Golomán György: Nagyon jó visszajelzés ez a kupagyőzelem

– Golomán György a Spanyol Kupa győztese, milyen jól hangzik!
– Az ACB-liga csapatai a Király-kupáért versengenek, mindenki más a Spanyol Kupáért harcol, ezt sikerült megnyernünk – válaszolta Golomán György, a San Pablo Burgos erőcsatára.

– Ellentmondást nem tűrő győzelmet arattak az elődöntőben és a fináléban is. Jó formában vannak?
– Mindenképpen, és azon vagyunk, hogy minél tovább kitoljuk. Hosszú az idény, vannak benne fellángolások és hullámvölgyek, most próbáljuk a maximumra járatni a jó formánkat. Reméljük, ha jön is hullámvölgy, jól kezeljük.

– Mennyire értékes a klubnak ez a siker?
– Ez az első alkalom, hogy ebben a formában megrendezték ezt a kupát. Nyilván nem akkora a szerepe és a fontossága, mint a végső célunknak, vagyis hogy megnyerjük a másodosztályt és feljussunk, de nagyon jó visszajelzés a vezetőségnek és nekünk is, hogy valamit jól csinálunk. Kupát nyertünk a városnak, a klubnak, ez mindig pozitívum.

– Tavaly november óta veretlenek, egyetlen vereségük van csak a bajnokságban. Reális az automatikus feljutás?
– Abszolút reálisnak érzem, nagyon jó esélyünk van rá. Talán négy csapat pályázik az első helyre, rövidesen az évad második felébe érünk. Sok mindenen múlik a végső helyezés, fontos, hogy egészségesek maradjunk, és amint említettem, jól kell kezelni a hullámvölgyeket, meg persze az is mérvadó, miként szerepelnek a riválisaink.

– Mit tud elmondani a spanyol másodosztály erősségéről?
– Erős liga, beszéltem erről nagyon sok emberrel a legutóbbi idény után. Rendkívül sokat fejlődött a spanyol másodosztály, és most még annál is erősebb, öt-hat csapatnak ACB-liga-szintű kerete van, ami alaposan felhúzza a színvonalat.

– Ismeri az élvonalat is, mennyire erős a csapata, stabilan meg tudná ott is állni a helyét?
– Attól is függ, mi a cél, a bennmaradás vagy a rájátszás – ez valójában már a nyári holtszezon meséje lehet, de mindenképpen versenyképesek vagyunk. Azt azért nem állítom, hogy bejutnánk a playoffba, de helytállnánk az első osztályban.

– Összességében jól érzi magát Burgosban? Nem bánta meg, hogy tavaly nyáron oda szerződött?
– Amúgy sem vagyok megbánós típus, ám ahogy most állunk az idény ezen szakaszában, pláne nem bántam meg! Ha tavaly nyáron azt mondta volna nekem valaki, hogy így alakul, aláírom. Nagyjából elégedett vagyok.

– És mi a helyzet saját teljesítményével?
– Ebből a szempontból is meg vagyok elégedve. Úgy van felépítve a keret, hogy mindenkinek fontos a szerepe, meg kell találni, ki hogyan járulhat hozzá a sikerhez. Különlegesebb, mint az, amihez eddig hozzá voltam szokva. Minden meccsen a győzelem a cél, mintha döntőt játszanánk, a lényeg, hogy bármi történik, hozni kell a sikert! Nincs kiemelkedő játékosunk, mindannyian stabilan tizenöt-húsz percet kapunk, éppen annyit, amennyire szüksége van a csapatnak.

– Milyen a viszonya a szakmai stábbal?
– Gyorsan megértettük egymást, ebben közrejátszott, hogy egy évet már eltöltöttem Spanyolországban, megtanultam az itteni kosárlabdázás fortélyait és gyorsan kamatoztattam is. A szakmai stáb tagjai mellett a csapattársaimmal is hamar megtaláltam a közös hangot.

– Tartja a kapcsolatot a szintén a spanyol másodvonalban, a Menorcában szereplő Tanoh Dez Andrással?
– Még az ünnepek előtt beszéltem vele, a sérülése miatt kihagyott néhány hónapot, mostanában tért vissza.

– Két kemény Európa-bajnoki selejtezőmérkőzés következik februárban a válogatottnak. Mit vár tőlük?
– A feladat adva van, mindkét meccset meg kell nyernünk! Ez a cél és mindent meg is teszünk érte. Nagyon várom már!

– Mekkora űrt hagynak maguk mögött a visszavonulók, Eilingsfeld János, Hanga Ádám és Keller Ákos?
– Természetesen nagyot. Talán ők maguk sem tudják, hányszoros válogatottak, olyan sokszor szerepeltek címeres mezben, de büszkék lehetnek rá, amit elértek, ahány mérkőzést lejátszottak. Megérdemelték, eljött az idő, hogy visszavonulhassanak, csak pozitívumokat tudok sorolni róluk. Örülök, hogy velük játszhattam az edzéseken és a meccseken. Most már a következő generáción a sor!

– Látja azokat a fiatalokat, akik előre tudnak lépni?
– Nem az a kérdés, előre tudnak-e lépni, mert előre kell lépniük. A válogatott ott lesz, ki kell állnia, aki a sorban következik, annak muszáj felnőnie a feladathoz, és felvennie a harcot bárkivel.

– Furcsa érzés, hogy már a rutinosak közé tartozik a válogatottnál?
– Nem annyira, jó néhány meccset és évet lehúztam már én is, átéltem egy kapitányváltást, megvan a tapasztalatom. Huszonnyolc évesen még nem tartom magam öregnek, talán ez a fénykorom kezdete – remélem, nem a vége! Azt hiszem, segíteni tudok bárkinek, aki a jövőben a csapattársam lesz.