Még nem kaptak elég időt – Győri Ferenc jegyzete

AKI AMELLETT ÉRVELT, hogy kosárlabda-válogatottjaink egyik szövetségi kapitánya se maradjon a posztján, nem volt fegyvertelen a vitában. Csapataink teljesítménye hagyott kívánnivalót maga után, sem a férfiak, sem a nők nem kvalifikáltak az Európa-bajnokságra (ami főként utóbbiak esetében kínos), vagyis különösebben nem lepődtünk volna meg, ha Gasper Okornnak és/vagy Völgyi Péternek megköszönik a munkáját.

Nem köszönték meg, folytathatják, amit elkezdtek, és én örülök ennek. Egyáltalán nem a személyes szimpátia miatt, hanem mert egyszerűen még nem kaptak elég időt. Hozzávetőleg egy év nem elég arra, hogy tetteiket mérlegre tegyük olyan összevetésben, amelyhez nincs negyven, ötven, akármennyi elemünk, mint egy klubedzőnél, hanem ennél jóval kevesebb mérkőzés és felkészülési lehetőség áll a rendelkezésükre ahhoz, hogy maradandót alkossanak.

Okorn a hat Európa-bajnoki selejtezőcsatából kettőt megnyert legjobbjainkkal, ami elég lehetett volna a kijutáshoz, ám Izland két bravúrt mutatott be a mi együnkkel szemben, ráadásul minket is megvert Reykjavíkban. A csoportutolsó hely persze önmagáért beszél, de a végén sikerült kozmetikáznunk. Már csak a visszavonulók miatt is új együttest kell építeni, megtalálni, kik tudnak a leginkább segíteni a válogatottnak elsőként az augusztusi világbajnoki előselejtezőn. A szlovén szakember ezt a generációváltást véghez viheti és bizonyíthatja, maradt még lehetőség a férfi kosárlabdánkban többek között Hanga Ádám nélkül is.

Völgyi Péternek és stábjának, valamint a női válogatott játékosainak ugyan kétszer is beletört a bicskájuk Bulgáriába, de legalább van a hátuk mögött valami kézzelfogható eredmény. Tavaly augusztusban Afrikában kiharcolták a világbajnoki selejtezős szereplés jogát, és mivel jövő márciusig, a következő szintfelmérőig csaknem egy év van, lehet rendezni a sorokat. Valahogy elfelejtetni, hogy a nyári Eb-t nélkülünk rendezik meg a 2023-as negyedik hely után, továbbá önbizalmat önteni azokba a kiválóságainkba, akikbe szükséges. Adott esetben meghozni néhány fájó személyi döntést, ami segíthet abban, hogy új lendületet kapjon ez a projekt.

A trénerek – akik klubedzők is, Okorn az olasz élvonalban, Völgyi a DVTK-nál – arra tehát nem panaszkodhatnak, hogy nem él a bizalom a munkájuk, az elhivatottságuk, a szakmai képességeik iránt. Most rajtuk a sor, le kell tenniük a névjegyüket a válogatottnál is. A célok természetesen eltérőek, de az egyértelmű, az eddigieknél valamilyen formában több kell.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!