Női kosárlabda: Két-három év kell a soproni csapat újjáépítéséhez – Török Zoltán

– Hány játékossal tegeződik a felnőttcsapatból?
– Túl vagyunk ezen a procedúrán, azt hiszem, többeknek nehezen állt rá a nyelve, de most már valamennyien tegeznek – válaszolta Török Zoltán, a Sopron Basket ügyvezetője. – Nálunk ez a módi, így történt annak idején például a 15 éves Honti Katával is, és most, a frissen felkerülő 16 éves tehetségeinkkel. Négyen álltak egy képre, hogy együtt nagyobb életkort tudjanak felmutatni, mint amennyi én vagyok.

– Tavaly ilyenkor más helyzetben volt a csapat és más tervekkel is futott neki az idénynek. Jelenleg viszont nagyon fiatal a keret, vannak sérültek, és akad, aki még nem tért vissza a tengerentúlról. Nagyon nehéz ez az új szituáció?
– Kezdjük a sérültekkel, hiszen az egyik legfontosabb játékosunkat, Jelena Brooksot kellett megműteni, rá október végéig nem számíthatunk. Teljesen egyértelmű, hogy ez egy tinédzsercsapat, még akkor is, ha Fegyverneky Zsófia a kapitányunk. A kényszer vitt bennünket erre az útra, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy rosszul érezzük magunkat emiatt. És nem azért mondom, mert nem hiányzik az Euroliga, nagyon nehéz hónapokon vagyunk túl, de előre tekintünk, és azok a tehetségek, akik idekerültek hozzánk, megfelelő izgalmi állapotban tartják a szakmai stábot. Ha már egyszer az élet ennyire nehéz forgatókönyvet írt nekünk, ebből szeretnénk a lehető legtöbbet kihozni.

– Csaknem három évtizede irányítja a soproni női kosárlabdázást, és eddig mindig elment a falig a lehetőségek terén. Most nem volt rá reális esély, hogy megtalálja a forrást, a hátteret a nemzetközi szerepléshez?
– Ígéretek voltak és vannak is, de kizárólag ezekre nem tudok csapatot építeni. Nem gondolom, hogy az együttest temetni kellene, viszont a pillanatnyi pénzügyi helyzetünket, egyben a játékos­állományra fordítható összeget figyelembe véve akár az áprilisi, akár a mostani ismereteink alapján nem lehetett olyan Euroliga-csapatot összerakni, amely a hagyományaihoz méltó módon képviselte volna Sopront a sorozatban, és mellette itthon is helytáll a magyar bajnokságban. Azt a rizikót, hogy mégis elinduljunk egy csonka csapattal, és a két sorozat terhelése miatt a két szék közt a pad alá essünk, nem vállaltam, minden nagyképűség nélkül mondom, hogy talán van annyi rutinom, hogy ettől megóvjam a klubot.

– Az is benne volt a döntésben, hogy feleslegesnek látszik, mondjuk, a gazdag török klubokkal állandóan felvenni a versenyt?
– Nem. Egyszerűen a mi klubunk teljesítőképessége jelenleg nincs azon a szinten, hogy az Euroligában szerepeljen. Ez nem a török vagy a francia csapatoktól függ, arról van szó, hogy nem sikerült olyan támogatói bázist építeni az előttünk álló évadra, amely lehetővé tenné, hogy megfelelő nívójú csapattal állhassunk ki.

– Másfél évvel ezelőtt még Euroliga-győzelmet ünnepelt Sopron. Gondolta volna akkor, hogy most ilyen problémákról kell beszélgetnünk?
– Álmomban sem... Én akkor azt hittem, hogy ez a magyar klubkosárlabdázás felemelkedésének egyik nagy pillanata, és nem azt, hogy nekünk amolyan üstökösként, fénycsóvaként sikerült fellobbanni, és aztán most egy időre alábuknunk. Abban biztos voltam, hogy Euroliga-címvédésről értelmetlen beszélni, de reméltem, a győzelem kapukat nyit ki, és olyan lehetőségeket teremt a klubnak, amely hosszú távon emeli a magyar klubkosárlabdázás nívóját. Ez nem következett be.

