Egy kis időutazás& Aligha tévedünk nagyot, ha azt mondjuk: tavaly november elsején kevés olyan ember akadt a futballtársadalomban, aki ne úgy vélekedett volna, hogy az élvonal egyik búcsúzója a tavaszi idényt követően egészen biztosan a Békéscsabai Előre FC csapata lesz. Igaz, akkor még csak tizenkét forduló telt el a bajnokságból, ám a megállapítás mégsem tűnt elhamarkodottnak, hiszen a csabaiak mindössze három pontot szereztek az addigi mérkőzéseiken, és egyetlen győzelem mellett tizenegy vereséget szenvedtek& Ráadásul a lila-fehérek számára a folytatás sem ígérkezett könnyűnek, ugyanis a következő fellépésükön a bajnok Zalaegerszeg ellen kellett mérkőzniük, majd a Ferencvároshoz látogattak.
A november aztán mégis a feltámadást jelentette Garamvölgyi Lajos együttesének. A sereghajtó a bajnoki cím védőjét, a ZTE-t és ezüstérmesét, a Ferencvárost is legyőzte, pontot szerzett a Siófok ellen, és bár kikapott a Kispest-Honvédtól, az őszi idény záró találkozóján, Székesfehérvárott is három ponttal gazdagodott. Hiba lenne, ha egyetlen embernek tulajdonítanánk az eredményeket, azonban az biztos, hogy Keresztúri András hatalmas szerepet vállalt a pontszerzésekben. A csabaiak hússzoros válogatott labdarúgója háromszor mattolta a ZTE-t, győztes találatot szerzett az Üllői úton, gólja pontot ért a Siófok ellen, és az ősz záró meccsén, a Videoton ellen is betalált a hálóba – így ő lett november legjobb játékosa."December közepén volt egy kisebb operációm, akkor kivették a lábamból azt a fémlemezt és hét csavart, amelyekkel még a márciusi műtét során rögzítették a törött szárkapocscsontomat. Másnap már a saját lábamon hagyhattam el a kórházat, és január hatodikán, a felkészülés kezdetén természetesen ott voltam az első tréningen."
A kapusok akkor félhetnek igazán, ha Keresztúri András (elöl) bal lába lövésre lendül (Fotó: M. Németh Péter)
A kapusok akkor félhetnek igazán, ha Keresztúri András (elöl) bal lába lövésre lendül (Fotó: M. Németh Péter)
– Önnel kapcsolatban legaktuálisabb kérdés az, hogy milyen állapotban van a lába. – Köszönöm szépen, nincs különösebb gond vele – kezdte a beszélgetést Keresztúri András. – December közepén volt egy kisebb operációm, akkor kivették a lábamból azt a fémlemezt és hét csavart, amelyekkel még a márciusi műtét során rögzítették a törött szárkapocscsontomat. Másnap már a saját lábamon hagyhattam el a kórházat, és január hatodikán, a felkészülés kezdetén természetesen ott voltam az első tréningen. – Ha jól tudom, egyelőre még nem tud százszázalékos intenzitással gyakorolni… – A futógyakorlatokat az első tré-ningtől kezdve a többiekkel együtt végzem, azonban a játékba egyelőre még nem szálltam be. Úgy tervezem, hogy a februári, olaszországi edzőtáborozásunk során már meccseken is pályára lépek, és hiszem, hogy semmi sem emlékeztet majd ezekre a műtétekre. – Azt ugyan túlzás lenne kijelenteni, hogy a Békéscsaba biztató helyzetben lenne az őszt követően, azonban a bajnoki kezdés után az is nagy eredmény, hogy csapatának reális esélye van a bentmaradásra. Mi volt az oka annak, hogy Keresztúri András és persze a lila-fehér gárda számára is ennyire rosszul indult a bajnoki esztendő? – Még az NB I B-s bajnokság első tavaszi mérkőzésén, Csepelen szenvedtem súlyos sérülést, és bár a csapat nélkülem is kiharcolta a feljutást, a lábam az élvonalbeli rajtra még nem volt tökéletes. Amellett, hogy egy-egy mérkőzésen percekre pályára léptem az első csapatban, egyre többet játszottam a tartalék együttesben, majd a nyolcadik fordulóban rendezett Dunaferr elleni találkozó előtt kérdezte meg először az edzőnk, Garamvölgyi Lajos: vállalom-e a játékot? És, hogy miért kezdtük a bajnokságot sorozatos vereségekkel? Nos, talán azért, mert a nyáron meglehetősen sok futballista érkezett hozzánk, és bizony nem volt egyszerű feladat mindenkinek megtalálni a helyét. A vereségek dacára az első két meccsünkön, a Győr és a Ferencváros ellen nem játszottunk roszszul, csak a rutintalanságunk miatt veszítettünk. Sajnos ez meghatározta a folytatást, idegesek lettünk, és bár a Kispestet legyőztük, azt követően szinte csak veszíteni tudtunk.
