Férfi kosár: újra NB I-es a rekordbajnok Honvéd – 2001 után

Több szempontból is nagy a jelentősége annak, ami május 17-én történt. Egyrészt – ami talán a fontosabb – a magyar rekordbajnok 21 év után ismét a honi férfiélvonalban szerepelhet, másrészt ismét lesz fővárosi klub az NB I-ben, ami az utóbbi két évtizedben egyáltalán nem volt magától értetődő: a legutóbbi három idény például budapestiek nélkül futott le. Óriási hagyományokra tekint vissza a Budapesti Honvéd kosárlabda-szakosztálya, amely nagy vargabetűket írt le, mire újra a legmagasabb osztályba került.

Öt évtizeden át nem lehetett elképzelni az NB I A-csoportját a Honvéd nélkül, a Dózsa György úti főhadiszállást birtokló – az utóbbi időben azonban a Ludovika Arénában játszó – gárda 1952 és 1997 között 33 bajnoki címet, valamint 17 Magyar (Népköztársasági) Kupa-győzelmet gyűjtött. Ebben az időszakban a leggyengébb helyezése az 1991-ben szerzett ötödik volt.

1992-ben még egymás ellen játszott a bronzért a Honvéd és a Tungsram SC (a Honvéd örülhetett), aztán augusztus 25-én egyesült a két klub, ezzel a piros-fehérek történetének eddigi utolsó sikerkorszaka kezdődött, amely négy bajnoki aranyérmet hozott a konyhára. Ez a szakasz 1997-ben lezárult, amikor a Danone-Honvéd visszavágott az egy évvel korábban elbukott fináléért a Marc-Körmendnek, mégpedig ötmérkőzéses csatában, 4:1-es összesítéssel. Az akkori győztes csapatból sajnos már Orosz László és Sitku Ernő sincs közöttünk…

Egy évvel később még finalista volt a Honvéd (pechjére Dávid Kornél akkor a túloldalon szerepelt, az első helyen végző Albacompot erősítette, miután hazaruccant az NBA-ből), aztán elindult a lejtőn. A névadó szponzor kiszállt, s bár az 1999–2000-es idényben, Farkas Attila edzősködése alatt még összejött egy negyedik hely az MK-ban, 2001-ben már nem volt apelláta, bekövetkezett a szomorú búcsú, szintén Farkassal a padon. Mivel a B-csoportot nem vállalta, a kiesést követően rögtön az NB II-be pottyant a klub, ahonnan csak a 2003–2004-es évad megnyerésével jutott fel az NB I B-be.

A középszerűség és a stagnálás esztendői után 2018-ban elindult a változás, amikor is azt a célt fogalmazták meg a Gergely István ügyvezető elnök vezette Honvédban, hogy „Legyünk mi a budapesti csapat!” Az építkezés tehát elkezdődött. Puskás Artúr – aki nyolc éven keresztül edzette a Budapesti Honvéd csapatát – tavaly nyáron ötödik hellyel búcsúzott, ami az NB I B Piros-csoportjában a klub legjobb eredményének számított. A 2021–2022-es évad előtt a fővárosiak játékoskerete alaposan megerősödött, a szakmai stábban rengeteg rutin és tudás halmozódott fel, így a feljutás egyik nagy favoritjának tűnt a gárda. A szerb Vladimir Lucsics kezdte el az idényt a kispadon, de miután ő novemberben a német másodosztályba szerződött, addigi segítője, a 2020–2021-es idényben még Veszprémben dolgozó Baksa Szabolcs vette át a vezetőedzői szerepkört. A harminc­éves tréner megbirkózott meg a feladattal: megnyerte az alapszakaszt, majd a rájátszásban 9–1-es mérleggel vezette sikerre legénységét.

„Őszintén szólva nem számoltam ezzel. Az ötmeccses döntőt is reálisnak tartottam annak tükrében, hogy Markovics Luka térde megsérült a Vasas elleni elődöntő harmadik mérkőzésén, és biztos volt, hogy nem játszhat a fináléban  – felelte felvetésünkre Simon Kristóf, a Honvéd 27 éves hátvédje, akitől azt kérdeztük, meglepte-e a Jászberény elleni döntő 3–0-s végeredménye. – Hála az égnek, ahogy az idény során adódó összes nehézséget, Markovics Luka hiányát is átvészeltük. Noha Berényben tizenkét pontos hátrányban voltunk, onnan is visszajöttünk, tehát a győzelmünk abszolút megérdemelt, nem a szerencsén múlott.”

Simonnak egyébként nehézkesen indult az évad, mert szeptember végén kiderült, hogy szívritmuszavarral küzd, magas terhelésnél hirtelen 220–230-ra ment fel a pulzusa, és érezte is magán, hogy gyorsabban fárad a szokottnál. Katéteres műtéttel sikerült helyrehozni a problémát, az október 20-i beavatkozástól számítva két hónapos kihagyás után december végén pályára léphetett, januárra meg teljes értékű játékossá vált. Akkor már Baksa irányította a leendő bajnokcsapatot, aki mindössze két évvel idősebb Simon Kristófnál...

„Eleinte mindenkinek furcsa volt, hogy ennyire fiatal az edzőnk, de az eredmények Szabit és a stábot igazolták   – szögezte le a döntő mérkőzésein 8, 28, majd 18 pontot jegyző kosaras.  – Persze csiszolódnia kellett egymáshoz a csapatnak és Szabinak, voltak kisebb nézeteltérések, de ő is nyitott volt, én is segítettem, meghallgatta a játékosok véleményét. Jól megoldotta a nehéz feladatot, egyúttal tudott támaszkodni Trepák Zoli, Dragan Alekszics és Mészáros István segítségére is – együttes erővel sikerre vezették a csapatot!”

Simon Kristófnak május végén lejár a szerződése, a vezetőség ugyanakkor jelezte, szeretne leülni vele tárgyalni a hosszabbításról. A játékos nagyon kíváncsi a megbeszélésre, mert megtetszett neki a Honvéd koncepciója, s az a lendület, amellyel nekiláttak a megvalósításának. Ha tovább épül az elképzelt jövő, ha számítanak a szereplésére, valamint ő is látja magát ebben a tervben, könnyen egyezségre jutnak.

„Arra, hogy együtt maradjon a teljes mag, nem látok sok esélyt   – fűzte hozzá a Falcóban nevelkedett Simon. – Első számú feladata a klubnak, hogy megtartsa és pályára is küldje a saját nevelésű fiataljait, mert tehetségesek, megérdemlik a lehetőséget, és meg is állják majd a helyüket a legmagasabb szinten. Abszolút átérzem a feljutás jelentőségét. Korábban Zalaegerszegen Boronyák Robi nagyon sokat mesélt arról az időszakról, amikor a Honvédnál volt masszőr, és miután ide kerültem, Mészáros Lujó bá és Klenyán Tomi gyúró is sztorizgatott a hőskorról. Ha nem is lesz egyből bajnok a visszajutó csapat, az fontos cél, hogy újra legyen stabil budapesti tagja az élvonalnak.”