Női kosár: A magyar játékosokra értékként tekintünk – Gáspár Dávid

Vágólapra másolva!

2021.05.06. 10:07

Címkék

A Sopron Basket újsütetű bajnokcsapatának edzője úgy véli, minden kihíváshoz jól alkalmazkodtak, és elárulta, nem tartotta verhetetlennek csapatát.

– Mulattak még kedd este Sopronban, maradt rá energia?
– Igen, mulattunk egy kicsit, sőt, nem is kicsit… – mondta Gáspár Dávid, a története 14. bajnoki címét ünneplő Sopron Basket vezetőedzője. – Meg kellett ünnepelni az idényt, kiengedtük a gőzt, nagyon sok munka, feszültség és stressz után jó volt látni, hogy el tudtuk engedni magunkat. Kiélveztük minden percét.

– Itthon eddig hibátlan a Sopron Baskettel, két Magyar Kupa-győzelemre és egy bajnoki sikerre lehet büszke. Látva a klub évtizedes dominanciáját, magától értetődőnek tűnik ez a sikersorozat, de valóban az?
– Rengeteget tettünk ezért, nem jönnek csak úgy, maguktól. Sok kihívás volt ebben az évadban, de mindig jól alkalmazkodtunk, mindegyik szituációból a legtöbbet hoztuk ki. Jól terveztünk, átgondoltuk, mely ciklust milyen munka jellemezze, és éltünk minden lehetőséggel, ami adódott.

DJOKICS ZSELJKO
– Aludva egyet a döntő utolsó meccsére, hogyan látja a történteket? – Az volt a tervünk, hogy minél előbb megpróbáljunk olyan szinten kosárlabdázni, amelyen a Sopron egész évben játszott, azaz euroligás minőségben. Az első felvonáson ez nem sikerült, a másodikon már igen, akkor a tempót is mi diktáltuk és a meccset is mi irányítottuk. Sajnos Maja Skorics sérülése miatt három légiósunk maradt, így nem voltunk elég erősek, nem lehetett ugyanolyan a rotációnk, és elfáradtunk. Nem tudtuk felvenni a versenyt a Sopronnal kilóban, magasságban, rutinban – például Határ Bernadett védése modellezhetetlen edzésen, hiszen 208 centiméter magas… Ugyanakkor büszke vagyok, mert egyszer megvertük őket, éles csatában és a fináléban, nem az alapszakaszban. Ez is nagy dolog, értékelni kell. – Hogyan tovább? – Pihenni kell és átgondolni a jövőt. Studer Ágnes bokáját hamarosan megröntgenezik, lehet, hogy műteni kell. Aztán jönnek az utánpótlásdöntők, majd megnézzük a válogatottak programját. Továbbra is álmunk és célunk, hogy az Euroligában szerepeljünk. – Az egész idényt hogyan értékelné? – Szekszárd városa felkerült az európai kosárlabda térképére, rendeztünk egy sikeres négyes döntőt, amelyen megszereztük a klub első nemzetközi kupaérmét. Ez jelentős előrelépés.

– A korábbi nagy különbségű győzelmek után számított arra, hogy a Szekszárd egyszer elcsípi a csapatát?
– Nem gondoltam, hogy verhetetlenek vagyunk, és ez be is bizonyosodott. Ott volt végig a fejemben, még akkor is, ha a meccs előtt nem görcsöltem ezen. A döntő második mérkőzésén sok hibát követtünk el, illetve a Szekszárd nagyon jól játszott, olyan mederbe terelte a találkozót a taktikájával és a felfogásával, ami a győzelméhez vezetett.

– Izgalmas kihívás volt olyan rutinos tréner ellen döntőzni, mint Djokics Zseljko?
– Abszolút, nemes ellenfélnek tartom, ahogyan a csapatát is. Korábban a ZTE élén is sok emlékezetes meccsünk volt egymás ellen.

– Látványos volt Czukor Dalma előrelépése, amivel az idény sorsdöntő mérkőzésein rukkolt ki. Elégedett a fiatal bedobóval?
– Elégedett nem vagyok, viszont nagyon örülök neki, hogy előrelépett a múlt évhez képest, és sokat tett a sikereinkért az Euroligában is. A magyar játékosokra értékként tekintünk, célunk, hogy a későbbiekben alapemberekké fejlődjenek – itt említeném meg Varga Alízt, Kamillát és Sárát is. Büszke vagyok rájuk, és arra, hogy nyitottak a kemény munkára.

– Elég erős a magyar bajnokság ahhoz, hogy megfelelő felkészülést jelentsen az Euroliga fontosabb találkozóira?
– Alapvetően nem felkészülésre használtuk az NB I-et, hanem az idény részeként kezeltük. A mérkőzéseket le kellett játszani, az aktuális ellenfélre koncentráltunk, sohasem edzőmeccsként fogtuk fel.

– Az idény egyetlen – persze viszonylagos – negatívumaként az Euroliga final four elődöntőjét említhetjük. Roberto Íniguez kihasználta helyzeti előnyét, vagy inkább az ön együttese fogott ki nagyon rossz napot?
– Talán mindkettő. Az ellenfél, a Salamanca jól fel lett készítve, szépen hiúsította meg a lehetőségeinket támadásban, így nem sikerült ritmust találnunk. Roberto ismeri a keretünket, sőt, az összes csapatot, olyan elemzéseket végez, hogy mindenkivel szemben rátalál a megfelelő játékstílusra, ez a Jekatyerinburg elleni döntőben is igaz volt. Emellett Jelena Brooks sérülése – kiverték négy fogát –, valamint Tina Krajisnik és Briann January egyhetes kihagyása azzal járt, hogy edzésen nem tudtuk felvenni a ritmust, amellyel még jobb lehetett volna a játékunk. Ennyi mindent nem bírtunk el, ezen a szinten nem lehet így nekimenni egy fontos összecsapásnak. Nem volt igazán győzelmi esélyünk, akadozott a gépezet, bizony, kosaraztunk már jobban is…

– A következő évad csapatának váza már megvan, de talán érdemes lenne mélyíteni a kereten, hogy ne függjön ennyire sérülésektől, betegségektől. Egyetért?
– Igen, emiatt alapvető cél, hogy bővüljön a rotáció, és itt utalnék vissza a fiatalok szerepére, ezen a téren elsősorban rájuk számítunk.

– Öt évvel ezelőtt fejezte be profi játékoskarrierjét, és ilyen rövid idő alatt nagyon magasra jutott női klubedzői szinten. Nehéz ilyenkor a földön maradnia?
– Zalaegerszegen és itt, Sopronban is támogatott a klubvezetőség, segítette a pályámat, míg én egyvalamit tettem: felkészültem, a tudásom legjavát adtam minden egyes edzésen és meccsen. Én is belegondoltam, hogy nagyon szép sikereket értem el már az ötödik évemben, ami túlzott önbizalommal is eltölthetne, de sosem szálltam el. Csak arra figyelek, hogy éhes és motivált maradjak. Minden évad más, új kihívások várnak rám, ha elkényelmesedem, nem tudok reagálni és fenntartani azt az ütemet, amit most képviselek, tehát fejlődnöm kell még.