Női 3x3-as kosár: Böröndy Vivien mindenről lemond az olimpiáért

– Euroliga-győztes volt már a Sopron Basket, amikor megkereste?
– Akkor már igen – válszolt Böröndy Vivien, a Sopron Basket frissen igazolt 3x3-as válogatott hátvédje. – Nagyjából az utolsó pillanatokban futott be az ajánlat, éppen a választás küszöbén álltam, hogy igent vagy nemet mondjak a folytatásra a Csatának, és döntenem kellett a további megkeresésekről. Nem kellett sokat gondolkodnom, hiszen euroligás csapat hívott, ráadásul hazatérek, ami elég régóta nagy álmom volt.

– Számított arra, hogy huszonhét évesen jut ekkora lehetőséghez?
– Nagyon bíztam benne. Azon dolgoztam mindig, hogy egyszer visszamehessek Sopronba, ahonnan tizenkilenc évesen távoztam, és nyolc évadot töltöttem máshol. Ez most remek lehetőség lesz.

– Mit gondol, mivel hívta fel magára a figyelmet?
– Pontosan nem tudom. Mindig is elfogult voltam a Sopronnal kapcsolatban, mert a nevelőegyesületem, nagyon sokat köszönhetek a klubnak, itt tanultam meg a kosárlabda alapjait. Amikor fiatalon felkerültem a felnőttcsapathoz, a pályán és azon kívül is rengeteget tanultam Fegyverneky Zsófiától arról is, hogyan kell viselkednie, mennyire kell elhivatottnak lennie egy élsportolónak. A mérkőzések játékpercei alatt is próbáltam megmutatni és kamatoztatni, amit otthonról hoztam, és persze a különböző állomáshelyeimen sok edzőtől sok mindent elleshettem.

– Mi az egyéni célja az Euroligában, mennyi játékpercben bízik?
– Konkrétan játékpercekre nem gondolok, elsősorban a magyar bajnokságban szeretnék beilleszkedni a csapatba, az Euroligában minden perc ajándék. Ott segítek, ahol tudok, maximálisan betartom az edzői utasításokat, igyekszem minél többet fejlődni. Érdemben most először leszek Euroliga-játékos, már van rutinom a pályán, amikor korábban Sopronban szerepeltem, és fiatalon egy-két percnyi lehetőséget kaptam a sorozatban, azt össze sem lehet hasonlítani a jelenlegi helyzettel.

– Több játékos volt korábban a csapattársa, ez fontos lehet, vagy egyébként is olyan típus, aki könnyen beilleszkedik?
– Ezzel nem lesz gondom, barátságos, könnyen beilleszkedő ember vagyok. A keretet bemutató ankéton Zsófi és Jelena Brooks is nagyon nagy szeretettel fogadott, ez rendkívül jólesett. Jeca meglepődött, amikor meglátott, fel is kiabált a lelátóra, hogy „hazajössz, tesó”! Zsófival korábban is tartottam a kapcsolatot, jó viszonyt ápolunk, szóval egyáltalán nem félek. Profi körülmények között, ragyogó játékosokkal edzhetek, várom a következő évadot!

– Milyennek látja az átalakuló 3x3-as válogatott jövőjét?
– Nagyon türelmesnek kell lennünk a fiatal játékosokkal, mert vannak köztük olyanok is, akik sosem találkoztak a sportággal. A fejekben ott kell lennie, hogy hosszú folyamat az átalakulás, nem megy egyik pillanatról a másikra. A német válogatott két év alatt a ranglista élére került a semmiből, sokat edzettek együtt a keret tagjai, elmentek minden tornára, szabadidős munkát fektettek a sportágba, ami gyümölcsözőnek bizonyult. Jó edzéseink vannak, összeszorított fogakkal dolgozunk és tiszta a lelkiismeretünk, mert minden feladatot elvégzünk.

– Bántotta önöket az észtek elleni vesztes mérkőzés az Európa-bajnoki selejtezőben?
– Persze, nem kérdés, egy meccsen múlt a kijutás az egyenes kieséses szakaszban, ráadásul palánkos kétpontosokkal vesztettünk. Voltak hibáink, de a 3x3-hoz szerencse is kell, ami azon a napon nem mellettünk állt, mint például legutóbb Bordeaux-ban egyszer-egyszer. Kis szomorkodás után tisztáztuk, nincs megállás, az egész nyár előttünk áll, hogy jól szerepeljünk.

– Az utóbbi hetekben úgy látszik a women's series versenyein, hogy folyamatosan fejlődnek, Bordeaux-ban például harmadikok lettek. Valóban így van?
– Abszolút, minél többet játszunk együtt és 3x3-at, annál inkább jönnek az eredmények. Kezd összeszokni az együttes, nagyon bízunk a csapatösszhangban, így megyünk előre!

– Papp Klaudia és ön képviselik az állandóságot a keretben, ketten adják a nemzeti csapat vázát?
– Igen, meg is beszéltük, hogy mindenről lemondunk, ha kell, nem érdekel, ha egy másodpercnyi szusszanásra sincs lehetőség, mert két év múlva ismét jön az olimpia, és véghez szeretnénk vinni, amit elterveztünk. Jeleztük Földi Attila szövetségi edzőnek, hogy bármikor számíthat ránk.

– Milyen program vár még a válogatottra nyáron?
– Egész nyáron zajlanak az események, augusztusban kezdődik a „nagypályás” felkészülés, de a tornák előtt edzünk néhányszor a válogatottal. Remélhetőleg a klubok is rugalmasak lesznek ebből a szempontból, mert szeretnénk gyűjtögetni a pontokat, hogy ne kerüljünk le a térképről.

– Tudott azért pihenni valamennyit, mióta véget ért az NB I?
– Nemigen, az évad után május elején egyből kezdtük a 3x3-as felkészülést, csak egy-egy nap pihenő jutott, minden hétvégén utaztunk valahová. Ez a hét 11. és 18. között szabad lesz, Papp Diával és néhány barátunkkal kikapcsolódunk Spanyolországban, aztán nincs megállás, megyünk a válogatottal Mongóliába, majd újabb helyszínekre.