Kevés pont, rengeteg hiba a női kosár NB I döntőjének utolsó mérkőzésén – bajnok a Sopron!

NŐI KOSÁRLABDA NB I
DÖNTŐ, 5. MÉRKŐZÉS
SOPRON BASKET–DVTK HUN-THERM 54–48 (14–5, 13–13, 6–8, 21–22)
Sopron, 2000 néző. V: Benczur, Montgomery-Tóth C., Praksch
SOPRON: REID 14/6, Papp 7/3, Friskovec 8/6, Brooks 7, Monroe 2. Csere: Böröndy V. 2, PAVLOPULU 6, Varga A., KRIVACSEVICS 8. Edző: Gáspár Dávid
DIÓSGYŐR: CHARLES 20/3, Aho N. 2, LELIK 11, Gulbe 2, Grigalauskyte 4. Csere: Miklós 2, Toman P., Kányási 3/3, A. Tadic 4. Edző: Völgyi Péter
Az eredmény alakulása. 4. perc: 0–3. 8. p.: 7–5. 13. p.: 16–7. 15. p.: 18–9. 18. p.: 26–16. 22. p.: 27–20. 25. p.: 32–20. 28. p.: 32–22. 33. p.: 33–30. 35. p.: 38–32. 38. p.: 45–34
Az egyik fél harmadik győzelméig tartó párharc végeredménye: 3–2 a Sopron javára
MESTERMÉRLEG
Gáspár Dávid: – Ez az egyik legkülönlegesebb bajnoki cím! Mindegyik nagyon értékes és szívesen emlékszem mindre vissza, de ahogy elindult az évad, ahogy épültünk, ahogyan jöttünk fel, és a végén sikerült egy ilyen csodálatos bajnoki címmel zárni, sok érzelmet mozgat meg bennem. Nagyon büszke vagyok a csapatra, és nemcsak a játékosokra, hanem a csapatnál dolgozó minden egyes személyre! Jó kijelenteni, hogy amióta Sopronban edzősködöm és ez a csapat együtt van, azóta minden évben sikerült aranyérmet nyernünk. Ez az odaadásunk, a szorgalom, a befektetett munka eredménye.
Völgyi Péter: – Nagyon kemény mérkőzéseket játszottunk. A negyedik összecsapáson kellett volna megszereznünk a bajnoki címet, ott jóval nagyobb esélyünk volt. Most mindkét együttes félelmetesen jól védekezett, és az extra kosarakat nem tudtuk megdobni az első félidőben. Ezek után szinte az egész meccsen futottunk az eredmény után. Ettől függetlenül nagyon büszke vagyok a teljesítményünkre. A Magyar Kupa megnyerését követően bíztam a bajnoki cím megvédésében is, de tudni kell, hogy minden lépcsőfokért nagyon meg kell dolgozni egyénileg és csapatszinten is.

2014-BEN FORDULT ELŐ legutóbb a női kosárlabda-bajnokságban, hogy csak az ötödik mérkőzésen dőlt el az aranyérem sorsa: a Djokics Zseljko által irányított PEAC-Pécs 2–1-es vezetésre tett szert a PINKK-Pécsi 424 ellen, ám az akkor még aktív játékos Iványi Dalma (jelenleg éppen Djokics másodedzője Pécsen) vezette komlóiak hazai pályán kiegyenlítettek, majd a Lauber Dezső Városi Sportcsarnokban felültek a trónra. Két évvel korábban a Sopron is résztvevője volt egy drámai, végletekig elnyúló finálénak, amikor a Győr ellen hátrányból egyenlített idegenben, ám a zöld-fehérek, akik a sportág történetében ezen egyetlen alkalommal állhattak a dobogó tetejére, a harmadik felvonás után az ötödiken is bevették a Novomatic Arénát. Érdekesség, hogy a Diósgyőr és a Sopron még sosem csapott össze ötödik mérkőzésen, noha már kétszer megvívtak az aranyért az NB I-ben. 2019-ben 3–0-ra, 2015-ben 3–1-re nyert a Sopron, amelynek egyeduralma tulajdonképpen utóbbi sikert követően kezdődött: a zöld-sárgák ezután tavaly nyárig minden befejezett idényben bajnokok lettek, a klub történetében összesen 16-szor. Mindennek részese volt Török Zoltán ügyvezető, aki majd' 35 év hűséges soproni munka után már félig átadta a stafétát Fegyverneky Zsófiának, korábbi játékosának, s bejelentette, a 2024–2025-ös évad végén végleg leköszön. Azaz a vasárnapi volt hivatalosan az utolsó meccse ügyvezetőként, és saját elmondása szerint az idei volt az 50. döntője. 