"A bizonyos tippmixügyről néhány nappal a fehérvári mérkőzést követően hallottam először. Akkor is elképzelhetetlennek tartottam, és utólag gondolkodva is azt mondom, hogy egyik székesfehérvári labdarúgó sem futballozott gyanúsan gyengén. Meglehetősen sok meccset játszottam már a pályafutásom során, éppen ezért állítom: bent a pályán alighanem megéreztem volna, ha valami sumákság van."
Névjegy
KERESZTÚRI ANDRÁS Született: 1967. 11. 02., Cegléd Klubjai: Cegléd, Ferencváros, MTK, Austria Wien (osztrák), Videoton, Csepel, Slovan Bratislava (szlovák), TFC-Cegléd, Békéscsaba Posztja: támadó Bajnoki mérkôzés/gól: 169/34 Válogatott mérkôzés/gól: 20/2
– És ha akkor valaki azt mondja önnek, hogy novemberben a Békéscsaba öt fellépésen tíz pontot gyűjt, Keresztúri András pedig hat gólt szerez, akkor alighanem kineveti… – Nos, akkoriban valóban túlzott merészség lett volna ilyesmit feltételezni. Csakhogy, a rengeteg pont nélküli találkozó ellenére sem volt lincshangulat az öltözőnkben, valamennyien magunkban próbáltuk keresni a hibát. Tudomásul kellett venni azt is, hogy az edzőváltást követően más jellegű munkára álltunk át, meg kellett találni a közös hangot az új szakvezetővel, Garamvölgyi Lajossal, és az ilyesmi a sportban, a csapatsportban, mint amilyen a futball is, nem megy máról holnapra. Ami pedig engem illet… Ahogy jöttek egymás után a mérkőzések, egyre inkább éreztem, hogy nincs akkora lemaradásom, mint ahogyan azt előzetesen gondoltam. Tudtam, hogy az élvonalban nehezebb dolgom lesz, mint volt egy osztállyal lejjebb, nem lesz olyan könnyű gólt szereznem, mint az NB I B-ben. Az Újpest kapujába már betaláltam, és ekkor már tudtam, jó néhány gólszerzési lehetőségem lehet a folytatásban is. Persze ilyen parádés novemberben azért nem gondolkodtam… – Azt azért árulja el, hogy miben bíztak Békéscsabán az emberek akkor, amikor tizenkét találkozót követően mindössze három pontja volt a csapatnak? – Egyértelmű, hogy akkor sokan már eltemettek bennünket. Azonban mi, akik az öltözőn belül élünk, bíztunk magunkban, abban, hogy a munkánknak eredménye lesz. Voltak ugyanis biztató jelek a vereségek ellenére, elég, ha csak azt mondom, hogy október végén kétgólos hátrányból tudtunk egyenlíteni Zalaegerszegen. Szóval, mi reménykedtünk a talpra állásban, a közvélemény viszont kevésbé. – Jött a november, elején a ZTE és a Ferencváros elleni találkozóval, és csodák csodájára hat pontot szereztek ezeken a mérkőzéseken… – Nagyon készültünk a bajnokcsapat ellen, ugyanis a lebonyolításnak köszönhetően egy héttel korábban már tapasztaltuk, hogy a Zalaegerszegnek is vannak gyenge pontjai. Aznap volt a születésnapom, ám ezt igyekeztem titokban tartani, hogy mindenki csak a meccsel foglalkozzon. Szerencsére mi szereztünk vezetést, és nem nekünk kellett az eredmény után rohannunk, mint korábban rendre. A győzelmet követően csak szolidan ünnepeltünk, sokkal inkább