Női kosárlabda: Úgy érzem, van még bennem – Czukor Dalma

– Hónapok óta hallani lehetett, hogy külföldre igazol. Ez volt most a prioritás?
– Igen. Viszont amikor beszéltem Török Zoltánnal, a Sopron Basket ügyvezetőjével, meglepett, mert említette, nem indul a klub a nemzetközi porondon. Így nagyobb szerep hárult volna rám, ami eléggé megingatta a döntésemet, de úgy határoztam, most vagy soha! Éppen ez a nagyobb szerepvállalás és a környezetváltozás vonzott külföldre, úgy érzem, még több van bennem, ezt próbálom kihozni magamból máshol – felelte az Oxygen Romához szerződő 24 éves bedobó, Czukor Dalma, aki tavaly Euroligát nyert a Sopron Baskettel.

– A Darazsak Sportakadémia elnöke, édesanyja, Czukorné Hollós Anna nem marasztalta?
– Nem, sőt, olyanok voltunk, mint amikor a gyerek igyekszik valamit megmagyarázni a szülőnek, vagyis nehezebb volt kimondani, mert utána könnyen megbeszéltünk mindent. Ő ugyanennyi idősen hasonló okok miatt szerződött Finnországba, szóval teljesen megértett, és a vőlegényem is támogat. Olyan helyet kerestem, ahol jól érzem magam, és ki tudok lépni az eddigi helyzetemből.

– Török Zoltán és Gáspár Dávid edző mit szólt a döntéséhez?
– Nagyon sajnálták, de elfogadták, mindkettejükkel jót beszélgettem és támogattak, ami nagyon jólesett. Így szerettem volna lezárni, nem vitával, hogy tüske maradjon bennünk. A nevelőegyesületemről van szó, Gáspival sok éven át dolgoztunk együtt, örülök, hogy mindent tisztázhattam velük.

– Miért éppen a talán legjobban sikerült idénye után búcsúzik a nevelőegyesületétől, amellyel megnyert mindent?
– Ez volt a hetedik évadom a felnőttcsapatban, mindig ugyanazt a szerepkört töltöttem be, ennél többre vágyom. A négy évvel ezelőtti U20-as Eb nagyon jól sikerült, akkor elő tudtam hozni, ami bennem van, és most újra meg kell keresnem. Az új csapattársakkal nem ismerjük egymást, az edző előtt is tiszta lappal indulok, bármit kipróbálhatok, megnézhetem, milyen így.

– Sikerülhet a Sopron Basketnek a címvédés itthon, hogy érzi, nem kell félteni a csapatot?
– Biztos nehezebb lesz, de úgy érzem, nagyon jó csapat alakul. Sokkal több lehetőség jut majd a fiataloknak, ez remek, megmutathatják, mire képesek. Sajnálom, hogy ebben a megméretésben nem tarthatok a klubbal, amely ha vissza is lép egyet, ez a jövőben gyümölcsözhet.

– Vadonatúj együtteshez kerül, ez előnyös vagy kockázatos inkább?
– Mindkettő egyben. Nem akartam olyan csapatba igazolni, amely a másodosztályból jutott fel, ezt elvetettük édesanyámékkal, mert ilyenkor másod­osztályú marad a hozzáállás, a stáb. Az Oxygen Roma megvásárolta az első osztályú szereplést, teljesen profi közeg áll mögötte nagyon erős utánpótlás-akadémiával. Tizennyolc éve nem volt Rómában élvonalbeli női csapat, ezért akartak már indítani egyet. Nem összekovácsolt magba érkezem légiósként sok olasz és külföldi közé, közösen kell kialakítanunk a kohéziót, amiben az elejétől fogva részt vehetek.

– Kérdezte az olasz ligáról Mérész Beatrixot vagy Varga Sárát, akik megfordultak ott?
– Sárival nagyon jóban vagyunk, miatta is döntöttem úgy, hogy nem feljutót választok. Egyébként jól érezte magát Olaszországban, tetszett neki az életstílus, jó volt ezt hallani tőle. Az első számú opcióm Spanyolország volt, mert beszélem a nyelvet és szeretem az országot, a bajnokság erős és kiélezett, csak nem kaptam megfelelő ajánlatot. Szerettem volna, hogy a vőlegényemmel közös lakásban élhessek, de a csapattársakkal kellett volna osztoznom. Mivel Olaszország volt a második opció, alig néhány percet gondolkoztam a rómaiak ajánlatán.

– Mit vár öntől az edzője, Vincenzo Di Meglio a következő idényben?
– Nem beszéltem még vele, de láttam, amit mondott rólam, és amit én is szeretnék: több szerepet adna nekem támadásban, dobójátékos lennék az egyes-kettes poszton szereplő hátvédek mellett.

– Mennyire lesz erős a játékoskeret, milyen célt tűzhet ki a klub a bajnokságban?
– Az olasz bajnokság hasonlít a magyarhoz, három-négy klub játszik vezető szerepet, mint például a Schio, a Bologna, a Venezia, aztán jön a középmezőny és a playout együttesei. A Roma a középmezőnybe tartozhat majd, és én remélem, még ennél feljebb is törhet, ez attól is függ, milyen lesz az összhang a csapatunkban.

– Fájdalmas volt a tévén nézni a női válogatott Európa-bajnoki remeklését?
– Egyik szemem sírt, a másik nevetett. Szomorú voltam, amikor néztem a meccseket, ki is rázott a hideg, hogy de jó lenne játszani, viszont nagyon büszke voltam a lányokra, hogy ilyen szép eredményt értek el.

– Van visszaútja a nemzeti csapatba rövid távon?
– Reménykedem benne, hogy igen, Székely Norbert figyeli majd a külföldi pályafutásomat, és úgy teljesítek, hogy megérdemeljem a behívót. Küzdeni kell érte, megmutatni, mit tudok, aztán hogy ki kerül be a tizenkettes keretbe, az az edzőtáboron is múlik. Odáig is el kell jutni, bízom benne, hogy sikerül.