Félnivalójuk nem lehetett Krivacsevics Tijanáéknak azután, hogy 3500 vérmes, aranyérmet érő győzelemmel kalkuláló miskolci drukker előtt győzni tudtak pénteken a DVTK Aréna poklában, ám veszítenivalójuk már akadt, hiszen mégiscsak alapszakaszgyőztesként, hazai pályán vívták az utolsó összecsapást. A Novomatic Arénában vasárnap délután óriási volt a feszültség és az izgalom, a döntők utolsó meccsére jellemző vibrálás benne volt a levegőben. Völgyi Péter szövetségi kapitány, egyben a diósgyőriek edzője változtatott péntekhez képest, a montenegrói Milica Jovanovics helyett a litván Monika Grigalauskytének szavazott bizalmat – valahol érthető módon, mivel előbbi még formán kívül játszott pénteken és egyetlen pontot sem tudott szerezni a vereség során. 

A szerb Jelena Brooks rossz tempójával indult az aranycsata utolsó felvonása, de az Euroliga-győztes klasszis a másik oldalon javított, s hatalmas blokkot osztott ki az amerikai Kaila Charlesnak, a DVTK legjobbjának. Két és fél percig nem született pont, rettenetesen feszülten játszottak a csapatok, az első pontokat Lelik Réka szerezte büntetőből. Majd öt percet kellett várni az első hazai kosárra, ezt Papp Klaudia dobta, aztán Böröndy Vivien tempójával már a Sopron vezetett 7–5-re, először a meccsen a 8. percben. Az első negyed 14–5-ös hazai előnnyel zárult, jó ritmust fogtak a fehér mezesek – a címvédő most is gyengén dobott a mezőnyből, s ahogyan eddig minden aranyért lejátszott találkozón, rengetegszer adták el a labdát Kányási Veronikáék. Töredezett volt a játék és gyötrelmes, ne szépítsük, a tét nagyon elrontotta a koncentrációt és a kivitelezést. A 17. percben Papp triplájával már tíz volt közte, s fejben erősebbnek tűnt a házigazda. Egy közepesen gyenge negyednek megfelelő félidei eredménnyel (27–18) vonultak a csapatok a nagyszünetre, a vendégszurkolók pedig lehangoltan elemezgették együttesük produkcióját, s nem értették, mi történik kedvenceikkel, akik a péntekinél (akkor 25 pontig jutottak) is haloványabb teljesítményük miatt valóban bajban érezhették magukat. 

A folytatásban szigorítottak a felek a védekezésen, időnként birkózásba csapott át a játék, egyre gyakrabban szólt a játékvezetők sípja, sajnos sokszor érthetetlen szituációkban is, és időnként akkor sem, amikor látszólag több személyi hibát is ki lehetett volna osztani. Az ausztrál Stephanie Reid triplájával 12 pontosra hízott a Sopron előnye, szétesőben volt a bajnok játéka. Az idei Magyar Kupa-győztes borsodiak legnagyobb gondját továbbra is a támadások befejezése és az eladott labdák jelentették, a piros mezesek 20 pontnál jártak 25 percet követően… 

Nem volt értékesített hárompontosa a címvédőnek, ami alapesetben az egyik legfőbb fegyvere, de ezt tudjuk be a Sopron ragyogó védekezésének (és nem csak az idegességnek), a pályaválasztó kitűnően olvasta és védte a vendégek támadásait, viszont közben érezhetően elkezdtek fáradni a hazai kosarasok is a harmadik negyed végéhez közelítve. Állandósult a tíz pont körüli soproni vezetés, de három negyed után sem volt jó triplájuk a vendégeknek. Aztán mégiscsak felkapaszkodtak, elbizonytalanodott és fáradt a Sopron, s a 33. percben Charles büntetőjével már csak egyetlen pontocska volt a két csapat közt, mert közben hat percen át nem szerzett pontot a Sopron. Ám ekkor jött Krivacsevics Tijana és a szlovén Zala Friskovec hármasa, majd Reid gól plusz egy kombinációja (43–34), s eldőlt a meccs.

