Amikor szabad a pálya

Nyomozók jártak a tatai edzőtáborban: a rendőrök a lettek elleni Európa-bajnoki selejtezőre készülő ferencvárosi és debreceni labdarúgókat faggatták az Üllői úti botránnyal kapcsolatban.

Csank János:

Csank János: – Előfordul az ilyesmi hasonló ügyekben, persze, az aligha nevezhető ideálisnak, hogy az edzőtáborba kopogtattak be a nyomozók, találhattak volna alkalmasabb helyet is. Most már akár viccelődhetünk is ezzel: a szombati mérkőzés első félidejében látszott, hogy a rendőrök zavart okoztak a fejekben, szerencsére a játékosok a folytatásra túltették magukat a kihallgatásokon…
Szántó Imre: – A jelek szerint a lettek elleni eredményt nem befolyásolta a rendfenntartók látogatása. Bízom abban, hogy a focisták jó eredménye sem befolyásolja a rendőrséget, és mihamarabb lezárja az ügyet…
Détári Lajos: – Nem a játékosokat kellene zargatni, főleg nem egy válogatott összecsapás előtt. Láttam a meccset, a Debrecen és a Fradi is becsülettel küzdött, én úgy érzem, a pályán valós eredmény született. Mindenki azt várta, hogy a zöld-fehérek nyernek, de hát ilyen a sport, néha születnek meglepetések is.
Nyilasi Tibor: – A nehezén, úgy vélem, már túl vagyunk. A játékosok, így vagy úgy, de reagáltak a történtekre, utólag felesleges arról beszélni, hogy szerencsés vagy szerencsétlen volt a rendőrség lépése. Az viszont lényeges és számomra örömteli, hogy mindenki igyekszik gyorsan lezárni ezt a szörnyű fejezetet. Én, mint futballszurkoló, csak azt kérem, próbáljuk minél hamarabb elfelejteni az Üllői úti eseményeket.
Hajdú B. István: – Noha a rendőrök csak a munkájukat végezték, az időzítés valóban szerencsétlen volt. Remélem, legközelebb akkor hallunk hasonlót, amikor a rendőr-világbajnokságra edzőtáborban készülő egyenruhásokat meglátogatják Gellei Imre játékosai, és hasznos tanácsokkal látják el őket.

A magyar válogatott 0–1-ről fordítva 3–1-re nyert Lettország ellen. A háromezer néző előtt lejátszott mérkőzésen Szabics Imre két gólt rúgott. Neves közéleti személyiségek e meccs apropóján összefogva nyilatkoztak arról: a futballban nincs helye az erőszaknak.

Aki és ami számít, az a lett kapuban – a jobb alsó sarokban a labda pihen, a bal alsóban Gera Zoltán (17) és Szabics Imre ünnepel (Fotó: Németh Ferenc)

