Férfi kosár: Jól reagáltunk a kialakult helyzetre – Milos Konakov

– Mennyire lett hosszú a vasárnap este?
– Hétfő hajnali 4.15-4.30 körül értem haza – mondta a Nemzeti Sportnak Milos Konakov, a bajnoki döntőben az Egis Körmend ellen 1–2-ről fordító Falco-Volvo Alpok Autó Szombathely 38 éves szerb-magyar edzője. – Néhányan, különösen a fiatal srácok tovább bírták, de én azt már nem éltem volna túl, mennem kellett. Szükségünk volt erre az estére, az elmúlt tíz hónap tele volt stresszel, pozitív és negatív történésekkel, szóval fel kellett frissítenünk magunkat.

– A döntő utolsó két mérkőzésén végre úgy játszott a csapata, ahogyan tud. Mi volt a probléma az első három találkozón és mi változott utána?
– Nagyon nehéz ezt megmagyarázni. Az utolsó két meccsen játszottunk a legnagyobb energiával, nagy nyomást helyeztünk az ellenfélre a védekezésünkkel, amivel könnyebb kosarakat szereztünk, futottunk, mozogtunk, járattuk a labdát – a teljesítmény a Falco legszebb napjait idézte. A harmadik mérkőzés utáni két nap az eddigi legnehezebb volt mindenkinek, igyekeztünk a saját dolgainkra koncentrálni, sokat beszélgetni, felkészülni, és nagyon jól reagáltunk a kialakult helyzetre.

– A negyedik, körmendi felvonás előtt inkább ideges vagy magabiztos volt?
– Természetesen egyfelől ideges, hiszen sokkal de sokkal jobban kellett játszanunk az addigiaknál, másrészt viszont teljesen higgadt voltam, mert éreztem a játékosaimon, hogy rendben vannak, és jó megérzésekkel vártam az összecsapást. Nem tudhattam, mi történik a végén, de száz százalékig biztos voltam abban, hogy más arcunkat mutatjuk majd, ezt mondatta velem a segédedzőként megszerzett tapasztalat.

– A Falco történetének legsikeresebb edzőjét, Gasper Okornt váltotta tavaly a kispadon. Ebből a szemszögből mentálisan nehéz volt ez az évad önnek?
– Múlt nyáron hirtelen jött a váltás. Gasper két bajnoki címmel és a klub első Magyar Kupa-győzelmével valóban a legsikeresebb a Falcónál, ráadásul új szintre emelte a csapatot, és más követelményrendszert határozott meg, amit tartani kellett. A nyomás része ennek a munkának, hasonlóan jelen van bárhol máshol is, de túlságosan nem terhelt le, próbáltam inkább élvezni minden mérkőzést.

– Mit érzett, amikor Okorn januárban elhagyta a klubot?
– Nagyon jó volt vele dolgozni három és fél évet, főként hogy nemcsak kollégák, barátok is vagyunk. Mélyen belül tudtam, hogy Gasper valamikor elhagy minket, mert edzősködni akar, az hosszú távon nem lehetett opció, hogy nem aktív résztvevő az edzéseken, csak mögöttem áll és támogat. A szakma terén nem éreztem különbséget, mert Gasper nem vett részt a mindennapi munkában, viszont szomorú voltam, mert hosszú időt töltöttünk együtt a Falcónál.

– Összességében hogyan értékeli az idényt, amelyben a legjobb 16 közé jutottak a Bajnokok Ligájában, váratlanul kiestek a Magyar Kupa negyeddöntőjében, és sorozatban a harmadik bajnoki címüket szerezték meg?
– Ami azóta történt, hogy Szrecsko Szekulovics a Falcóhoz hívott az asszisztensének, álomszerű, szükségem van két-három napra, hogy feldolgozzam mindezt. Nagy változás volt, hogy tavaly vezetőedző lettem, igyekeztem követni az elveket. A Bajnokok Ligájában nagy lépést tettünk, biztosítottunk egy plusz helyet Magyarországnak, és kiharcoltuk, hogy idén se kelljen selejtezőt játszania a magyar bajnoknak a sorozatban. Harmadszor lettünk bajnokok, egyszer a koronavírus közbeszólt, s bár a Magyar Kupa miatt volt bennünk némi szomorúság, elégedett vagyok az idénnyel és büszke a srácokra.

– Átok vagy áldás a liga legerősebb keretét felkészíteni?
– Ha a keretről beszélünk, az nem egy este alatt állt össze. Gasperrel lépésről lépésre építettük fel, mindig eggyel több magyar játékost használva. Figyelembe vettük, mit szeretnénk, ki illik a csapatba, a nagy előnyünk és az erős együttesünk tehát abból adódik, hogy hónapokat, vagy inkább éveket töltöttünk azzal, hogy összerakjuk a megfelelő keretet. Egyrészt persze könnyebb a jó játékosokkal, másfelől viszont nem egyszerű csapattá formálni őket.

– 2017 óta tevékenykedik Szombathelyen. Mit kapott a klubtól és a várostól?
– Miután megkaptam az esélyt Szrecskótól, hogy a magyar első osztályban dolgozhassak, Gasperrel még magasabb szintre jutottam, a Bajnokok Ligájában sok tapasztalatot gyűjthettem az elemzés és a megfigyelés terén, felépíthettem saját magamat. Nagyon köszönöm a klubnak és a városnak a támogatást, a bizalmat, hogy elfogadták az elképzelésünket a magyar játékosok igazolásával kapcsolatban, és hogy lehetőséget kaptam vezetőedzőként. Nehéz évad volt, hullámhegyek és -völgyek kísérték, sérülések, váratlanul elveszített meccsek tarkították, de a végén jól csináltuk a dolgunkat. Örülök, hogy jelen lehettem a klub öt nagy sikeréből négynél.

– Mit tud a jövőjéről, marad a posztján?
– Kedden reggel beszélünk erről a vezetőkkel. Szeretnék maradni és ők is nyitottak a folytatásra, ám még tisztáznunk kell a részleteket. Bízom benne, hogy minden rendben lesz, és az elmúlt évek filozófiája alapján kezdhetjük a felkészülést a következő évadra.