Az első diósgyőri hármas a 39. percben esett, ezt a csapatkapitány Kányási Veronika dobta, túl későn – 54–48-ra a Sopron győzött egy szürreális összecsapáson: döbbenetes, hogy a DVTK 30 lepattanóval (56–26) szedett többet, de emellett 28-szor adta el a labdát (alighanem idénycsúcs az egész ligát tekintve), s 20 triplakísérletéből mindössze kettőt értékesített. A hazaiak a kispadjuk előtt ölelgették egymást, a vendégek a szurkolóik elé álltak és szomorúan hallgatták a biztatást és a köszöntőt, a televíziónak nyilatkozó Brooks és Gáspár Dávid vezetőedző pedig több liter vizet kapott a nyakába a hazaiak játékosaitól. Az éremátadást követően a pálya közepén táncoló, ünneplő soproniak köszönetet mondtak Török Zoltánnak, aki így egy csodás aranyéremmel köszönt le, miközben egy felejthetetlen évad ért véget őrületes fináléval a nőknél. 

A BAJNOKSÁG VÉGEREDMÉNYE
Bajnok: Sopron Basket (Böröndy Vivien, Jelena Brooks, Zala Friskovec, Krivacsevics Tijana, Laczkó Sára, Jacinta Monroe, Papp Klaudia, Pinelopi Pavlopulu, Stephanie Reid, Rokob Zora, Sitku Zsuzsanna, Varga Alíz, edző: Gáspár Dávid), 2. DVTK Hun-Therm, 3. NKA Universitas Pécs, 4. Serco Uni Győr, 5. TFSE-MTK, 6. Tarr KSC Szekszárd, 7. Vasas Akadémia, 8. VBW CEKK Cegléd, 9. Dávid Kornél Kosárlabda Akadémia, 10. E.ON ELTE BEAC, 11. BKG-Prima Natura Szigetszentmiklós, 12. Darazsak Sportakadémia (kiesett)

A BAJNOKI TRÓFEA ÁTADÁSÁNAK PILLANATAI

Jelena Brooks: Úgy ébredtem fel, hogy bajnok leszek!

– Hatalmas ez a bajnoki serleg, mennyi pezsgő kerül bele?
– Azt hiszem, a pezsgő most máshová kerül…

– A hatodik dobása esett be, akkor széttárta a kezét, úgy tűnt, nagyon megkönnyebbült, hogy megtört a jég.
– Igen, de a legfontosabb az volt, hogy a védekezőmunkám tökéletes legyen, tudtuk, hogy hátul kell tökéletesen játszanunk, azt hiszem, nekem is sikerült beletennem, amit kellett. Persze, ha pontosabban dobok, talán több is van közte, de nem ez a lényeg, hanem hogy nyertünk.

– Kívülről ez hatalmas csatának, már-már háborúnak tűnt. Ön is így érezte?
– A Diósgyőr ellen mindig ilyen meccseket játszunk ott is, itt is. A szurkolóink elképesztő hangulatot teremtettek, elképesztő érzés volt előttük játszani és megnyerni a döntőt.

– Mi az a tulajdonság, ami miatt bajnok lett a Sopron Basket?
– Egyértelműen a védekezésnek köszönhetjük a bajnoki címet. Ezzel sikerült a negyedik és az ötödik mérkőzést megnyerni, a két vereségünk alkalmával tudtuk, hogy miben hibáztunk. Negyvennyolc pontot kaptunk egy ilyen erős csapattól, mint a DVTK, ez jelzi, hogy jól végeztük a munkánkat.

– Tavaly nyáron, amikor elkezdődött a felkészülés, gondolta volna, hogy bajnokságot nyer a csapatával?
– Akik itt dolgozunk napról napra, mindannyian hittük, hogy eljutunk a döntőig, és ha már ott vagyunk, akkor mindent megteszünk az aranyéremért. Én úgy ébredtem fel, hogy bajnok leszek, és ez sikerült is!

BÖRÖNDY Vivien, a Sopron hátvédje: – Nagyon örülünk a győzelemnek, amelynek különleges mentális értéke is van. A magyar bajnokságban 11 éve nem volt ilyen ötfelvonásos döntő. Felettébb boldogok vagyunk! Sok hullámvölgyön mentünk keresztül az idény során, rengeteget melóztunk, és úgy gondolom, megérdemelten nyertük meg a bajnoki címet! Nagyon büszke vagyok a csapatra. Nem lehet szavakba önteni, mennyire jó érzés!

