich az első, aki edzőként a délkeleti szomszédnál vállal munkát: Détári Lajos korábban négy hónapig a nagyváradi FC Oradea szakvezetője volt."
Mezey: – Követhetetlenek ezek az edzői mozgások. Kiprich Józsefnek ilyen múlttal a háta mögött a magyar élvonalban, és nem Romániában lenne a helye! De a licencével, a kapcsolataival Európa másik felében is találhatott volna munkát. Ugyanakkor, ha neki megfelelt a szatmárnémetiek ajánlata, nekem nincs más dolgom, mint tiszteletben tartani a döntését. Hajdú B.: – Kívánom, Kiprich sikeresebb időszakot töltsön Romániában, mint Détári! Keletre már igen, Nyugatra még nem érhet oda a magyar edző. Persze az nem szégyen, ha Kiprich ebből a gárdából is képes nagycsapatot fabrikálni. Détári: – Szép emlékeim vannak a román időszakról, de az az igazság, hogy akkoriban Nagyváradon még nem voltak olyan körülmények, mint jelenleg. Nem véletlen, hogy élvonalbeli lett az Oradea. Józsi választásáról pedig annyit: ha anyagilag és szakmailag is megfelelő ajánlattal keresik meg az embert, és a körülmények is jók, akkor el kell vállalni a munkát. Szántó: – Kiprich szereti a változatosságot. Ha nem kényszer szülte, hanem tudatos választás Románia, akkor szakmai rutinszerzésnek jó. Futballistaként nagy szorgalommal építette fel önmagát, ezt teszi edzőként is. Nyilasi: – Furcsa, hogy itthon nem jut lehetőséghez. Vannak edzők Magyarországon, akik alig álltak fel az egyik csapat kispadjáról, már ülnek is le a másikéra…
Közöny – Torghelle Sándorra (elöl) és társaira csupán kétezren voltak kíváncsiak (Fotó: Czagány Balázs)
Közöny – Torghelle Sándorra (elöl) és társaira csupán kétezren voltak kíváncsiak (Fotó: Czagány Balázs)
"A stadionon kívül a rendőrség emberei, belül biztonságiak tucatjai – az ezúttal debütáló mobil videorendszerrel felfegyverkezve – felügyeltek a rendre a szombat esti Szuperkupa-találkozón, amelyre a helyszínen mindössze kétezer néző volt kíváncsi. A Puskás Ferenc-stadionban rendezett összecsapáson a bajnok MTK Hungária 2–0-ra győzött a Magyar Kupa-nyertes Ferencváros ellen."
Mezey: – Előre lehetett tudni, hogy kevesen lesznek a meccsen. Fölösleges erődemonstráció volt, a rendbontásokat nem ilyen direkt akciókkal előzhetjük meg. Hajdú B.: – A biztonságnak azért ne azt az útját kövessük, hogy senki sem megy ki a mérkőzésre! Lassan minden szurkolóra jut egy rendőr, és akkor már a kamerákra sem lesz szükség. A mai magyar futballvalóságban annak is örülnünk kell, hogy nem volt botrány az összecsapáson, persze ettől még kérdéses, hogy szuper volt-e… A két csapat mindenesetre tisztességgel küzdött egymással, aki a televízióban követte az eseményeket, nem biztos, hogy elkapcsolt. Détári: – Olyan helyre kellene vinni ezt a meccset, ahol lenne érdeklődés a bajnok és a kupagyőztes találkozójára. Megjegyzem, szombaton a Csáktornya ellen mi is kétezer ember előtt játszottunk… Szántó: – Szeiler Józsefnek az lett volna az igazi büntetés, ha neki kell állnia a teljes biztosítási cechet a szombati mérkőzésen, vagy ő fizeti kétezer szurkoló belépőjét. Ez utóbbival alighanem olcsóbban megúszta volna… Nyilasi: – Sajnos én sem annak a kétezernek, sem a tévé előtt ülőknek nem voltam tagja, azaz lemaradtam az összecsapásról – de amit utólag hallottam, azok alapján nem is bánom. Úgy tűnik, sem a csapatok, sem a közönség nem vevő erre a kezdeményezésre, és ilyenkor felvetődik az emberben: nem felesleges gürizni miatta?
