Most maradjunk erősek – Győri Ferenc jegyzete

Az elmúlt hónapban annyi pofon érte az elmúlt hónapban magyar kosárlabdát, amennyitől még egy harc­edzett nehézsúlyú profi bokszoló is nehezen maradna talpon. Kezdődött a soproni olimpiai selejtezővel, amelyen 22 pontos előnyről kapott ki női válogatottunk a spanyoloktól – akik már párizsi repülőjegyük birtokában léptek ellenünk parkettre –, emiatt lemaradt a kvótáról. Folytatódott egy ennél azért kisebb svunggal bevitt ütéssel: férfi nemzeti együttesünk az új szövetségi kapitánnyal, Gasper Okornnal elveszítette első két Európa-bajnoki selejtező mérkőzését. Tragédia nem történt, ám a hátralévő négy találkozón valószínűleg szükségünk lesz egy bravúrra Izland kötelező, legalább hatpontos hazai legyőzése mellett.

A legfrissebb „élmény” szerda esti, a DVTK Hun-Therm nem kvalifikálta magát az Euroliga négyes döntőjébe, pedig ha sikerül, jó eséllyel meg is rendezhette volna a nagyszabású eseményt. Az egyik fél második sikeréig tartó negyeddöntő első felvonásán 17 pontos hátrányból fordított Völgyi Péter csapata a Lille ellen, Franciaországban viszont 15 pontos előny sem volt elég neki ahhoz, hogy lezárja a párharcot. Ismét Miskolcon aztán gyakorlatilag semmi esélye sem volt a győzelemre, 0–14-gyel kezdett, és egy másodpercig sem vezetett. Kedvező volt a felállás, a némi szerencsével megszerzett csoportmásodik hely után a pályaelőny magyar továbbjutással kecsegtetett, mindhiába, összességében megérdemelten lépett tovább a mentálisan erősebb rivális. Nem lennénk most Aho Nina, Kányási Veronika és Lelik Réka helyében, ők hárman átélték a februári összeomlást, és sebeikre nem jelentett gyógyírt a legrangosabb klubsorozat negyeddöntője sem.

Így is lesz magyar résztvevő a final fourban, Kiss Virág révbe ért a török Mersinnel, neki összejött a „vigaszdíj”.

Most kell erősnek maradnunk, tanulni a történtekből minden téren, mert egyik kudarc sem volt arcpirító, mivel a magyar fél egyik erőpróbát sem kezdte toronymagas favoritként, ám a gyengébb meglepetésre felülkerekedett. Vagy ellenfeleinél szerényebb sansszal, vagy hasonló esélyekkel vágott neki a párharcnak a női és a férfiválogatott, illetve a DVTK is.

Ettől még persze nagyon jó lett volna, ha most Székely Norbert csapatának jövendő ötkarikás felkészülését várhatnánk, Hanga Ádám és társai legalább Izlandon nyertek volna, illetve Miskolcon csütörtök délben gurítanák le az utolsó söröket a helyi női csapatot ünneplő boldog fanatikusok.

Semmi sem sikerült, és ez nem véletlen, de a sportban az a jó, hogy javítani mindig lehet.

Talán nem is kell sokat várnunk rá.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!