Női kosár: Ha könyvet írnék, 300 oldalas lenne – Határ Bernadett

– Mikor kell megjelennie Salamancában?
– Huszonhatodikán délután repülök, harmincadikán már mérkőzésünk van – válaszolta a Nemzeti Sportnak a 29 éves magyar válogatott center, Határ Bernadett, aki az idény végéig az Euroligában szereplő spanyol Perfumerías Avenida Salamancát erősíti.

– Milyen volt a búcsú, az utolsó mérkőzés szerdán soproni színekben?
– Próbáltam nem foglalkozni ezzel, de a mérkőzés után nagyon rossz volt elköszönni a lányoktól.

– Most lesz először légiós Európában, miféle várakozásokkal tekint erre a lehetőségre?
– Mindenképpen nagy kihívás, de úgy érzem, most erre van szükségem, friss energiára, hogy változás történjen, változni tudjak. Kíváncsi vagyok, izgulok, biztosan nehéz lesz, időt kell adnom magamnak, hogy visszatérjek oda, ahol korábban voltam. Nem megy egyik napról a másikra, a spanyolok ismerik az állapotomat, látták a mérkőzéseimet, ennek ellenére támogatnak, segítenek abban, hogy újra felépítsem magam, ez nagyon pozitív.

– Az elmúlt években is szimpatikus volt, amit a Salamanca képvisel?
– Aki ismer engem, tudja, a védekezés nagyon fontos nekem, sosem voltam támadásorientált játékos. A spanyol kosárlabdában a védekezés dominál, abból nyerek önbizalmat, ha ez a játékelem jól működik, ezért is volt szimpatikus a csapat.

– Volt több megkeresése is?
– A válogatott mérkőzések után igen. Magyarországon nem nagyon szerettem volna máshová igazolni, volt törökországi ajánlatom is, a Salamanca viszont évek óta meg akart szerezni, és ez a klub állt a legjobban a helyzetemhez. Tavaly, amikor megsérültem, Roberto Íniguez oda akart vinni, de akkor maradtam Sopronban. Ha minden jól megy, hosszú távon számolnak velem a Salamancánál, szóba került már a hosszabbítás a következő idényre, de egyelőre azt kellene eldöntenem, szeretnék-e még kosarazni… Tudom, hogy nem vagyok a megfelelő szinten, amikor visszatértem Sopronba, olyasmikkel szembesültem, amiket azt hittem, Amerikában már leküzdöttem.

– Nagyon nehéz időszak van ön mögött, hogy viselte az elmúlt másfél évet a térdszalagszakadása óta?
– Ha könyvet írnék belőle, senki nem olvasná el, de háromszáz oldalas lenne. Nem volt egyszerű, és ez valójában az én hibám, a saját dolgomat nehezítettem meg azzal, hogy senkit nem akartam cserben hagyni, a Sopront, a magyar válogatottat és a Connecticut Sunt sem. Nem tudtam, mikor mondjak nemet. Az elmúlt három hónap mentálisan megviselt, ez látszott a játékomon is. Nehéz a profi sport, mindenkit az érdekel, ki hogyan teljesít. Összeszedem magam, az új impulzus visszarak arra az útra, amelyen a nyáron az Államokban elindultam.

– Ugorjunk egy kicsit vissza az időben: március elsején visszatért a Sopron Basketbe az Euroligában. Miként alakult az állapota azután?
– Játszottam a Sopronban, de nem volt jó a térdem, el kellett végezni egy tisztító műtétet, ami meg is történt. Nagyjából a válogatott Európa-bajnoki felkészülésének kezdetére lettem kész, körülbelül hetvenszázalékos állapotban voltam az Eb-t megelőzően. Aztán a kezdete előtt öt nappal rásérültem a térdemre, szteroidinjekciókkal játszottam végig a tornát. Noha arról volt szó, hogy csak a fontosabb meccseken szerepelek, ennél többet kellett vállalnom. Amerikába rehabilitációs céllal is utaztam ki, korábbi soproni csapattársam, Briann January szerette volna segíteni a visszatérésemet. Temérdek új kezelési módszerrel találkoztam, és sok mindent megtudtam a térdemről, hogy mit, mikor, hogyan csináljak vele. Amikor végre felépültem, rövidebb távú szerződést kötöttünk a Sopronnal, ennek lejártával igazoltam Salamancába.

– Hogyan emlékszik vissza arra a hosszú időszakra, amit soproni játékosként töltött?
– Nyolc és fél évet húztam le Sopronban, karrierem valószínűleg háromnegyedét. Rengeteg mindent tanultam, azért vagyok ma az, aki, mert azokkal az emberekkel dolgozhattam együtt, akik megfordultak ebben az időszakban a Sopronnál. Voltak nehéz és jó pillanatok is, leginkább arra fogok emlékezni, hogy megnyertük az Euroligát. Az idő mindent megszépít, meglátjuk, hogy alakul a jövő.

– Gondol már a februári olimpiai selejtezőre?
– Természetesen, ez jár a fejemben, ezért is nem adtam fel, nem hagytam abba. Minden sportoló álma, hogy olimpián szerepelhessen, ez ad erőt minden napra, hogy haladjak előre!