Nyilasi: – Ezt a világon mindenütt megteszik a hírességek, örömteli, hogy most már mi is csatlakoztunk ehhez a körhöz. Ennél már csak az tesz boldogabbá, hogy válogatottunk örömöt szerzett annak a kevés drukkernek, aki kint volt a Puskás Ferenc-stadionban, valamint annak a sok szurkolónak, aki tévén nézte a selejtezőt. Ami pedig Szabics Imre teljesítményét illeti, én mindig büszke vagyok, ha arra gondolok, hogy gyerekként én tettem be először Imrét a Fradi kezdőcsapatába. Jó úton jár, remélem, alapember lesz a válogatottban.
Détári: – Bevallom, kicsit féltem a találkozótól, hiszen a lettek biztosan vezették a tabellát, ráadásul gólt sem kaptak szombat estig. Sőt, bevallom azt is, hogy túlzott optimizmussal vádoltam meg azokat a magyar futballistákat, akik a kezdés előtt azt mondták, hat pontot szerzünk Lettország és San Marino ellen, aztán tessék, három már megvan… Más szóval, én a bravúr kategóriájába sorolom a szombati sikert. Szabics Imre tehetséges játékos, és ezt nem a két gólja mondatja velem, hanem az, hogy látom, szépen fejlődik. Üzenem neki: csak így tovább, Imre!
Hajdú B.: – Magam is kint voltam a Puskás-stadionban, ezért hadd emeljem ki azt a háromezer drukkert, aki jegyet váltott a mérkőzésre. Semmi "Ébresztő!”, semmi "Dolgozzatok!”, kizárólag sportszerű szurkolás – még nulla egynél is. Közben a pályán bebizonyosodott, hogy erősebbek vagyunk a lett csapatnál, amely ugyan szervezett, de igen gyenge képességű játékosokból áll. Az eddigi eredmények arról tanúskodnak, hogy a svédek jobbak nálunk, ellenben a letteket és a lengyeleket megelőzhetjük. Azt viszont javasolnám, hogy a magyar válogatott mostantól csak második félidőket játsszon…
Csank: – Az erőszaknak semmiképp sincs helye a futballban! Egyébként én nem is kapcsolnám össze a kettőt, sajnos, aminek az Üllői úton szemtanúi lehettünk, az egy társadalmi jelenség, amely a legrosszabbkor, a legrosszabb helyen csúcsodott ki. A válogatott meccs első félideje nem volt jó, lehetett látni a játékosokon, hogy roppant idegesek. Amikor átestek a holtponton, kiderült, jobbak, sokkal jobbak a letteknél.
Szántó: – Kulturált körülmények között egy kulturáltan focizó, gyenge erőnlétű csapatot győztünk le. A második félidei jó játékot Gera Zoltán beállítása és az ő klasszisa eredményezte. Szabics Imre személyében pedig végre van egy kimondottan góllövő csatárunk, ráadásul hozzáállása, viselkedése példaértékű.

Megvan az első feljutó a másodosztályban: három fordulóval a vége előtt eldőlt, hogy a Nagy Tamás irányítása alatt remeklő Pécsi MFC lett az NB I B bajnoka.

Détári: – Először is gratulálok a pécsieknek, megérdemelten végeztek az első helyen. Remélem, az utolsó fordulóban, amikor a Haladással Pécsre megyünk, már abban a tudatban lépünk pályára, hogy mi is kiharcoltuk a feljutást. Ez némi gyógyírt jelentene sérült játékosunknak, a kettős sípcsonttöréssel megműtött Árki Gábornak, akit a Bük elleni rangadón Liviu Bonchis szándékosan lerúgott. Én azt mondom, ez legalább olyan súlyos cselekedet volt, mint az Üllői úti rendbontás.
Hajdú B.: – Amikor arról beszélünk, hogy szükség van a vidéki bázisokra, gyakorta hozzátesszük, hogy Szegeden, Diósgyőrött vagy Siófokon hiába szeretik az emberek a focit, a városvezetőket mindez nem hozza lázba. Hiszem, hogy Pécsett más lesz a helyzet, és mindenki a csapat mellé áll.
Szántó: – A nem pénzzel szerzett élvonalbeli tagság, gondolok itt a Gázszer indulási jogának megvásárlására, remélem, hosszabb NB I-es létet eredményez majd a pécsieknek.
Nyilasi: – A pécsi pálya, a pécsi csapat korábban az egyik fellegvára volt a magyar futballnak. Sajnálatos, hogy a baranyaiak "felültek” a hullámvasútra: egyszer fent voltak, másszor lent. Most megint felkerültek, és bízom abban, hogy az ottani vállalkozók magukénak érzik majd a csapatot, mert akkor hasonlóan erős együttes jöhet össze, mint annak idején, amikor Rappék, Zombori Sanyiék meg Róth Antiék boldogították az embereket.
Csank: – Gratulálok a fiatal kollágának, bízom benne, hogy a megyeszékhely értéke lesz ez a gárda. Egy jó Pécsre mindenféleképpen szüksége van a magyar labdarúgásnak.

A rendőrség elfogta a Szentes Lázárt orvul hátba rúgó »szurkolót«. Eddig öt embert ítéltek el az Üllői úti balhé kapcsán, miközben kilenc személy ellen zajlik rendőrségi eljárás.