KRIVACSEVICS Tijana, a Sopron centere: – Az utolsó mérkőzésen már tényleg az döntött, hogy melyik együttes bírta jobban a folyamatos koncentrációt, idegőrlő csatát. Az elejétől kezdve kezünkben volt a meccs, sikerült kontrollálni az eseményeket. Nyilván voltak kisebb hullámvölgyek, de ezekből sikerült kilábalni. A saját játékunkat játszottuk, mindenki kivette a részét a sikerből.

AHO Nina, a DVTK irányítója: – Nem tudok most értékelni, valamiért így kellett történnie, talán néhány hét múlva rájövünk, miért nyert a Sopron. Úgy gondolom, mindent megtettünk, hogy miénk legyen az aranyérem, most így sikerült, büszke vagyok a lányokra. Próbálok pozitív maradni, tanulnunk kell ebből, és értékeljük, amink van, nagyon értékes csoport a miénk.

KÁNYÁSI Veronika, a DVTK hátvédje: – A bajnokság két legjobb csapata játszotta a döntőt, és nagy párharc zajlott öt meccsen keresztül. Biztos, hogy ez pályafutásunk egyik legfájóbb veresége lesz. Hosszú távon bizonyára profitálunk és tanulunk ebből, ám most még nagyon nehéz ezt így látni. Attól függetlenül, hogy most másodikok lettünk, ez egy nagyon különleges társaság, és olyan emberi kapcsolatok alakultak ki, amiket az eredménytől függetlenül örökre magunkkal fogunk vinni.

Az ötvenedik arannyal zárult

Édesatyjaként építette, őrködött a Sopron Basket felett Török Zoltán, aki több mint három évtizedig állt a klub élén. Néhány hónapja Fegyverneky Zsófia követte az ügyvezetői székben, de az idény végéig még ketten irányították az egyesületet. Török Zoltánnak ez volt az ötvenedik döntője sportvezetői pályafutása során, és végül arannyal zárta le egyedülálló karrierjét, nem véletlen, hogy egy emberként ünnepelte a csarnok és a csapat, a gyűrűről levágott háló a nyakába került.

„Magyar András invitálására, a B-középből léptem be a klubba. Munkámat hitem szerint elvégeztem. Harminc év, ötven döntő, öt final four, harminc (plusz egy örökölt) arany. Hibáimat nézzétek el, akit megbántottam, bocsánatot kérek! Köszönöm a felém áradó szeretet minden formáját! Hajrá, Sopron Basket!” – tette közzé közösségi oldalán Török Zoltán.

NS-szakértő: BALOGH JUDIT

„ABSZOLÚT MEGÉRDEMELTEN nyert a Sopron, nagyon nehéz helyzetből állt fel. Ezen a meccsen nem sokat adtam volna a Sopron győzelmére, nem neki dolgozott az idő, de mentálisan és taktikailag is felülmúlta a DVTK-t. Pszichésen mindenképpen erősebb volt a hazai csapat, és olyan váratlan dolgokat húzott, amelyekre a miskolciaknak nem volt válaszuk. A DVTK már a negyedik mérkőzésen sem bírta el az esélyesség terhét, rossz játékot mutatott be, rosszul dobott, rossz döntéseket hozott, rengeteg labdát eladott mint most, az ötödiken. Azt gondolhattuk volna, az utolsó felvonáson idegenben talán nincs annyi vesztenivalója, de teljes összeomlás következett be, ezt nem vártam, hiszen tele van magyar válogatottakkal és jó légiósokkal. A játékvezető-küldést látva sejtettem, hogy pankráció lesz, mert ez a hármas nem szívesen fúj faultokat. Iszonyatos verekedéssel, durvaságba hajló jelenetekkel kezdődött a meccs, és ahogy látták a vendégek, hogy vezet a Sopron és nem lesz ez könnyű menet, úgy kerültek egyre mélyebbre és vesztették el a reményt. Hiába nyerte meg a döntőt az összpontszámot tekintve a DVTK, ez semmit sem számít. Nem ez volt minden idők legszínvonalasabb fináléja, de aki szereti a kosárlabdát, élvezte az izgalmak miatt” – értékelt lapunknak a korábbi háromszoros Eb-bronzérmes játékos.