Vedran Bosnic harcos Szolnoki Olajbányászt ígér

Még Stockholmban van? Láttuk, hogy két napja onnan üdvözölte egy rövid videóban új csapata szurkolóit.
Nem, már Belgiumban vagyok, a gyerekek még iskolába járnak, jó egy hét múlva érkezem meg Szolnokra, hogy néhány dolgot még elintézzünk – válaszolta a Nemzeti Sportnak a 49 éves Vedran Bosnic, a férfibajnok NHSZ-Szolnoki Olajbányász bosnyák vezetőedzője, akit néhány napja mutatott be a klub, s aki az előző másfél évben bajnok, bajnoki ezüstérmes és Magyar Kupa-győztes szerb Oliver Vidint váltja.

Hogyan került képbe a friss magyar bajnoknál?
Megkerestek, s mivel komoly volt a szándék, és elsőre is tetszett az ajánlat, néhány hete röpke látogatást is tettem Szolnokon, hogy tárgyaljunk a klubbal. Kitartóan ragaszkodtak hozzám a vezetők, ami nyilván jólesett. Hamar kiderült, hogy közös nevezőn vagyunk, azonnal jó kapcsolat alakult ki a vezetőség és köztem, mert ugyanazt akarjuk. Természetesen közrejátszott a döntésemben, hogy ősszel a Bajnokok Ligája főtábláján indul a csapat, s noha volt több ajánlatom is, nagyon értékes hozadéka volt a látogatásomnak, jó érzéssel távoztam. Edzői karrieremben Magyarország lesz a negyedik ország, ahol munkát vállalok, de játékosként kilenc országban kosaraztam, többek között Magyarországon is, ez is segített meghozni a döntést. No meg a szurkolók! Fantasztikus tábora és rajongói köre van az Olajnak, régen volt, de máig emlékszem, milyen kellemetlen volt a Tiszaligetben ellenfélként pályára lépni, amikor a MAFC és a Sopron színeiben Szolnokon vendégeskedtünk.

Előző csapatával, a belga Belfius Mons-Hainaut-val a FIBA Európa-kupában a negyeddöntőig menetelt négy éve, de a BL-ben még nem irányított együttest a csoportkörben.
Akkor tényleg közel jártunk az elődöntőhöz, ami csodaszámba ment, tekintve hogy az egyik legkisebb büdzsénk volt a mezőnyben. A svéd Södertäljével és a Hainaut-val is vívtunk BL-selejtezőt, de nem sikerült továbbjutni. Szóval mindenképp kihívás és újdonság lesz a BL-csoportkör, amely pokolian nehéznek ígérkezik, bár még nem sorsoltak, de a főtáblás mezőny elképesztően erős, elég, ha csak azt említem, hogy a német Alba Berlin, a török Galatasaray, a spanyol Málaga vagy a görög AEK is ott szerepel. Ez nagy lehetőség nekem és a játékosoknak is, akik megmutathatják magukat, s rengeteget fejlődhetnek, jobbá válhatnak. A korábban az Adria-ligában, az ULEB Európa-kupában is helytálló Szolnok hagyományaihoz méltó, hogy újra ilyen mezőnyben indul, és neves, nívós riválisokkal találkozhat ősszel.

Ami biztos, hogy eddig a klub igazolt egy válogatott centert, Molnár Mártont, marad Pallai Tamás, Rudner Gábor és Krnjajszki Borisz, de közben sok szurkoló aggódva várja, mi lesz a döntőben fantasztikusan játszó Somogyi Ádámmal és Lukács Norberttel, no meg a légiósokkal…
Örömteli, ami eddig átigazolási fronton történt. Somogyi és Lukács is ragyogó játékos, jó idényük volt, de van még bennük lehetőség. Szeretném, ha a kezem alatt még jobbá válnának, de az ő jövőjükkel kapcsolatban még nem szolgálhatok konkrétummal. Nekem fontos az eredmény, de az egyéni fejlődés is. Mindkét kosaras alapember a válogatottban is, évekig meghatározó játékosai lehetnek a nemzeti együttesnek.

És mi a helyzet a légiósokkal?
A vezetőséggel abban maradtunk, először álljon össze a keret magyar része, utána júliusban meglátjuk, milyen karakterű légiósokra lenne szükségünk.

Milyen kosárlabdát láthatnak az Olaj drukkerei az újjáalakuló együttestől?
A csapatkosárlabdában hiszek, az előző tizenöt évben is ez volt a vezérelvem. Fontos, hogy jó atmoszférát teremtsünk az együttesen belül és a klubban, minden itt kezdődik. Elengedhetetlen a kommunikáció, hogy tudjuk, mit akarunk, sokat járassuk a labdát, s mindenki képes legyen feláldozni az egyéni érdekeit a csapatért. Tudom, hogy nagy az elvárás Szolnokon, de ez így van jól, motivált vagyok, s örülök, hogy bajnokcsapathoz érkezem, mert sok játékosnak ez fontos tapasztalat.

Mik az ön és a klub céljai számokban?
Ezt konkrétan még nem fogalmaztuk meg és nem is lehet, hiszen nincs kész a keret, és azt sem tudjuk, az ellenfeleink milyenek lesznek. Az előző évtizedben szinte mindig legalább az elődöntőig jutottam a csapataimmal, ez most is alapcél, de még fontosabb, hogy az adott együttesből kihozzam a maximumot. Azt megígérhetem, hogy elszánt, küzdő gárda épül, s minden labdáért megharcolunk.