Hajdú B.: – Úgy hallottam, hogy a Szentes Lázárt bántalmazó szurkoló maga jelentkezett, és aztán a telefonfülkénél ütöttek rajta. Könnyíti a rendőrség dolgát, hogy komoly segédanyag áll a rendelkezésére, két-három órás felvételekből csemegézhet. A letartóztatáshoz gratulálok, de az öt meg a kilenc kevés. Majd ha háromjegyű szám lesz ebben a rovatban, akkor lehet hátradőlni…
Nyilasi: – Remélem, sőt, majdnem biztos vagyok benne, hogy a magyar futballra is igaz lesz a mondás: minden kezdetben benne van a vég, és minden végben a kezdet lehetősége. Most eljutottunk a véghez, de ha sikerül tisztességesen az ügy végére járni, akkor jöhet a kezdet!
Csank: – Akik a balhét csinálták, nyilván arra gondoltak, úgysem lesz következménye a cselekedetüknek. Hát tévedtek… Ki tudja, legközelebb alárcban háborúznak, mert azt hiszik, ha nem látják az arcukat, nem kapják el őket…
Szántó: – Ez a szám kevés! Legalább ötszázan rohantak be a gyepre, úgyhogy várom a további letartóztatásokat és a súlyosabb büntetéseket. Megjegyzem, a klub vezetői közül is a vádlottak padjára kellene ültetni egyet-kettőt, mert véleményem szerint ők is felelősek a történtekért.
Détári: – Tény, több szurkoló megfeledkezett magáról azon a napon. A labdarúgás a közönségért van, mi azért teszünk meg mindent, hogy minél jobban szórakozzon a publikum. Igaz, ez csak úgy működik, ha a nézők is partnerek ebben. Büszke vagyok arra, hogy a vasárnapi meccsünkön ötezren szurkoltak nekünk, így nyugodtan kijelenthetem, a csapat és a közönség csodálatos estével ajándékozta meg egymást.

Mezey György lett az Újpest szakmai igazgatója. A kinevezés olyan csöndben zajlott, hogy a lila-fehéreknél még csak sajtótájékoztatót sem rendeztek.

Szántó: – Ha már a belépő halk volt, drukkolok Mezey Gyurinak, hogy a sikerei hangosak legyenek.
Csank: – Nem is tudtam, hogy nem tartottak sajtótájékoztatót. Persze, ez nem az én dolgom, az újpesti vezetőknek bizonyára volt rá okuk, hogy a hivatalos bemutató elmaradt. Igaz, Mezey Györgyöt aligha kell bárkinek is bemutatni… Egyértelmű, az edzői gárda erősödött egy szaktekintéllyel, és szerintem a bajnokság is színvonalasabb lesz az új kolléga munkába állásával.
Nyilasi: – Nem csodálom, hogy nem csináltak nagy felhajtást, hiszen a végefelé az Újpest csapatánál is keserű volt a hangulat. Mezey György nagyon hiányzott az aktív edzők palettájáról, biztos vagyok benne, tudása azt eredményezi, hogy a negyedik kerületiek végig versenyben lesznek a bajnoki címért.
Détári: – Én mindig mondtam, hogy Mezey György a legfelkészültebb magyar edző. Kicsit meglepett, hogy újra munkát vállalt, de örülök, hogy igent mondott a felkérésre. Remélem, ősszel kezet rázhatunk majd a Haladás–Újpest élvonalbeli bajnoki előtt…
Hajdú B.: – Legalább nem mondhatjuk, hogy sok hűhó semmiért… A váltást érdekesnek tartom: Mezey György tudja, nem a kabát lesz, akihez a gombot varrják, hanem a gomb, neki kell a kabáthoz alkalmazkodni. Úgy képzelem el, két értelmes férfi, Gyulay Zsolt és Mezey György megbeszélte, hogyan képzeli el az Újpest jövőjét, most a szakemberen a sor, hogy az általa megálmodott klubmodellt megvalósítsa. A képlet egyszerű: ha az első háromban végeznek a lilák, akkor jól dolgozott az edző, ha lemaradnak a dobogóról, akkor hibázott. Ja, és remélem, hogy az edzői munkája nem megy e rovat rovására…