Nem játszott férfiválogatottunk edzőtáborzáró hétfői mérkőzésén az U20-as nemzeti csapat ellen, de aktívan követte az eseményeket a kispadról Somogyi Ádám, a MoraBanc Andorra 23 éves irányítója. Persze jobb lett volna, ha a pályán is megmutathatta volna magát, azonban közbeszólt egy kisebb sérülés.
„Múlt szerdán kezdtük a felkészülést, s én még a múlt hét előtti vasárnap kicsit meghúztam a térdem, begyulladt a térdszalagom – magyarázta Somogyi. – Mivel kilencen-tízen voltunk összesen, ezzel a fájdalommal együtt edzettem, hogy tudjunk öt az öt ellen gyakorolni, de a mérkőzésre már elegen voltunk, úgyhogy nem akartam kockáztatni a sérülést. Nincs nagy baj, de szerettem volna megelőzni, hogy súlyosbodjon a helyzet, remélhetőleg két hét múlva már százszázalékos leszek.”
A fiatal játékmester úgy tervezte, július végéig itthon marad (egyéni képzésre jár válogatottbeli társával, a Szolnokon profiskodó Lukács Norberttel, míg az erőnléti edzéseit Újhelyi Gyula segíti), majd Barcelonában dolgozna tovább helyi edzőkkel, illetve néhány ACB-ligás kosárlabdázóval, hogy fejlesszen a játékán. Mivel Spanyolországba utazik, természetesen okkal vetődik fel a kérdés: marasztalja-e a klubja?
„Kétéves szerződést írtam alá az Andorrával, amelyből a második csapatopciós, vagyis ha június harmincadikáig a klub írásos formában jelzi, hogy nem számol velem, megszűnik a kontraktus, és szabadon igazolható játékos leszek, de az Andorra jelezte, igényt tart rám, tehát nagyon úgy néz ki, a következő idényben is a csapatnál maradok” – összegezte helyzetét Somogyi Ádám.
Az előző évadról elmondta, a gárda majdnem minden várakozást felülmúlt azzal, hogy a spanyol élvonal 11. helyét szerezte meg (a Bajnokok Ligája selejtezőjében indulhat), vagyis a középmezőnyben végzett, miközben alapvetően a bennmaradás volt a célja. Ő maga olyan élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodott, amelyek vele maradnak egész életében. Mivel az utánpótlásban is eltöltött három évet Spanyolországban, „kosárspanyolnak”, spanyol nevelésűnek számít az ACB-ligában, vagyis a kerettagsága nem feltétlenül függ a légiósoktól.
„Nagyon sokan mondták, hogy nem voltam játékban, ami tudat alatt talán befolyásolja az embert, ám én teljesen úgy éreztem, játékban maradtam akkor is, amikor kevesebb lehetőséget kaptam, hiszen mindennap dolgoztam a játékomon a segédedzőkkel, hogy előre tudjak lépni. Igyekeztem specializálódni, hogy bizonyos elemeket különösen jól csináljak, jobban, mint a többi játékos” – mondta Somogyi.