Kovács úr megkapta élete második nagy feladatát. Fájdalom, az elsőbe, mint azt az alábbiakban ő is elmondja, belebukott. Most lesz egy lehetőség javítani: megpróbálhatja visszahozni az élvonalban zsinórban 89 idényt lehúzó, ám a 87. esztendő végén búcsúra kényszerülő Kispest együttesét az első osztályba.
Kovács Attila: Kár lenne bűnösöket keresni, a felelôsség kizárólag engem terhel (Fotó: Németh Ferenc)
Kovács Attila: Kár lenne bűnösöket keresni, a felelôsség kizárólag engem terhel (Fotó: Németh Ferenc)
Merthogy péntek este, a Honvéd sorsát megpecsételő egerszegi vereség után, valahol Zalacsány környékén azt ígérte az őt megállító, zokogó drukkereknek, hogy egy év sem telik bele, és a Bozsik-stadion újra NB I-es találkozóknak ad majd otthont. – Kispesten aligha örülnek neki, hogy jön a Pápa… – Holott akár örülhetnének is, hiszen az mára eldőlt, hogy a rosszindulatú pletykákkal szemben indulunk a második ligában – mondta Kovács Attila társtulajdonos. – De hogy milyen eredményt érünk el a Pápa, a Szolnok, a Balassagyarmat és a többi csapat ellen, azt még ne kérdezze, mert legfeljebb azzal a válasszal tudnék szolgálni, hogy remélem, olyat, ami garantálja a feljutást. – Korábban nemegyszer utalt arra, hogy nyáron elköszön a Honvédtól. Ehhez képest a jövőről, a kispesti jövőről beszél. – Ne feledje, a megbízatásom szombaton, a Dunaferr elleni szezonzáróval lejár. – Akkor mégis veszi a kalapját? – Tulajdonos vagyok, akadnak kötelezettségeim. – Akkor mégsem veszi a kalapját? – A héten tartunk egy közgyűlést, utána okosabb leszek. – Most viszont, ha jól sejtem, csalódott. – Az nem kifejezés… Életem legnagyobb kudarcaként fogom fel, hogy amit vállaltam, nevezetesen azt, hogy benttartom a Kispestet, nem tudtam teljesíteni. Kár bűnösöket keresni, a felelősség kizárólag engem terhel. – Azért a futballistákat se hagyjuk ki a sorból… – Ha azt vesszük, hogy nem tudtak annyi pontot szerezni, amennyi elég lett volna az élvonalbeli tagság megtartásához, akkor igen, ők is hibásak. A rájátszásban csak a Dunaferrt és a Videotont vertük meg, a kiesés elleni harcban a legfőbb ellenlábasunknak számító Békéscsabát egyszer sem győztük le, Sopronban vezettük kettő nullára, onnan sikerült kikapnunk három kettőre. Most mondjam azt, hogy néhány labdarúgó hozzáállása nem volt megfelelő? – Ha így érzi, mondja csak. – Tudja, ebben a helyzetben nehéz bármit is mondani… Maradjunk annyiban, én vagyok a hibás. – Ha abból indulunk ki, hogy sokan azt állítják, a Kispestnek Kovács Attila személye miatt kellett kiesnie, akkor meglehet, valóban ön a felelős. – Hallottam ezt a verziót én is, és ha ez tényleg így van, az nem az én szégyenem. – Más klubvezető ilyenkor keresi a kiskapukat: ez a csapat visszalép, amaz nem vállalja a feljutást… – Sajnálom, én nem töröm ilyesmiken a fejem. A pályán elért eredmények alapján kiestünk, ennyi. Legfeljebb annyit tennék hozzá, hogy a törvények és a szabályok nem csupán a Kispestre vonatkoznak… – Hanem? – …hanem mindenkire. De mindegy, mi készülünk az NB I B-re. – Azt hittem, azzal védekezik majd, hogy a bundaügy tette tönkre a gárdát, hogy a játékvezetők a Honvéd ellen fújtak, hogy a liga a Békéscsabánál is veszélyesebb rivális volt… – Külső tényezők is zavarólag hatottak ránk, ez tagadhatatlan, ám, mint említettem, én vagyok a hibás. Kérem írja le: szégyellem magam, hogy ez a csapat Kovács Attila vezetése alatt esett ki az első osztályból. Ezt sosem bocsátom meg magamnak. – Az áprilisban munkába lépő Duró József szaktanácsadót idézném: "Ha januárban neveznek ki, bentmarad a csapat”. – Lehet, hogy igaza van. Lehet, hogy ha a tavaszi tizenöt meccsen ő ül a kispadon, akkor nem esünk ki. Lehet, de nem biztos… – Bizonyára korai a kérdés: mi lesz a csapattal, ki lesz az edző? – Jól mondja, korai a kérdés. Talán jövő héten térjünk erre vissza. – Szombaton kilátogat a Honvéd utolsó élvonalbeli bajnokijára? – Nem értem, miért kellene távol maradnom. Szeretem ezt a klubot. – Akkor zárásként üzenhetne valami biztatót a drukkereknek. Csak ne azt, hogy Hajrá, Honvéd! – Ilyenkor biztatót?! Kitartás, más nem jut eszembe…