Fegyverneky Zsófia: Leginkább a klub iránt vagyok elkötelezve – címlapsztori

Vágólapra másolva!

2025.03.14. 08:44

Címkék

Török Zoltán a saját gyermekeként építette, nevelgette a Sopron Basket női kosárlabdacsapatát, ám több mint három évtized után átadta a stafétabotot, mégpedig Fegyverneky Zsófiának, akinek a pályán is a kezében volt a karmesteri pálca, és mostantól az irodában is nála lesz.

– Tavaly ilyenkor még edzésekre járt, meccsekre készült, azóta nagyot fordult a világ. Hogy telnek a napjai mostanság?
– Nemcsak tavaly óta történtek nagy változások, hanem ahhoz képest is óriási az eltérés, ahogyan az elmúlt huszonöt évben éltem. Tényleg ég és föld… – válaszolta Fegyverneky Zsófia, aki 2024 nyarán fejezte be sportolói karrierjét a Sopron Basketnél, csapatmenedzser lett, néhány hete pedig a csapatot működtető gazdasági társaság ügyvezetője. – Rengeteg irodai munkám, megbeszélésem van, sokat kell tanulnom, hogy átlássam a működést. A konkrét kosárlabda nagyon kevés, ha fogalmazhatok így.

– Nyáron csapatmenedzser lett, amolyan összekötő a klubirodák és az öltöző között. Élvezte ezt a feladatot?
– Igen, és szerintem jól is működött. Igyekeztem megoldani azokat a problémákat, amelyeket esetleg még játékosként vettem észre, tapasztaltam, próbáltam a csapat mindennapjait zökkenőmentessé tenni. Ezzel együtt már voltak olyan feladatok ezen túlmenően, amelyekben Török Zoltán számított rám. Így dolgoztunk körülbelül február elejéig.

– Amikor Török Zoltánnal megbeszélte, hogy befejezi a játékoskarrierjét, felvillant az a lehetőség, hogy valamikor átveszi a szerepét?
– Nem, konkrétan erről nem volt szó. Azt viszont mondta, hogy szeretne nekem egyre több feladatot adni, és fontos láncszemként számít rám a gépezetben. De arról nem beszéltünk, hogy mi a végcél, mi lehet ennek a kifutása.

– De érezhetően számolt önnel?
– Igen, az elejétől éreztem ezt.

Fegyverneky Zsófia nyolc bajnoki címet nyert a Sopron játékosaként, mielőtt tavaly visszavonult (Fotó: Koncz Márton)

Tudta, hogy a sportban szeretne maradni

– Milyen körülmények között kapta a felkérést, hogy vállalja el az ügyvezetői posztot?
– Ez nagyon hosszú folyamat volt a klub életében, illetve még az is, hiszen benne vagyunk ebben a változásban. A gazdasági társaság egyik tulajdonosa, Czukorné Hollós Anna a Soproni Darazsak Ifjúsági és Sportegyesület képviseletében szólt, hogy rám gondolt mint leendő ügyvezetőre, és kérte, hogy gondolkodjak rajta. Majd a város részéről is kaptam megerősítést és elindult a folyamat.

– Szinte a teljes életét a pályán vagy közvetlenül amellett töltötte, de immár az irodában folytatja tovább. Mennyire ijesztő ezt megélni?
– Azon nem kellett gondolkodnom, amikor befejeztem a pályafutásomat, hogy a sportban szeretnék maradni, mindig ez volt a célom, a tanulmányaimat ennek szellemében folytattam, elvégeztem a Nemzetközi Kosárlabda-szövetség (FIBA) sportvezetői kurzusát és a jogi karon is hamarosan vizsgázom. Az edzői pálya nem érdekel, sokkal inkább a sportvezetés és menedzsment. Régóta tudtam, hogy ezen a területen szeretnék dolgozni. Szeretnék továbbra is a lehető legközelebb maradni a csapathoz is, mert maga a játék áll legközelebb a szívemhez, de azt is látom, hogy a következő időszakot kevésbé ez fogja meghatározni. A legfontosabb feladat, hogy a Sopronra mindig jellemző biztos háttér továbbra is meglegyen.