készültünk a Fradi elleni mérkőzésre. Tudtuk, az a találkozó nem nekünk áll, és ez be is bizonyosodott. A hazaiak rengeteg helyzetet hagytak ki, mi rúgtunk egy gólt, és borult a papírforma. – Ami még érdekes lehet a novemberi sorozatukból a közvélemény számára, az a székesfehérvári meccsük. Alighanem emlékszik arra, hogy többek véleménye szerint néhány Videoton-játékos azzal járt jól, hogy hazai pályán veszített a csapata… – A bizonyos tippmixügyről néhány nappal a fehérvári mérkőzést követően hallottam először. Akkor is elképzelhetetlennek tartottam, és utólag gondolkodva is azt mondom, hogy egyik székesfehérvári labdarúgó sem futballozott gyanúsan gyengén. Meglehetősen sok meccset játszottam már a pályafutásom során, éppen ezért állítom: bent, a pályán alighanem megéreztem volna, ha valami sumákság van.
"A Slovannal történt szakítást követően a Leo Beenhakker edzette török Istanbulspornál voltam próbajátékon, és már majdnem megegyeztünk, ám végül mégsem írtam alá a szerződést. Hazajöttem egy vasárnapi napon, hétfőn lejárt az átigazolási időszak, és így hiába játszottam néhány hónappal korábban még a válogatottban, csapat nélkül maradtam."
– Mostanság már a támadósorban van a helye, ám korábban ez nem így volt. Miként lett önből támadó? – Annak idején a Ferencváros csatárnak igazolt, eleinte rendre Dukon Béla helyett jutottam szóhoz. Aztán a négy, négy, kettes játékrendszerben középpályás lettem, majd a válogatottban többször is balhátvéd. Amikor kilencvenhétben Csepelről a Slovanhoz igazoltam, a két ék mögött amolyan viszszavont center lettem, és meglehetősen jó évet zártam. A ceglédi kitérőt követően pedig már mint támadó igazoltam Békéscsabára. – A ceglédi hónapok tűnnek kakukktojásnak… Hogyan került szülővárosának a csapatába? – A Slovannal történt szakítást követően a Leo Beenhakker edzette török Istanbulspornál voltam próbajátékon, és már majdnem megegyeztünk, ám végül mégsem írtam alá a szerződést. Hazajöttem egy vasárnapi napon, hétfőn lejárt az átigazolási időszak, és így hiába játszottam néhány hónappal korábban még a válogatottban, csapat nélkül maradtam. Aztán ingázhattam volna Ausztriába, ám ahhoz nem volt kedvem, inkább aláírtam Ceglédre, majd miután az edző, Vágó Attila Békéscsabára került, követtem őt. – Mekkora esélyt lát arra, hogy a klubja bent marad az élvonalban? – Az biztos, hogy mi nem tudunk sztárjátékost igazolni, a kispadra pedig felesleges bárkit is szerződtetni. Aligha lesz nagy játékosmozgás a keretünkben, azonban ez az előnyünkre is válhat, hiszen nem kell új csapatot építeni, és egységes futballal meghosszabbíthatjuk az első osztálybeli tagságunkat. –Mindez aligha képzelhető el az újabb Keresztúri-gólok nélkül… – Nagyon elégedett lennék, ha az őszi kilenc találatomat megdupláznám. A dolgom alighanem nehezebb lesz, mint volt az ősszel, ám ha jönnek a gólok, azok akár a bentmaradásunkat is jelenthetik.