– Viszont ahogy látom, ezt a csapatot is nagyon szereti...
– Igen, így van. Nem szabad elkeseredni, nagyon örülök a sok fiatal tehetségnek. Döntően a jövőt építjük most, de közben a jelenben is helyt kell állnunk. Nagyon nehéz feladat ennyi fiatallal kiállni és végigvinni ezt az újjászületést, hogy az említett eredmények vannak mögöttünk. Azonban nem kell bennünket sajnálni, proaktívnak, tevékenynek kell lennünk, elébe szeretnénk menni a történéseknek, és olyan utakat akarunk találni, amelyek a Sopron kapcsán az emberek fejében az elmúlt harminc évben éltek, még ha most nincs is Euroliga-szereplés. Ezért örülök annak, és nagy sportdiplomáciai sikernek tartom, hogy a válogatottunk itt játszik, az olimpiai selejtező is Sopronban lesz februárban, így a város nem marad nemzetközi női kosárlabda-mérkőzés nélkül.

– Említette, hogy vannak ígéretei. Ha ezek realizálódnak a közeljövőben, mondjuk, jövő nyáron, akkor visszatérhetnének a nemzetközi porondra, de ehhez eredményesnek kell lenni a bajnokságban. Mi lehet a kifutási pályája a jelenlegi csapatnak?
– Egyelőre dolgozunk, és szeptember első felében badarság arról beszélni, hogy az idény végére ilyen képlékeny, kezdetleges állapotból mi fog kisülni. Simán megtörténhet, hogy ez a csapat leszerepel magyar szinten is. Ha most ránéz valaki a Sopronra, könnyen jósolhat ilyesmit – őket azonban óva inteném ettől... A klubnak megvan a megfelelő identitásérzéke, humánerőforrása, és ennek a kettőnek az együttese eredményezheti, hogy az évad második felében meglepetést szerez. Még nem vagyunk éremesélyes csapat, de szerintem nem érdemes ez alapján várni a Sopron végső helyezését az idény végére.

– Ilyen szintű újjáépítésre még nem volt példa, amióta a soproni klub élén áll. Mi az a cél ebben a folyamatban, amelyet személy szerint ön tűzött ki maga elé?
– Ami most újjáépítés címszó alatt elindult, annak gyümölcse nem ebben az idényben fog beérni. Ha a csapat a terveink szerint erősödik és szerepel, az nem azért lesz, mert egy tizenéves fiatal megtáltosodik, nem a fiataloktól várunk olyan megoldásokat, amelyekre még nem alkalmasak. Két szálon fut a cselekmény. Egyrészt legjobb tudásunk szerint próbáljuk menedzselni a csapat idényét, hogy a végén eredményes legyen. Emellett elindult egy olyan munka, amelynek eredményeképpen két-három év alatt a Sopron úgy tud újjáépülni, hogy a most érkező, vagy éppen nálunk nevelkedő, illetve korábban bemutatkozó utánpótlás-válogatottakból – tízen vannak – kinő legalább két-három olyan játékos, aki csatlakozik Varga Alízhoz és Sitku Zsuzsannához, és olyan magot alkot, amely a jövő generációjának alapját adja.

– Tavaly decemberben sokat beszélgettünk, akkor jóval feszültebbnek látszott, jelenleg inkább optimistának tűnik. Ez így is van?
– Igen! Egy olyan döntést meghozni, amiről mi akkor bizalmasan beszélgettünk, és aztán végigvinni, kibontani a nyilvánosság előtt és aztán újrakezdeni, kicsit olyan, mint a szülés fázisai. Rengeteg szenvedéssel és fájdalommal jár, de amikor maga a születés pillanata bekövetkezik, az ember onnantól csak a boldogságot éli át, mert izgatott, hogy egy új élet kezdődik.

SOPRON BASKET 2023–2024
Érkezett: Janzsó Alíz, Kókai Patrícia, Salamon Réka, Szikszai Franciska, Völgyi Lili (mind saját nevelés), Jovana Jevtovics (szerb; Crvena zvezda), Papp Klaudia (Vasas), Sinka-Pálinkás Szofi (Kecskemét), Toman Dóra, Toman Réka (mindkettő Csata)
Távozott: Czukor Dalma (Roma, olasz), Alicia Kunek (ausztrál; Townsville Fire, ausztrál), Ezi Magbegor (ausztrál; USK Praha, cseh), Dragana Sztankovics (szerb; Polkowice, lengyel)