Női kosár: a soproniak vissza tudtak rázódni az euforikus élmény után

– Nehéz feladat volt három nappal az Euroliga-győzelem után már a bajnoki döntőre összpontosítani?
– Nagyon nehéz – ismerte el Gáspár Dávid, a Sopron Basket 39 éves vezetőedzője, aki Európában és itthon is felért a csúcsra együttesével. – A siker, amit elértünk, s a vele járó felhőtlen öröm, valamint a szeretet, amit kaptunk, olyan euforikus érzést adott, amiből a következő napokban nem volt könnyű kikászálódni. Aztán ahogy elkezdtük az edzéseket, és következtek a meccsek, napról napra fejlődtünk. Figyelnünk kellett, hogy visszarázódjunk, felocsúdjunk, mert a döntő első két mérkőzésén mutatkoztak aggasztó jelek, de a végén már rendben voltunk.

– Okozott sokkhatást Határ Bernadett súlyos térdsérülése?
– Minden egyes ilyen eset sokkhatás. Abból kiindulva, hogy én is átestem belső oldalszalag- és elülső keresztszalag-szakadáson, pontosan tudom, milyen fájdalommal és lelki megpróbáltatással jár. Betti kemény feladat előtt áll, borzasztó volt végignézni a sérülését, ám ez is a sport része, igaz, nagyon-nagyon rosszkor jött, hiszen szépen fejlődött az elmúlt években, ebben az idényben is előrelépett. Bosszús vagyok, hogy ez a pályaív a következő évadban nem úgy folytatódik, ahogyan terveztük, viszont már kár siránkozni, mögötte állunk és támogatjuk, hogy minél gyorsabban felépüljön.

– Miért éppen a harmadik mérkőzés lett a legsimább? Elfáradtak a szekszárdiak?
– Hogy elfáradtak-e, azt csak ők tudják. Mi rendkívül motiváltak voltunk – a korábbi két meccsen is, de pluszlöketet adott a küzdés Bettiért, és akkor teljesedett ki bennünk legjobban a magyar bajnoki cím iránti vágy. Mivel egész évben keményen dolgoztunk, biztos voltam benne, hogy bírjuk majd erővel, és mivel többször átéltük az idényben egy-egy játékos kiesését, gyorsan reagáltunk, Betti feladatait mások vették át és végezték el. Összeszedett volt a csapat, koncentrálva és energikusan játszott.

– Menjünk vissza az időben! Mélyen voltak a februárban elveszített Magyar Kupa-döntő után?
– Persze, nagyon mélyen, erről sokszor beszéltünk is utána.

– Ön minden rezdülését ismeri az együttesének. Látott arra utaló jelet, hogy összejöhet a hatalmas eredmény az Euroligában a néhány itthoni botlás után? Esetleg jól is jött, hogy hétfőn még elődöntőt kellett játszaniuk a hazai bajnokságban a szerdai utazás előtt?
– Mindig utólag lehet ezeket a szituációkat jól definiálni, és levonni a konklúziót. Igen, mindennek így kellett történnie, hogy így zárhassuk le az évadot. Azok a mérkőzések, amelyeken nem ment annyira flottul a játék, jelzésértékűek voltak, hogy a koncentráció és kivitelezés terén mindig a maximumot kell kihoznunk magunkból. Ez borzasztó nehéz, mert rengeteg a meccs, és nem gépek a játékosok, ettől függetlenül felállítottunk egy sztenderdet, és ha az alá esik a játékunk, annak nem örülünk. Ebben az idényben több találkozón jártunk így, mint a korábbi években, mert zaklatott volt az évad, sérülések, betegségek és játékoscserék tarkították, nem tudtuk az előre megtervezett szerkezetet használni, ami hullámzó teljesítményt hozott magával, ám ilyesmiről több kollégám is be tudna számolni Európában vagy Magyarországon. A vereségek arra voltak jók, hogy belőlük újra erőt merítve vágjunk neki a következő feladatok megoldásának.

– Mi járt a fejében, amikor Isztambulban tizenkettő nullával indítottak a Fenerbahce ellen?
– Az, hogy úgy kezdtünk, ahogyan megbeszéltük. Jó volt látni, hogy elképesztően lelkes, energikus és kemény a csapat játéka, nem hagyjuk könnyű kosarakhoz jutni a törököket, nem engedünk tiszta dobóhelyzeteket nekik. Emellett támadásban mindenkinek akadt egy-egy jó momentuma, ami jót tett a lelkeknek, az önbizalomnak, és nagyon jó alapot teremtett a továbbiakra.

– A nagy nemzetközi siker után keresték külföldi sztárklubok, hogy üljön le a kispadjukra?
– Nem, de udvariasan visszautasítottam volna őket, ha így történik, mert nagyon jól érzem magam Sopronban.

– Fegyverneky Zsófia és Jelena Brooks a legnehezebb pillanatokban villantotta meg a klasszisát. Áldás lehet egy edzőnek ilyen típusú kosárlabdázókkal együtt dolgozni.
– Abszolút, éppen mostanában tekintettem vissza az elmúlt három évre, és az, hogy Zsófi és Jeca a csapatom tagja, érte élnek, óriási pozitívum, nem is tudok jelzőket találni arra az energiabefektetésre, amit különösen Zsófi tesz az együttesért minden téren. Minden edzésen, amikor elkezdjük a bemelegítést, ő mozog a legfrissebben, leggördülékenyebben a mai napig. Életében már rengeteg kizárásgyakorlatot, védődrillt végzett el, mégsem látni rajta, hogy elege lenne, mert tudja, miért csináljuk. Megvan benne a szenvedély, és aki nem így érez, annak segít, elkapja a grabancát vagy szép szóval támogatja. Ő és Jeca olyan játékos, aki nélkül nem működne a teljes egész. Ők pontosan fel tudják mérni, milyen teljesítményt kell nyújtaniuk a legfontosabb meccseken, hogyan kell megvívni őket, tudják, miként lendüljenek formába, szóval tényleg hálás lehetek nekik!

– Mikor mennek legközelebb erdei sétára Török Zoltán ügyvezetővel, hogy megbeszéljék a következő idény sarokpontjait?
– Nem is olyan régen voltunk már egyszer, s a héten biztosan megyünk újra, éppen azért, hogy az előttünk álló feladatokról, a nyári munkáról egyeztessünk. Valamelyik reggel bepattanunk a kocsiba, és irány az erdő!