Női kosár: hosszú évek munkája kezd beérni Diósgyőrben

– Az egész országban rossz idő van, esik a hó, az eső. Diósgyőrben rózsaszínű az ég?
– Nem tagadom, jó időszakot élünk, jönnek az eredmények a magyar bajnokságban és az Euroligában is. Pedig kemény sorozat kellős közepén vagyunk, de a győzelmek mindig pozitív érzésekkel töltik fel a csapatot.

– Az idényben eddig csupán egyszer veszítettek, hogyan sikerül a kettős terhelés közepette is ennyire jó formát mutatniuk?
– Megmondom őszintén, a lányok engem is meglepnek néha. Az elmúlt hat napban három mérkőzést játszottunk, a hazai bajnokságban itthon legyőztük a Győrt, idegenben a Sopront, közben a nemzetközi porondon a Lyont is sikerült felülmúlnunk. Szombaton az NB I címvédőjének otthonában sem éreztem, hogy fizikai problémáink lennének, a legtöbbször sikerült precízen játszani és olyan sebességgel futni, kosárlabdázni, mint az Euroliga-meccseken szoktunk. Ebben a nagy hajtásban a keret is változik a sérülések miatt, van, aki kiesik, mások visszatérnek, Sopronban például Milica Jovanovicsra számíthattunk újra a kihagyása után, Darcee Garbinnak viszont kisebb probléma miatt pihennie kellett. Annak örülök, hogy főleg a magyar bajnokikon a fiatal játékosaink domináns szerepre is képesek, elég csak Toman Petra szombati, Sopron elleni teljesítményére gondolni, de a Győr ellen is remekelt támadásban. Nagyon szépen eloszlanak a terhek.

– Nagyon régen nyert a DVTK Sopronban. Mennyire érezte meg csapata a vérszagot, látva, hogy a címvédőnél nem problémamentes az idény első fele?
– Igen, tisztában voltunk vele, hogy ellenfelünket sérülések sújtották, átalakult a rendszere és változtak a céljai. Természetesen nyerni utaztunk Sopronba. Tényleg hosszú negatív szériát törtünk meg, és remélem, a későbbiekben nagy értéke lesz ennek a győzelemnek, de biztosan kerülünk még mi is hullámvölgybe. De egyértelműen fontos idegenbeli mérkőzés volt.

– Beszélgettek arról az idény előtt, hogy az elmúlt évtized egyeduralkodója, a Sopron meggyengült, és könnyebb lehet a trónfosztás, mint korábban?
– Igazából a Soprontól függetlenül tesszük a dolgunkat, de valóban, a korábbinál nagyobb az esély, hogy más nyerje meg a bajnokságot. De minden kijelentéssel óvatosan bánnék, még hosszú a sorozat, változhatnak az erőviszonyok, a keretek, szóval a jelenlegi kép szerintem még nem biztos, hogy a valóságot mutatja.

– Az évek óta tartó diósgyőri építkezés, a munka beérni látszik. Olyan ütemben fejlődik a csapat, amilyet korábban elképzelt?
– Valóban régóta dolgozunk, úgy gondolom, emberileg és szakmailag mostanra állt össze a legjobban a játékoskeret, mindenki beleillik a rendszerbe. Nem véletlen, hogy Euroliga-szinten nincs sztárjátékosunk, csapatként érjük el a sikereket, amelyek kiváló visszajelzést jelentenek, hogy jó úton járunk. Ez az út talán különbözik attól, amit más együtteseknél választanak, de mi ebben hiszünk.

– Meddig menetelhet ilyen hatékonysággal a Diósgyőr?
– Ezt az idő dönti el. Szerdán az Euroliga csoportkörének második legnehezebb idegenbeli összecsapása vár ránk Zaragozában, majd kiderül, mennyire tudjuk felvenni a tempót a sorozatterhelés közepette. A spanyolok is szépen teljesítenek, feleannyi hiba nem fér bele védekezésben, mint amennyit, mondjuk, a hétvégén elkövettünk. A zaragozai mérkőzés után vár ránk még a Szekszárd és a Schio elleni csata, szeretnénk jól teljesíteni az utolsó idei meccseken is, és ha bírunk, további győzelmeket szerezni.

– Hová juthat el a DVTK? Gondolkodnak trófeákban, helyezésekben?
– Játékosaink nagyszerűen dolgoznak, szurkolóink pedig mérkőzésről mérkőzésre rengeteg segítséget nyújtanak nekünk, amiért nem tudunk eléggé hálásak lenni. Azonban felesleges bajnoki címről, Euroliga-továbbjutásról beszélnünk, folytatnunk kell a munkát napról napra, és továbbra is mindent ki kell adni magunkból. Hosszú még az idény.