Több oka volt Djokics Zseljkónak a pécsi visszatérésre

– Mi volt a legfőbb oka, hogy kilenc év után visszatért Pécsre?
– Több összetevője van – válaszolta a Nemzeti Sportnak Djokics Zseljko, a női bajnokságban 5. helyen végző NKA Universitas Pécs 47 esztendős vezetőedzője, aki korábban már irányította a csapatot, amely kedden sajtótájékoztatón jelentette be visszatérését. – Először is beszélnem kell a jubileumi éveimről: feleségemmel, Edával húsz éve érkeztünk Magyarországra, amikor éppen női Euroliga final fourt rendezett a Mizo Pécs, s én akkor először láttam élőben női kosárlabdát ezen a szinten, hiszen férfiakkal dolgoztam. Akkor mondtam, hogy ez is jó kosárlabda! A hangulat megfogott, s azóta is a női vonalban dolgozom. Emellett fontos tényező, hogy éppen tíz évvel ezelőtt irányítottam legutóbb az akkori PEAC-ot.

– A hangjából érzem, még nincs vége…
– Így van! Itt élünk Pécsen, s rengetegen kérdeztek a szekszárdi évek során is, mikor jövök vissza. Ennek most jött el az ideje, s a döntés háttérében ott a család is, az utazás gyakran napi két órát igényelt, ezt az időt már újra a gyerekekkel, a családdal tölthetem, ez is vonzó volt.

– Mi a szakmai elképzelése?
– A Pécs létesítményei fantasztikusak, az akadémia is, s ott van a potenciál a játékosokban, az utánpótlásban. A juniorok magyar bajnokok lettek, a kadétcsapat bronzérmes, rengeteg a tehetség, akiknek van és lesz lehetőségük csatlakozni a felnőttekhez. Persze nevelni kell őket, menedzselni, de ha sikeresek leszünk benne, ők lehetnek a jövő magyar válogatottjának alappillérei.

– No és mi a helyzet a 2011-es évvel?
– Igen, én voltam a legutóbbi tréner, akivel az Euroligában játszott a csapat… Ez motiváció és álom egyaránt, legyen újra euroligás együttese a városnak. A célom, hogy olyan szintre hozzam fel a Pécset, hogy az újra elindulhasson a legnívósabb európai sorozatban, de ehhez bajnoki döntőbe kell kerülni.

– Ez nem egyszerű feladat a jelenlegi riválisokat és a Pécs mostani keretét nézve…
– Nagy kihívás, de ha jó munkát végzünk, jó meccseket játszunk, s jönnek majd a sikerek is. Vissza szeretnénk csábítani a szurkolókat a mérkőzésekre. Nekem Pécs mindig is a női kosárlabda fellegvára volt.

– Hogyan gondol vissza az előző nyolc és fél évre, amelyet Szekszárdon töltött?
– Mint a katonaságra, amikor letelik: csak a kellemes emlékek jutnak az eszembe. Sok szép emlékem van, furcsa és különleges lesz a KSC ellen játszani ott, mert a csarnok a második otthonommá vált. De túl kell lépni ezen, ez az élet rendje.

– Mire számíthatnak a drukkerek?
– Késésben vagyunk, ideális helyzetben már január körül meg kell tervezni a következő idény csapatát. Nehéz bármit mondani, mert nem ismerjük a többiek keretét, s a miénk sincs készen. Az biztos, ha nem tudunk olyan külföldit hozni, akit szeretnénk, akkor csak a magyarokkal kezdjük el az évadot, és esetleg menet közben igazolunk légióst. Török Ágnes és Tóth Orsolya szerződtetését én javasoltam, ők több éven át egy klubban játszottak, lojálisak, s mindketten csapatkapitányok voltak, ami fontos, hiszen nemcsak magukkal, a társakkal is feladatuk volt törődni.