Női kosár: Djokics Zseljko büszke, hogy Szekszárdon maradt

– Mennyire tartja fontosnak a Sopron Basket legyőzését, hogyan értékeli a vasárnapi bravúros sikert?
– Egy folyamat közepén vagyunk, nyáron kezdtünk új csapatot építeni Szekszárdon – mondta lapunknak a vasárnap a címvédő Sopron Basketet otthon 86–71-re legyőző Tarr KSC szerb-magyar edzője, Djokics Zseljko. – Most is olyan cipőben járunk, mint hét-nyolc éve, amikor elkezdtük a munkát Studer Ágicával, Bálint Rékával, Theodoreán Szandival. Az állandóság egyelőre hiányzik, igaz, sérülések és betegségek is beleszóltak ebbe. A Sopron legyőzése sokat jelent, mindenki láthatja, jó úton járunk, de kell még idő.

– Vannak rejtett erőtartalékaik?
– Biztosan, elsősorban azért, mert nagyon sokat kellett improvizálnunk. Egy héten belül kiesett két négyes poszton szereplő játékos, Ana Vojtulek és Szűcs Gréti, valamint kettes poszton Nikola Dudásová és Miklós Melinda, továbbá Theodoreán Alexandra is sérüléssel küzdött. A millió probléma ellenére hiszünk a csapatban, nem álmodhatunk rögtön arról, hogy mindent megnyerünk Magyarországon, de megvan még bennünk a fejlődési lehetőség. A Sopron ellen igazi csapatként kosárlabdáztunk, és mögöttünk állt a közönség, régen volt ennyire tele a csarnok.

– Hogyan muzsikál az új amerikai szerzemény, Kathryn Westbeld?
– Kényszermegoldás volt Vojtulek szerencsétlen térdsérülése miatt, ugyanakkor ritka intelligens lány, tíz napja van itt, de nagyon rövid idő alatt megtanulta a társai nevét, a figurákat támadásban és védekezésben, ráadásul megfogta vasárnap Jelena Brooksot, a kontinens egyik legjobb erőcsatárát.

– Előreláthatólag mikor térhet vissza a válogatott Miklós Melinda?
– Megrepedt a csuklója, aztán amikor már edzett, megsérült a keresztszalagja, jelenleg mandulagyulladás miatt kezelik. A nyári időszakot beleszámítva hat hónapja nem végzett csapatedzést nálunk, talán januárra rendben lesz.

– Továbbjutottak az Európa-kupából, mire számít a spanyol Girona elleni párharcban?
– Elsősorban a tapasztalatszerzés a célunk a nemzetközi porondon, hogy szuper meccseket játsszunk jó ellenfelekkel, megismerjünk minél több kosárlabda-kultúrát, előrelépjünk taktikailag – mert az látható, hogy nagyon nehéz lenne megnyernünk a sorozatot. A csoportkörben Boros Julcsi szenzációsan teljesített, és Horváth Betti is remekelt, miközben a sérülések és betegségek miatt nem mutattuk a saját arcunkat, tudunk ennél jobbat is. Bízom benne, ezt megmutatjuk a Girona ellen, ha a továbbjutás nem is reális. Motiváló, hogy így lesz még idén hazai mérkőzésünk, december 13-án szurkolóinkkal közösen lezárhatjuk az évet.

– Háromszázegy mérkőzésen ült már a szekszárdi kispadon. Volt alkalma belegondolni, mit vitt eddig véghez?
– Nyolc év egy helyen ritka manapság a sportban. Voltak komolyan vehető ajánlataim külföldről, Magyarországról is, ezeket mindig átgondoltam, de a célom az volt, hogy bajnok legyek a Szekszárddal. Az Európa-kupa-szereplés, a megrendezett négyes döntő, az Euroliga, a Magyar Kupa megnyerése mind klubtörténeti csoda, de az elmúlt három évben messzebb kerültünk az áhított végponttól. Ezután az lett a fontos, hogy a játékosokat segítsem a fejlődésükben, és a klub is bizonyította, igazán családias hely, és tiszteli, amit tettem. Meglepett a háromszázadik mérkőzésem előtti ünnepség, szép gesztus volt, és büszke vagyok arra, hogy Szekszárdon maradtam. Eljön a pillanat, amikor elmegyek, de egyáltalán nem sajnálom ezt a hosszú időszakot, köszönöm mindenkinek, aki segített.