– Előzetesen a legszorosabb negyeddöntős párharcnak tűnt, mégis három-nullával abszolválták. Az első mérkőzés megnyerése volt a kulcs?
– Természetesen fontos volt az a győzelem, plusz önbizalmat adott nekünk, de ennél többről van szó – értékelt Matthias Zollner, a Sopron KC búcsúztatásával a férfi élvonalban elsőként elődöntőbe jutó Alba Fehérvár német edzője. – Végre elkezdtünk nagy energiabefektetéssel, rendkívül agresszívan játszani. Azt már a negyeddöntő első felvonása előtt tudtuk, hogy képesek vagyunk hozni ezt a szintet, tehát az önértékelésünkkel nem volt probléma.
– A pályaelőny elvesztése a középszakasz végén ezek szerint elszánttá tette az Albát?
– Akkor szorult helyzetben voltunk, többen sérüléssel küszködtek, és úgy döntöttünk, nem teszünk fel mindent egy lapra. Nem tekintettük tragikusnak, hogy elbuktuk a pályaelőnyt, az edzői stáb jobbnak látta, ha abban a helyzetben nem kockáztatja a játékosok egészségét – ettől függetlenül természetesen győzni akartunk, nem feltett kézzel vártuk a találkozót, viszont hittünk abban, hogy idegenben is van esélyünk a Sopron ellen.
– Három negyeden át uralta a keddi találkozót az SKC, mi történt azután?
– Nem mondanám, hogy uralta volna, de tény, sokáig jól sáfárkodott az előnyével. Egyszer elhúzott hat ponttal, visszajöttünk, aztán megint, majd tizennégyre is nőtt a különbség, ám akkor is bíztunk abban, hogy a játékunk intenzitása segít rajtunk. A Sopron elfáradt, mi jobban tudtuk rotálni a kulcsembereinket, és ezt az előnyünket a hajrában kihasználtuk.
– Hogyan élte meg a meglehetősen botrányos végjátékot?
– Semmiképpen sem szeretnék ítélkezni, nyilvánvalóan frusztráltak voltak a hazaiak a párharc végkifejlete miatt, de ez természetes, hiszen harcias karakterű gárda, amely ráadásul jól is kezdte a mérkőzést, nyerő pozícióban volt.
– Meglepte csapata teljesítménye a legutóbbi három összecsapáson? Az egység, az elszántság, a töretlen győzni akarás?
– Nem lepett meg, hiszen számos edzésen, meccsen megmutatták már ezt korábban is a fiúk, nem voltak kétségeim, hogy megugorják ezt a szintet. Inkább azt tartom meglepőnek, amikor rosszul játszik és alulteljesít a csapat.
– A másik ágról a címvédő Falcót vagy a Szegedet várja ellenfélül?
– Jelenleg a Falco vezet kettő-egyre, tehát előnyben van, de a Szeged kétszer is legyőzte, egyszer a Magyar Kupában, egyszer már a playoffban. A Szedeák nagyon-nagyon veszélyes csapat, ezt a kupadöntőbe jutással igazolta is, nincs könnyű mérkőzés ellene. Meglátjuk, mire mennek egymással, péntek este természetesen megnézzük a találkozójukat.
– Sokat segít, hogy most tudnak pihenni és készülni az elődöntőre?
– Jó kérdés, nehéz is rá egyértelmű választ adni. Jó, hogy pihenünk, de lehet, még jobb lenne, ha lendületben maradnánk, így hirtelen nem tudom meghatározni, mi az előnyösebb. Nem is szeretném eldönteni, maradjunk annyiban, hogy az elődöntő első meccse után kiderül.
– Mondhatjuk, hogy komplett keretével bárkinek méltó riválisa lehet az NB I-ben a Fehérvár?
– Ha mindenki a képességei legjavát nyújtja, és csapatszinten is a legjobb kosárlabdánkkal rukkolunk ki, abban az esetben igen, elképzelhető. Ha azonban nem adjuk a legjobbunkat, bármelyik ellenfelünktől kikaphatunk. Nekem edzőként hatalmas kihívást jelentett a feladat megoldása, főként, hogy idény közben érkeztem Fehérvárra. Nem alkalmazunk öt légióst, csak négyet, ettől függetlenül mindent megteszünk, ami lehetséges, hogy megszerezzük a bajnoki címet. Minőséget képviselünk, viszont az évad során nem mindig jellemzett minket az a ritmus, amit az hoz elő, ha a csapat, a stáb és minden körülmény összeáll, egymásra talál.