Női kosár El: Először jussunk be a döntőbe – Jelena Brooks

– Negyedszer jutott be a négyes döntőbe a Sopron Basket, ebből már a harmadikban vállal nagy szerepet. 2009 óta mennyi minden változott a klub háza táján?
– Kétezerkilencben meglepetés volt a bejutásunk, most már nem az – vélekedett a hazai Euroliga-negyeddöntőben a francia Lyont búcsúztató Sopron Basket szerb magasbedobója, Jelena Brooks, aki három ütemben már hét évet töltött a leghűségesebb városban. – Európában mindenki azt gondolja, hogy a Sopron az egyik legjobb csapat, és mi ezért az elismerésért edzünk ennyit, próbálunk mindent beleadni a pályán, függetlenül attól, hogy az MTK, a Csata, a Vasas, vagy a Miskolc az ellenfelünk. Azért szeretek itt játszani, mert nemcsak nyerni akarunk, hanem a minél nagyobb különbségre is törekszünk.

– Játszott már ennyire erős Sopronban?
– Őszintén mondom, nem. Ugyanis nem csupán az Euroligában vagy csak a magyar bajnokságban vagyunk jók, hanem az egész idényben, az összes gyakorláson, szóval minden a helyén van. Az edzői stáb nagyon jól összerakta az együttest, semmi sem hiányzik belőle, minden poszton a megfelelő emberek játszanak.

– Mondhatjuk, hogy jókor jött az idénybeli első vereség pénteken a Lyon ellen?
– Igen. Ha nem nyerünk ennyivel az első meccsen, kicsit talán komolyabban vesszük a másodikat, a fejünkben ott volt a huszonnyolc pontos előny. Nem lazítottunk, de a koncentráció csökkent, nem voltunk a topon, de amikor kellett, összekaptuk magunkat.

– Huszonkét pontos hátrányban átfutott az agyán, hogy bajba is kerülhetnek?
– Az első perctől éreztem, ahogy kezdtek, ahogy játszottak, hogy kemény meccs lesz. Ugyanakkor tudtam, ebben az idényben senkitől sem kaphatunk ki harminc ponttal, bíztam a csapatomban huszonkét pontos hátrányban is, nem féltem, mert éreztem, hogy észnél leszünk a legfontosabb pillanatokban.

– Miért jelentkezett görcsösség a soraikban?
– A Lyon nem az a csapat, amelyet az első meccsen láthattunk, a huszonnyolc pontos differencia nem a realitás. Úgy jöttek ki a franciák, hogy nemcsak lejátszani akarják a mérkőzést, hanem vissza akarnak kapaszkodni, győzelemmel térnének haza. Nem gondoltunk arra, hogy így alakul majd a találkozó, beszéltünk róla, mégsem tudatosult bennünk. Semmit sem sikerült bedobnunk, kimaradtak a ziccerek, ráadásul a final four közelsége görcsössé tett minket.

– Török Zoltán ügyvezető két és fél év után engedett meg magának egy napot, hogy „kirúgjon a hámból”. Örömmel töltötte el, hogy felszabadultnak láthatta őt, aki nemrég őszintén beszélt betegségéről és a kórral vívott küzdeméről Képes Sport-mellékletünkben?
– Persze, mondtam is neki, hogy ez hiányzott, megszoktam korábban, hogy mindig ott van mellettünk, de a legutóbbi két idény nem ilyen volt. Rendre hiányérzetem van, ha nem látom a kispadon, ezért nagyon örültem, hogy vele, a jelenlétében kerültünk be ismét a négyes döntőbe.

– Korábbi csapattársuk, a jelenleg lyoni Alekszandra Crvendakics viszont könnyezett a párharc végén. Mondott neki valamit a mérkőzés után?
– Nem mondtam, előtte beszéltünk többször is a szállodában. De mit is mondhattam volna? A kosárlabdából elég volt a nyolcvan perc egymás ellen, nyáron majd találkozunk és jól érezzük magunkat. Nem kell ilyenkor megvitatni az átélt eseményeket, tudja, mi történt, és ennyi.

– A Salamanca következik az elődöntőben, amelyet a Sopron történetének legsikeresebb edzője, Roberto Íniguez vezet. Mire számíthatunk?
– Mindenki ismeri Robertót, nagyon jó, kemény meccs lesz az első perctől az utolsóig, a személye garancia erre. Játszottam korábban a Salamancában, ismerem a csapatot, alaposan fel kell készülnünk belőle, de előtte van még egy kis feladatunk a magyar bajnokságban, hogy jövőre is elindulhassunk az Euroligában.

– Milyen helyszínen játszaná legszívesebben a négyes döntőt?
– Nem kérdés, hogy Sopronban! A koronavírus teremtette szituációban nem akarok sehová sem utazni, inkább itthon maradok, mindegy, hogy hotelben kellene lennünk, de legalább a városban vagyunk, igaz, szurkolók sajnos nem lehetnének a csarnokban. Meglátjuk, hol lesz, az első opcióm Sopron, egyébként mindegy, csak ne Salamancába kelljen mennünk...

– Már csak első helye nincs az Euroligában, áprilisban változhat ez a statisztika?
– Nehéz erről beszélni, hiszen mindannyian láthattuk, milyen most a Jekatyerinburg, kérdéses, van-e esélye bárkinek megverni. Először jussunk be a döntőbe, utána egy meccsen előfordulhat, hogy semmi sem jön össze az ellenfélnek, ahogy mi is jártunk pénteken, és akkor meglehet az az első hely is...