– Az elmúlt hónapokban mennyire látott jobban bele az ügyvezetői feladatokba?
– Nagyon gyorsan zajlott minden, februártól kezdtük el a munkát, azóta beszélgetünk, tanulok, figyelem a folyamatokat.

– Török Zoltán fogja a kezét?
– Abszolút. Ő is azt szeretné, hogy minél zökkenőmentesebb legyen az átmenet. Talán most rosszul is fogalmaztam, én úgy gondolom, hogy a Sopron Basket Zoli gyermeke, akinek most elengedi a kezét, és ez hatalmas változás. De mindenki partner a munkatársak közül, sokan nagyon régen a klubnál dolgoznak és olyan munkát végeznek a háttérben, ami láthatatlan, mégis rendkívül fontos. Ezekre az emberekre maximálisan támaszkodhatok. Ez az alap, a háttér, ami adva van, Zoli távozásától függetlenül megmarad, és mindenki átérzi a felelősségét, hogy együttes erővel tudjuk ezt csak végigvinni.

Győztes taktikán ne változtass!

– A sportágban kiváló a kapcsolatrendszere, de az ügyvezetői feladatok többrétűek, a város képviselőivel, támogatókkal is folyamatosan tárgyalni kell, aminek eredményeként lehet megteremteni azt a biztos hátteret, ami a Sopronra mindig jellemző volt.
– Igen, lesznek olyan feladatkörök, amelyekbe most bele kell tanulnom, de úgy érzem, a sportpályafutásom során is sokszor kerültem olyan helyzetbe, amikor új kihívással kellett megküzdenem, és talán ezeket az akadályokat jól megugrottam. Tudom, ez teljesen más terület, de általában ha én valamit elhatározok és belepakolom a munkát, energiát, annak megvan az eredménye. Most is sokat dolgozom, vannak napok, amikor tíz-tizenkét órát a csarnokban töltök, hogy minél gyorsabban felvegyem a ritmust. Azt hiszem, nincs olyan iskola jelenleg, amelyben ennyire összetett munkára tökéletesen felkészítenének, csak tapasztalatszerzés útján lehet előrelépni. Sok olyan ember van a baráti, ismeretségi körömben, aki régóta járja már ezt az utat, sokat beszélgetek Ivkovicsné Béres Tímeával, aki Kecskeméten végez hasonló munkát, de férfivonalról említhetném az Alba ügyvezetőjét, Simon Balázst vagy éppen Fodor Mártont. És ahogy mondtam, házon belül is sokan vannak, akik testközelből látták, Török Zoltán miként dolgozott, és persze ő maga is sokat segít.

– Török Zoltán egyyvalamit biztosan károsnak tartott az ügyvezetői létben, a stresszt. Nem fél attól, hogy ez nagyon rátelepedik az életére?
– Nyilván nem tudok még távlatokban gondolkodni, és nem tudom, mi lesz mondjuk három év múlva, de most azt érzem, ezt a feszültséget tudom majd kezelni. A játékos-pályafutásomból tudok csak példákat hozni: ha nagy kihívással, megméretéssel találkoztam, mindig motiváló feladatként éltem meg és úgy, hogy meg tudom csinálni. Sokkal kevésbé volt bennem nyomasztó érzés. Tudom, ez más jellegű stressz, és sok emberért vagyok felelős.

– Lát olyat a soproni klubmodellben, ami korrekcióra szorul?
– Nem véletlen, hogy az elmúlt évtizedekben ilyen eredményeket ért el a klub. Azt szoktuk mondani, hogy a jó taktikán ne változtass, és azt hiszem, ez most ide is illik. Persze, én nem tudok olyan lenni, mint Zoli, de a klubmodellt női kosárlabdázásban szinte tökéletesnek tartom. Az értékeink ugyanazok, mint eddig voltak. Továbbra is fontos, milyen játékosok játszanak itt, miként zajlik a klub élete. Az alapelvek betonbiztosan le vannak fektetve, és ezeket visszük tovább.

