Kosárlabda: Nagyon szeretném, ha folytatódna a közös munka – Székely Norbert

– Mennyire volt fárasztó mentálisan az elmúlt két hét a szövetségi kapitánynak?
– Elképesztően, borzalmasan elfáradtam lelkileg, fizikailag, mentálisan, minden tekintetben – mondta a Nemzeti Sportnak kedd délután Székely Norbert, aki az Európa-bajnokság negyedik helyéig vezette a magyar női kosárlabda-válogatottat Ljubljanában. – És nemcsak én, mindenki más is a csapatban, a stábban – amit május elseje óta átéltünk az utolsó két hétre kihegyezve, az elég egy évre is.

– Levonta már a negyedik hely tanulságait, vagy előtte szeretne kikapcsolódni?
– Ahogy megyünk előre az időben, egyre több és több aspektusa lesz világos, s ezek 99 százaléka pozitív. Próbálom folyamatosan kibontani, mi történt, nagyon büszke vagyok arra, hogy az egész országot képviselhettük, nem klubcsapatként értünk el kiemelkedő eredményt. Mögöttünk állt az ország, sokaknak tudtunk örömöt szerezni, a magyar kispad mögött nemcsak szurkolók, hanem csapatvezetők és edzőkollégák is teli torokból kiabálták, hogy hajrá, magyarok, énekelték a Himnuszt. A sport, a nemzet, a címer egyesítő ereje lenyűgöző érték.

– Bizonyára sokszor visszanézte az esetet: Studer Ágnesről ment ki a labda, vagy valóban a cseh játékos fejéről a negyeddöntőben?
– Gyakorlati jelentősége már nincs, megszereztük a negyedik helyet, viszont ha rá kell térnem: egyértelmű, hogy a miénk volt a labda. Nagyon örülök annak, hogy nem szurkolóként viselkedtem abban a helyzetben, hanem gyorsan reagálva challenge-et kértünk. Bár nem láttuk pontosan a helyzetet, csak ez kínált lehetőséget rá, hogy megfordítsuk a meccset.

– Lett volna annyi mentális erő a csapatban, hogy felálljon, ha ez az ominózus összecsapás vereséggel zárul?
– Erre talán csak a delphoi jósda tudna felelni, de azt gondolom, igen, ez a csapat fel tudott volna állni. Az összetartó erő rendkívül nagy benne, és nemcsak az Eb-n, előtte jó néhányszor is bizonyította, jól reagál a nehéz szituációkra.

– Többeknek voltak kisebb-nagyobb problémái, de a legnagyobb hős talán Határ Bernadett, igaz?
– Tizenkét hősünk volt, akik megcselekedték, amit megkövetelt a haza. Mindenkinek volt kisebb-nagyobb sérülése, ám Határ Betti előtt le a kalappal, annyira kérdéses volt a szereplése a felkészülés alatt, ha azt mondja, nem tudja csinálni, minden rossz érzés nélkül engedtem volna el a kezét. Ő összeszorította a fogát, ott akart lenni, és ott is volt, rengeteget segített, rendkívüli, amit tett. Az orvosi stáb bravúrját és a játékosok mentális erejét bizonyítja, hogy Goree Cyesha és Aho Nina is pályára léphetett, fel sem vetődött bennük, ha csak kis lehetőség is van a játékukra, ne legyenek bevethetők.

– Több mérkőzést a helyszínen nézett végig a felesége és a kislánya, úgy látszott, mintha együtt lélegeznének önnel.
– Csodálatos a családom egysége, ebben a legnagyobb szerepe a feleségemnek van. Nagyon köszönöm a szeretteimnek, hogy együtt lélegeznek, együtt gondolkodnak velem. Hogy ott voltak Ljubljanában, hatalmas segítség volt, és nekik is nagy élmény, ők pontosan tudják, mennyit jelent nekem, ami történt, tudtak ezzel azonosulni – nagyon szeretem őket!

– Meddig érvényes a szerződése? Tud bármit a folytatásról?
– Kedden volt elnökségi ülés, egyeztettem az elnök úrral és a főtitkár úrral, a jövő héten beszélünk a következő időszakról. A szerződésem nem jár le, folyamatos, nyilván ebben a helyzetben nagyon szeretném, ha folytatódna a munkám, remélhetőleg ennek semmi akadálya sincs egyik oldalról sem.

– Ugyanezzel a stábbal szeretné folytatni a munkát?
– Bízom benne, hogy az egyeztető folyamatnak ez a része is lezajlik a jövő héten. Nem szeretnék változást, a stáb az elmúlt hat évben összeérett, a tagjai szinte ismerik egymás gondolatát is. Nagyon nehéz valakit úgy beleilleszteni ebbe a rendszerbe, hogy az jól is működjön.

– Lehet-e pontosan tudni, mikor sorsolják ki a 2025-ös Európa-bajnokság selejtezőcsoportjait?
– Augusztus 8-án lesz a sorsolás, aztán november második hetében az első selejtezőidőszak, addig ugyan nem találkozik a keret, de annál jobban figyelem a játékosokat. Az olimpiai selejtező sorsolásáról nincs még információ, Magyarország szívesen rendezne tornát, ez téma volt az elnökségin. Hatalmas támogatás lenne, ha itthon szerepelhetnénk, nagyon örülnék neki.

– Mennyi esélyt lát az olimpiai kvalifikációra?
– Nagyot és keveset, sok függ a sorsolástól. Számszakilag jók az esélyek, mert 16 indulóból 12 bejut, ám ha jól tudom, az aktuális világranglista nagymértékben befolyásolja a sorsolást, és azon hátul vagyunk, tehát a negyedik kalapból húznak majd minket. Úgy gondolom, lesz egy csapat, amellyel nemigen tudunk mit kezdeni, egy olyan, amelyhez tudásban közel állunk, és egy, amelyiknek legyőzése reális elvárás.

– Az az érzésünk, ez a generáció, a mostani garnitúra még nem ért fel a csúcsra. Ön mit gondol?
– De jó lenne, ha tényleg így lenne! Nehéz megítélni, ehhez jósnak kellene lenni... Nagyon sok összetevőből áll, ahogyan az is, hol végez egy csapat, nagyon kicsik a különbségek, nüanszok döntenek. Egy jobb szériával sokáig lehet jutni, egy rosszabbal nagy lemaradást lehet összeszedni. Ez a generáció az 1994–1995-östől a 2002–2003-as évjáratig olyan jó elegyet alkot, szerencsés csillagzat alatt született és képzett, hogy nagy esélye van további szép eredmények elérésére. Még nem tudom, ez valamilyen érmet, olimpiai szereplést jelent-e, vagy csak látjuk, hogy remek játékosok lettek, akik a saját korlátaik elérésével mutatják meg, mire képesek.