Kosárlabda: Somogyi Ádám csapatának nemzetközi szereplést érhet a bennmaradás

– Milyenek a körülmények, hogy érzi magát az új csapatában?
– A körülményeket semmihez sem tudnám hasonlítani – felelte a Nemzeti Sportnak Somogyi Ádám, aki a nyáron szerződött az Arconic-Alba Fehérvártól a spanyol élvonalbeli újonc MoraBanc Andorrához. – Elképesztően profi a kosárlabdához kapcsolódó stáb, négy edző foglalkozik a csapattal, a fizioterapeutától a masszőrökön át az erőnléti edzőig minden szakterületre külön ember jut. Az életkörülmények is szuperek, nagyon szeretem a várost.

– Gyönyörű helyen kosárlabdázhat, az biztos!
– Abszolút, hegyek között elterülő völgyben fekszik Andorra la Vella, a bázisunk. Imádom a természetet, a szuper adottságú város ráadásul tele van élettel. Ez a legjobb kombináció!

– Mennyiben tudta hasznosítani a korábbi spanyolországi tapasztalatait?
– Teljes mértékben. Hála istennek, az emberek többsége beszél spanyolul, angolul is majdnem mindenki, tehát nemigen van nyelvi nehézségem.

– A felkészülési időszakban Golomán György csapatával, a Gironával is összecsaptak. Hogyan emlékszik a találkozóra?
– Arra a meccsre kevésbé jó szájízzel, mert hosszabbításban kikaptunk. Persze nem az eredmény volt a legfontosabb, ezeknek a találkozóknak az a fő céljuk, hogy a felkészülést szolgálják. Jó volt látni, hogy Gyuri volt a mérkőzés legjobbja, úgy játszott, ahogyan tud. Nagy öröm a magyar szurkolóknak, hogy Európa legjobb bajnokságában ismét találkozhat a pályán két magyar, ahogyan legutóbb Hanga Ádám és Maronka Zsombor.

– A nyári eredményeik alapján a támadójátékuk nem tűnik rossznak, de védekezésben akadnak hiányosságaik. Milyen a helyzet valójában?
– Néhányan sérüléssel is küszködtünk, és még közel sem nyújtottuk a legjobb formánkat. Nagy potenciál van bennünk, de valóban, védekezésben és alapvetően agresszivitásban, fizikai téren előre kell lépnünk, ez az ACB-liga legnagyobb kihívása, meg kell szoknunk és átvennünk.

– És személyesen az ön felkészülése hogyan alakult?
– Felemásan. Kaptam lehetőséget, élni is tudtam vele, megmutattam, hogy tudok kosárlabdázni, itt a helyem. Viszont a dobó kezem egyik ujjában részlegesen elszakadt a szalag, emiatt kissé limitáltnak éreztem a játékom, de a lehető legtöbbet kihoztam belőle.

– Milyen szerepet szán önnek az edzője?
– Júliusban elmondta, hárman leszünk irányítók, és tőlem azt várja, hogy nyomjam keményen az összes edzésen és meccsen, akarattal és éhesen. Olyan játékost keresett, aki képes ezen a szinten játszani, ugyanakkor ha nem lenne annyi lehetősége, az sem befolyásolná a hozzáállását. Így álltam neki a feladatnak, amire van ráhatásom – vagyis a munkamorálom és az eltökéltségem, erre igyekszem koncentrálni.

– Mekkora kihívás az ACB-ligában játszani?
– Kihívásnak óriási, ugyanakkor azért is dolgoztam gyerekkorom óta, hogy megálljam a helyem itt is. Vannak hasonlóságok a magyar bajnoksággal és a válogatottal, de intenzitás, fizikai keménység és sebesség terén fel kell vennem az itteni ritmust. Érzem, itt van a helyem, és hiszek benne, hogy megmutatom, mire vagyok képes.

– Mivel lenne elégedett az idény végén?
– Ha bennmaradnánk az első osztályban, és az évad végére stabil pozíciót harcolnék ki magamnak a rotációban. Amennyiben sikerül bennmaradnunk, jövőre a ULEB Európa-kupában is megmutathatnánk magunkat.

– Elég erősnek érzi a keretet a bennmaradáshoz?
– Mindenképpen. Az előző idény keretéből nyolcan itt maradtak, négy-öt új játékos érkezett kiegészítésként. Adva van a megfelelő alapanyag, hogy biztossá tegyük az élvonalban maradást, van elég tűzerőnk és tehetségünk hozzá.