Női kosár: első idényében kivívta a tiszteletet a DVTK az Euroligában

Tavaly október 12-én majd' szétvetette az öröm az impozáns DVTK Aréna falait, amikor a piros-fehérek 75–54-re legyőzték a török Botast, és ezzel fennállásuk során először jutottak be a női Euroliga csoportkörébe. A játékosok zöme még sosem szerepelt az elitsorozatban, ám ez a 14 mérkőzésükön egyáltalán nem érződött: a hatszor nyerő DVTK sokáig versenyben volt a negyeddöntőért is.

„Hosszú lett a sorozat, főleg mert nekünk plusz két meccsünk volt a selejtező miatt, de csak pozitív hozadéka volt a szereplésnek – mondta a Nemzeti Sportnak Völgyi Péter, a DVTK vezetőedzője.  – A játékvezetők és az ellenfelek újoncként és kiscsapatként kezeltek minket az elején, de aztán amikor jöttek az eredmények, már normális bánásmódban részesültünk, kivívtuk a tiszteletet. Megmérettük magunkat Európa legjobbjai ellen, ami rengeteg élménnyel és tapasztalattal járt, s ha a jövőben újra lesz lehetőségünk játszani a csoportkörben, ezeket hasznosítani tudjuk. A fő tanulság, hogy a rotációt bővíteni kell, mert az idei keretünk csak egy-egy kiugró győzelemhez volt elég, és fontos, hogy legyen kihez nyúlni, amikor jönnek a sérülések, betegségek. Sajnáltuk, hogy az utolsó fordulóra nem maradt sanszunk, s megjegyzem, ha kicsit előrelátóbban tervezték volna meg a hazai versenynaptárt, meggyőződésem, hogy az NKA Universitas PEAC-nak az Európa-kupában és nekünk az Euroligában is nagyobb esélyünk lett volna a továbbjutásra.”

A diósgyőriek reményeinek a hazai, Mersin elleni vereség vetett véget, azt a meccset a 13 másodperccel a vége előtt szerzett DeWanna Bonner-duplával és egy kis játékvezetői segédlettel nyerte meg egy ponttal a török csapat. Ezt követően a DVTK – Arella Guirantes sérülése miatt is – simán kikapott a Gironától odahaza, majd a Salamanca is győzött ellene, így már nem maradt esély a negyedik hely megszerzésére. Az idény közben a montenegrói Milica Jovanovics sérv miatt hónapokra kidőlt, pótlására a litván Monika Grigalauskyte érkezett, ám néhány hete térdsérülést szenvedett, így ebben az évadban már nem játszhat.

„Mindenkinek mást és mást adott az Euroliga   – folytatta a szakember.  – Szembesültünk azzal, mennyi fejlesztenivaló és tartalék van a csapatban és a játékosokban, s olyan is volt, akinek túl nagy terhet jelentett a sorozat. Arattunk nagy győzelmeket, a négybe jutó Schiót itthon megvertük, s idegenben is volt esélyünk nyerni ellene. Nem vagyunk nagyon messze ettől a szinttől, de reálisan nézve az egylabdás győzelmeinknek is köszönhető a pozitív kicsengés. No meg a szurkolóktól elképesztő pluszerőt és motivációt kaptunk. Zömében alkalmazkodni tudott az együttes a heti két meccshez, de például az már nagyon megterhelő volt, amikor egy héten belül kétszer utaztunk Spanyolországba, nem véletlen, hogy a Salamanca alaposan elvert minket. Kiemelném annak a fontosságát, hogy a párhuzamosan zajló magyar bajnokságban is helytálltunk. Ugyan a Sopront nem tudtuk megverni, de a fontos meccseket nem rontottuk el. Közeledik a rájátszás és az idény vége, szeretnénk úgy befejezni az évadot, hogy büszkék lehessünk rá.”

Az Euroliga negyeddöntői szerda este fejeződtek be, a címvédő Sopront 2–0-val kiejtő török Fenerbahce mellett az ugyancsak török Mersin, a cseh USK Praha és az olasz Schio jutott be az április 14–16-i final fourba, melynek helyszíne még nem ismert.

„Sokan azt mondták, hogy a mi csoportunk gyengébb, mégis két ellenfelünk, a Mersin és a Schio is ott van a négy között      – mondta Völgyi. – Nem áll közel a szívemhez, amit a Mersin képvisel, a véget nem érő játékosvásárlásra, edzőcserékre gondolok, így nem tudok neki szurkolni. A Fener egyértelmű esélyese a final fournak, de én a Schiónak és a prágaiaknak szurkolok, mert ez a két csapat tudatosan építkezik. A két török klub szerintem kétszer-háromszor nagyobb költségvetésből él, mint a többiek.”