Női kosárlabda: Nagy az esélyünk, hogy kijussunk a következő Eb-re – Székely Norbert

– Hogyan összegezné az Európa-bajnoki selejtezősorozat első két mérkőzését?
– Eredményesek voltunk, elértük a célunkat, megvan a két győzelem – válaszolta a Nemzeti Sportnak Székely Norbert, a magyar női válogatott szövetségi kapitánya egy nappal azt követően, hogy csapata vasárnap Helsinkiben 67–56-ra legyőzte a házigazda finneket, míg négy nappal korábban 70–51-re megverte Szlovéniát Sopronban az Eb-selejtező B jelű kvartettjében. – Ez azt jelenti, hogy – ha nem is nyerjük meg feltétlenül a csoportot – nagy az esélyünk, hogy kijussunk a következő Európa-bajnokságra.

– Két eléggé különböző mérkőzést láthattunk a csapattól: a szlovénok ellen jó játékkal magabiztosan győzött, a finnek ellen kicsit nyögvenyelősen született meg a siker.
– Szerintem nem játszottunk jól Szlovénia ellen, voltak rossz döntéseink, amelyek nem tetszettek. A finnek sokkal nagyobb játékerőt képviselnek, mint azt sokan gondolják. A tizennyolcadik helyen állnak az európai rangsorban, és bár mi is elvártuk magunktól a győzelmet, egyáltalán nem volt biztos, hogy nyerünk is. A finn együttesnek sok erénye van, és meg is mutatta. A védekezésünk rendben volt, a szlovénok ellen is elégedett voltam vele, illetve ha több hetünk van a támadójáték összerakására, jobban is tud működni. A felkészülés rövidsége miatt most nem volt összecsiszolt a támadójátékunk, nem lehetett olyan mozgássort látni a csapattól, mint a nyári Eb-n. Ennek több oka van, és nemcsak az, hogy ezúttal keveset készülhettünk a meccsekre – a teljes kerettel három edzésünk volt –, hanem az is, hogy be kellett építeni egy-két játékost. Például Juhász Dorkát, aki az elkövetkező években meghatározó tagja lesz a válogatottnak – ez is akadályozta, hogy összeszokott és pontos legyen a támadójátékunk.

– Mennyire elégedett Juhász két mérkőzésen nyújtott teljesítményével?
– Jogos a kérdés, sokakat most ez érdekel a leginkább. Én úgy látom, Dorka jól segítette a csapatot, zökkenőmentesen illeszkedett be. Amit a többiek hat-hét éve együtt csinálnak, nyilván nehéz egyik pillanatról a másikra megtanulni, de jól adaptált, viszonylag gyorsan megtanulta, amit lehetett, jól dolgozott, nagy segítség volt. A meccset viszont a csapat nyeri meg vagy veszti el, s hála istennek, a csapat, a csapategység erős volt.

– A következő tétmérkőzéseket már a februári, soproni olimpiai pótselejtező-torna szolgáltatja. Addig mi a programja a válogatottnak?
– Visszamennek a játékosok a klubjaikba, majd reményeink szerint december huszonhetedike és huszonkilencedike között együtt leszünk egy ötedzéses összetartáson, amelyen csak a Magyarországon játszókra számíthatunk, hiszen Kiss Virág és Studer Ágnes a török Mersinnel, Juhász az olasz Schióval szerepel bajnokikon. Aztán február elején elkezdjük a felkészülést a tornára, amelynek első meccsét nyolcadikán játsszuk, s a jelenlegi bajnoki program alapján ott is csak három teljes edzésre lesz lehetőségünk. Van ennek sok hátránya, de tény, ez a csapat régóta együtt játszik, vannak olyan játékkapcsolatok, amelyeket ennyi idő alatt is elő lehet hívni, és azon leszünk, hogy élesben gördülékenyen működjenek.

– Közben eldőlt, hogy Japán és Spanyolország mellett a sorsdöntő meccsen Ruerto Ricót legyőző Kanada érkezik Sopronba.
– Igen, a sorsoláskor már sejtettük, hogy így lesz. Rendkívül erős együttes, nem véletlenül ötödik a világranglistán.

– Mi lehet a reális elvárás az olimpiai selejtezőtornán?
– Már az nagy dolog, hogy kivívtuk a lehetőséget, ezzel túl is teljesítettük az elvárást. Brutálisan nehéz csoportban leszünk, Japán kilencedik, a spanyolok negyedikek a világranglistán, ez mindennél többet elmond az esélyekről. A csapattól elvárható, hogy küzdjön-hajtson az utolsó leheletéig, és ha lesz, ragadja meg a lehetőséget. Ezt a tornát lehetőségként kell felfognunk, s ha benne van, hogy háromszor nyerünk, legyen úgy; ha az lesz benne, hogy szoros meccseket játszhatunk, tegyük őket még szorosabbá. Ezt várom el a csapattól, az más kérdés, hogy ott leszünk-e az olimpián.