Zidanette és egyéb istennők a kisdöntőben

A szépségverseny alapján egyértelmű, hogy a vb legdögösebb csajait zárják ma össze egy meccs erejéig, csak győzzük kapkodni a fejünket. Egy félig-meddig meglepetéscsapat és egy kicsit szomorkás nagy esélyes, egy különdíj, némi botrány és maga Lilian Thuram, ezt hoztuk mára. Bronzmeccs.A szépségverseny alapján egyértelmű, hogy a vb legdögösebb csajait zárják ma össze egy meccs erejéig, csak győzzük kapkodni a fejünket. Egy félig-meddig meglepetéscsapat és egy kicsit szomorkás nagy esélyes, egy különdíj, némi botrány és maga Lilian Thuram, ezt hoztuk mára. Bronzmeccs.

A csapatok

Hogy ki a csalódottabb, az talán nem is kérdés: a franciák afféle fekete lóként érkeztek erre a tornára, s a legtöbben csak idő közben kapták fel a fejüket arra az okos, szervezett játékra, amit láthattunk tőlük. A döntőbe jutás ugyan nem sikerült,ám nem kizárt, hogy ez a csapat hamarosan a példaképek nyomdokaiba lép, s a Zidane nevével fémjelzett francia válogatott után a nőknél is eljön az aranygeneráció. Necib beceneve Franciaországban mindenesetre elég sokatmondó: Zidanette-nek hívják.

A svédek kifulladtak az elődöntőre, s bár könnyek között vették tudomásul, hogy ebből maximum bronz lehet, azért valljuk be, szupersztárjaik (köztük az isteni Lotta) adósok maradtak a brillírozással. Ettől függetlenül persze fizikai fölényük és bevállalós, kemény, belemenős játékstílusuk vitathatatlan, mosolyogva, édes kis copfokkal klopfolják laposra az ellenfelet, ha épp olyan kedvük van.

A kisdöntő szinte biztosan nagy küzdelmet hoz majd, mindenki nagyon akarja ezt a dobogót – kérdés, ki mennyire fáradt el az embert próbáló menetelésben.

Mi mindenesetre megígértük, hogy keresünk egy fotót a szőke Schelinről, íme, a Kötényblog tartja a szavát: ez a cukiság itt az isteni Lottácska, 2001-ben.

A bíró

A mai meccset az amerikai Kari Seitz vezeti, a mosolygós hölgy 1999 óta minden világbajnokságon ott van, eddigi munkásságának méltó megkoronázása a bronzmeccs.

A szurkoló

Lilian Thuram, a világ- és Európa-verő francia aranycsapat egyik alapembere sosem csinált titkot abból, hogy fontosnak tartja a női futballt. A francia csajok közül sokan az ő válogatottbeli sikerein felbuzdulva kezdtek el focizni, Laura Georges pedig köztudottan példaképként tekint Thuramra. Az egykori válogatott védő azonban most ennél többet is elárult a női futballhoz és Georges-hoz fűződő viszonyáról:

„Azért vagyok itt Németországban, mert jó focit akartam látni, és hogy a csajoknak szurkoljak! Találkoztam néhányukkal Clairefontaine-ban (a válogatott edzőtábora – a szerk.), Laura Georges-ot pedig ugyanúgy példaképemnek tekintem, ahogyan ő engem. Találkoztunk már párszor, rengeteget kérdezgetett arról, hogyan helyezkedjen a védelemben, mit hogyan csináljon. Elég jó viszonyba kerültünk, a vb előtt pedig felhívtam, hogy bátorítsam kicsit, és azzal búcsúztunk, az elődöntőn találkozunk. Így is lett!”

Thuram azokról az okoról is beszélt, amelyek szerint a női futball még mindig nem elfogadott:

„Az embereknek nincs lehetősége női meccseket nézni. Nem szembesülnek vele, nem kedvelhetik meg. Minden tiszteletem Németországé, hogy megteremtette a lehetőségét annak, hogy ennyi ember jöhessen női meccsekre és nézhesse azokat a tv-ben.”

S hogy mit jósol ma estére, adott-e tanácsot a lányoknak?

„Nem, semmit. Én szurkolóként vagyok most itt, és történjék bármi, emberként és franciaként mindig mellettük fogok állni.”

Aki máris nyert

A Hyundai elkötelezett támogatója a női labdarúgásnak, ezért díjat alapított az idei világbajnokságon, mégpedig a legjobb fiatal játékos számára. A FIFA illetékese örömmel jelentette be a minap, hogy az első díjazott nem más, mint Caitlin Foord (Sydney FC), az ausztrál csapat ifjú üdvöskéje. Tatjana Haenni szerint nagyon fontos, hogy a játékosokat ilyen fiatalon is motiválják, s ez elősegíti azt is, hogy az egészen kicsi lányok könnyen példaképeket találhassanak maguknak.

A díjat olyan 1991. július 17-én vagy azután született játékosok kaphatják, akik pályára léptek a vb-n, és hasznosságuk megmutatkozott.

Caitlin 16 éves és 8 hónapos, s csapatkapitánya, Tom Sermanni szerint máris látszik, milyen sokoldalú játékos: nemcsak a középpálya, de a védelem jobb oldalán is számíthat rá, idővel pedig olyan védővé válhat, akinek a támadások építésében is fontos szerepet szán.

Aki nem tud veszíteni

Az angol csapat tényleg nem hazudtolta meg önmagát: a franciák elleni kiesés után kisebb belviszály borzolta a kedélyeket, amely azonban mára valóságos polgárháborúvá terebélyesedett.

Történt ugyanis, hogy Hope Powell szövetségi kapitány az elbukott tizenegyespárbajt követően első felindulásában azt találta mondani:

„Háromszor kellett rákérdeznem, ki vállalja a tizenegyeseket. Alig hittem a szememnek: senki se jelentkezett. Aztán ez a kislány [a 22 éves Claire Rafferty – a szerk.] előlépett, Kelly Smith pedig, aki járni is alig bírt, szintén elvállalt egyet, és bevágta. >>Hol vagytok?<< Ezen gondolkodtam. Ez gyengeség. Sőt. Gyávaság.”

A keret egyes tagjai el sem akarták hinni, hogy Powell valóban ezt nyilatkozta, ugyanis állításuk szerint ez ellentétben áll azzal, amit utána az öltözőben mondott nekik. Másnap azonban White, aki kihagyta az utolsó tizenegyest, azt írta twitteren:

„Csak azt tudom mondani, hogy ez a legrosszabb érzés, amit a sportban érezhetsz. De inkább kiadom a lelkem és veszítek, minthogy meg se próbáljam!”

Casey Stoney bevallotta, hogy félt elvállalni a rúgásokat, ám amikor Rafferty, a legtapasztalatlanabb játékosuk jelentkezett, úgy érezte, neki is ezt kell tennie.

Hogy a lélektani mélypont milyen hatással lesz Powell és a csapat további közös munkájára, az a jövő zenéje, az viszont egészen biztos, hogy Angliában valami nagyon nincs rendben tizenegyesfronton.

Tippek mára?