Pezsgő is folyt a Megyeri úton

Az épület folyosóján a szobákban, zuhanyzókban fél- vagy egészen meztelen MTK-játékosok és vezetők, valamennyien csapzottak, ám egyben közösek, ők a bajnokcsapat tagjai együtt dolgoztak azért, hogy az MTK Hungária együttese 1999 után – ismételten Egervári Sándor mesteredző vezetésével – újra bajnoki címet szerzett. Egymás után huppannak le a futballisták, az edzők a padokra, de csak egy-két másodpercre, hogy aztán önfeledt örömtáncba kezdjenek a kockás kövezeten, vízben állva, pezsgőben lubickolva. Kakas László, az MTK kapusedzője viszonylag olcsón megúszta a spontán ünneplést. Ô nemcsak az alsónadrágját, hanem még a rövidnadrágját is magán tudhatta a pályán zajló fiesztát követően. Nem, szó sincs arról, hogy bemenekült volna az öltözőbe, csak szépen, csendesen, szerényen besétált a játékoskijárón át a központi épületbe.
"Tudja, ez a legörömtelibb – mondta Kakas László. – Az, hogy az emberről egyszerűen lekerülnek a ruhák, és senki nem szólhat érte semmit. Ma csodát tettünk. A Ferencvárosnak a saját kezében volt a sorsa, ám nem tudott élni a lehetőséggel. Hatalmas siker, hogy ezzel a kerettel bajnokok lettünk. Minden körülmény a zöld-fehérek sikerét ígérte, ám mi rácáfoltunk az előzetes várakozásokra. Úgy gondolom, a tavalyi év után visszakaptunk valamit a sorstól.”
Schneider Sándor, a klub technikai vezetője csak annyit bírt mondani, miközben szemét törölgette: "Nagyon boldog vagyok… Nagyon boldog vagyok…” Majd elfordult és tovább ismételte a mondatot. Egy kicsit magának, egy kicsit az éppen feléje fordulónak, így Valeriu Andronicnak, aki első bajnoki címének örülhetett. A moldáv fiú "Ez őrületes!” ordítással hozta a világ tudomására, hogy bajnok lett az MTK. "Nem találok szavakat!” – Lénárd Imrének, az MTK szertárosának szavai ezek, aki tényleg nem talált szavakat, csupán ennyit mondott, ám ebben a rövid gondolatban minden benne volt, csakúgy, mint Madar Csaba szemében. "Ilyen két év után soha nem gondoltam volna, hogy a bajnokság végén ennyire boldog leszek – mondta a szélső. – Ebben a pillanatban úgy érzem, csak sírni tudnék. A padlóról állt fel a csapat és én is. Köszönöm a fiúknak és a szakvezetőknek.”
A játékos eztán Mico Szmiljanicshoz fordult, aki egyszerűen konstatálta: "Akárki akármit mond, a mienk Magyarország legjobb csapata”. Véleményéhez csatlakozott Komlósi Ádám, aki úgy fogalmazott, az 1999-es bajnoki siker után hatalmas elégtétel számára, hogy a kék-fehérekkel újból bajnok lett. "Bár ez izgalmasabb volt, mint a legutóbbi – kommentált a sérült hátvéd.
Szántai Levente, az Újpestről szerződtetett kapus most pezsgőzhetett először: "Megmondtam, hogy a végén együtt ünneplünk az Újpest szurkolóival! Csodálatos volt a hangulat, egyetlen rossz szó el nem hangzott a nézőtérről. Csodálatos ez a nap. Fantasztikus volt a csapat. Azt gondolom, senki nem válthat szerencsésebben klubot, mint én. Csak egy beugró voltam, de a szerepemet sikerült eljátszanom. És kérem, írják le: jobbulást kívánok társamnak, Hajdu Attilának.”
A kapus mellett ülő brazil csatár, Welton Silva fejcsóválva hitetlenkedett, miközben megpróbálta magára erőltetni nadrágját. "Ez hihetetlen. Négy hónapja vagyok itt és bajnoknak mondhatom magam. Hogy táncolok-e ma este? Minden megtörténhet.”
S ha fentebb Szántai Levente szerencsés klubcseréről beszélt, akkor vajon mit mondhatnánk Pető Zoltánról… A védő ugyanis a télen már-már kispesti játékosnak mondhatta magát. Ám végül maradt, s hogy ezt mennyire nem bánhatta meg, azt a bajnoki cím bizonyíthatja. "Nem gondoltam, volna, hogy bajnok leszek. A sérült védőinknek ajánlom a győzelmünket és a Debrecennek, amely sportszerűen futballozott az Üllői úton. Azt gondolom, hogy magamnak, játékostársaimnak és a vezetőinknek is bizonyítottam!”
A minden buliban elsőként szerepet vállaló Molnár Zoltán nem első bajnoki címét ünnepelte ugyan, ám a mosoly fél órával a találkozó lefújása után is ott bújkált szája szegletében. "Nekem ez már a negyedik, remélem, lesz még egy pár… A mostani siker ugyanolyan kedves, mint az első, hiszen ezért a dicsőségért focizik az ember. Annak pedig külön örülök, hogy azon a pályán ünnepelhettem a sikert, ahol felnőttem.”
Czvitkovics Péter is a sokáig mulatozók között volt, nyilatkozata mégis igen csak kurtára sikeredet: "Megérdemelten nyertük meg a sorozatot.”
A mérkőzést eldöntő Juhász Rolandhoz is közel lehetett férkőzni. A fiatal labdarúgó az első félidő 35. percében szerzett fejes góljával a Megyeri úti diadal hőse lett. "Hogy akkor most támadó vagyok-e vagy védő? Az előbbi. Nagy dolognak tartom a bajnoki címünket, hiszen rengeteg sérült és eltiltott játékosunk volt.”
A végére maradjon két rutinos játékos.
Zavadszky Gábor a következőket mondta: "Nem akarom felsorolni a sérültjeinket, nekik dedikálom a sikert, értük is játszottunk. Molnár Zolihoz hasonlóan nekem is ez a negyedik aranyérmem, de higgye el, ezt nem lehet megszokni. Kíváncsi lennék, hogy a kétkedők most mit gondolnak, sokan ugyanis eleve úgy vélték, csakis a Ferencváros lehet a bajnok. Csattanós választ adtunk.”
A csapatkapitánynak, Illés Bélának is ez a negyedik aranyérme: "Tavaly nekünk kellett volna nyernünk a bajnokságot – ez, persze, nem jelenti azt, hogy most pedig a Fradinak. Ezzel csak annyit akarok mondani, hogy a sors visszaadott nekünk valamit. A csapatunktól az ezüstérmet is hatalmas teljesítménynek tartom, és hogy végül elsők lettünk, az hihetetlen. És még valam: köszönet a debreceniek sportszerűségéért.”

Névjegy
MTK Hungária
Alapítva: 1888
Színe: kék-fehér
Magyar bajnok (22): 1904, 1907–08, 1913–14, 1916–17, 1917–18, 1918–19, 1919–20, 1920–21, 1921–22, 1922–23, 1923–24, 1924–25, 1928–29, 1935–36, 1936–37, 1951, 1953, 1957–58, 1986–57, 1996–97, 1998–99, 2002–03
Magyar Kupa-győztes (12): 1909–10, 1910–11, 1911–12, 1913–14, 1922–23, 1924–25, 1931–32, 1952, 1968, 1996–97, 1997–98, 1999–2000
KEK-döntős, második helyezett (1): 1964