– A tanulási folyamat közben már dönteni is kell akár a következő idénnyel kapcsolatban is. Ezeket a döntéseket még közösen hozzák meg Török Zoltánnal?
– Közös és párhuzamosan zajló munkát végzünk Zolival júniusig. A folyamatban lévő, jelen évaddal kapcsolatos ügyek az ő hatáskörébe tartoznak, és minden, ami a jövőbe mutató, már az én feladatom. Talán nem szégyen bevallani, azt a lécet még nem tudom megugrani, mint amit Zoli, nem lesz kész április végére a következő idény csapata. Emiatt nem érzem rosszul magam, mert nincs olyan hatalmas tapasztalatom, mint neki. Nagy változást élünk meg, lehet, hogy ezúttal nem a Sopron kerete lesz elsőként kész.

Gáspár Dávid vezetőedzővel többször is nagy győzelmeket ünnepelt az előző években Fegyverneky Zsófia (Fotó: Nemzeti Sport)

Mellettem az utódom – Török Zoltán, a Sopron Basket leköszönő ügyvezetője az elejétől kezdve jelentős szerepet szánt Fegyverneky Zsófiának (Fotó: Sopron Basket/Tóth Zsombor)

Amit megígérnek, úgy is lesz

– Az előző idényben úgy tűnt, Sopronban az alapokra visszabontották a házat, nem indultak például a nemzetközi porondon, sőt, légiós nélkül mentek neki a bajnokságnak. Az újraépítkezés eredményesnek tűnik, ebben az évadban már vezetik az alapszakaszt, a nemzetközi porondon is meneteltek. Hova szeretnének eljutni?
– Személy szerint nekem a nemzetközi megméretés a szívem csücske. Nagyon fontos, hogy az európai porondon ott legyünk, mert az mutatja meg igazán, hol tartunk, a játékosaink milyen szinten teljesítenek. Ezúttal megint azt szűrhetjük le, hogy jól végezzük a dolgunkat. Szerintem tavaly nyáron kevesen gondolták rólunk, hogy idáig eljutunk, és erre nagyon büszke vagyok. Ismét igazolást nyert, hogy az elveinkkel, értékeinkkel nagy dolgokat érhetünk el. Nálunk továbbra is az a legfontosabb, hogy amit megígérünk, az úgy is legyen, és minden tekintetben tartsuk a szavunkat. Ennek megfelelően építjük a jövőt, határozzuk meg a további céljainkat. Mindenki tudja rólam, mekkora a versenyszellem bennem és melyek azok a célok, amelyekért szeretek küzdeni, ez nem változott attól, hogy már nem játszom.

– Tavaly még játékos volt, mostantól viszont bizonyos szempontból végképp megváltoznak a viszonyok például a volt csapattársaival, Gáspár Dávid vezetőedzővel, a szakmai stáb tagjaival. Hogyan lehet ezt kezelni, ki tudja-e zárni a személyes kapcsolatokat a döntéseiben?
– Játékosként is tudtam nehéz helyzetekben reális döntést hozni, kizártam az érzelmeket. Nincs mindig tizenkét barátnő egy öltözőben, nem kedvelhetsz mindenkit, mégis együttműködsz vele. A saját karrieremben is hoztam fontos döntéseket, például olyan klubváltásnál, amikor a két legnagyobb hazai rivális között váltottam, és az élet igazolta is, hogy meg kellett tennem. Bízom magamban, hogy meg tudom húzni a határokat, de azt senki se várja el tőlem, hogy az emberi kapcsolataimat felszámoljam, csak mert egy másik pozícióba kerültem, és nem is fogom. Azonban eddig is mindenkit a munkája, a hozzáadott értéke szerint tettem egy polcra, és semmi más nem fontos. Továbbra is az a prioritás, hogy ehhez a csapathoz ki milyen értéket tud hozzáadni és az milyen messze visz minket. A legnagyobb érzelmi motivációt az adja, hogy a Sopron sikeres legyen és maradjon azon az úton, amelyen jár. Mondhatjuk, hogy a klub iránt vagyok leginkább elkötelezve.

– Látja magát évek múlva?
– Jelenleg azt az időszakot éljük, hogy szinte a holnapot sem látom. Mindennap egyik lábamat teszem a másik elé, és ahogy jönnek a feladatok egymás után, úgy próbálom megoldani őket. Sok a sürgető tennivaló, a távoli jövő nagyon kívül esik a látókörömön. Gyakran mondják a sportolók, hogy mindig a következő meccs a legfontosabb, ezzel én is így vagyok – csak már más jellegű mérkőzéseim vannak.