Női kosár: „Az egyik álmom volt, hogy a diósgyőri kispadra üljek”

– Huszonkilenc évesen az ország egyik legnépszerűbb klubjához került. Az alapképzés után következik a mesterszak?
– Így is lehet mondani, nagy kihívás vár rám, de valamilyen szinten reális lépcsőfok. A csapat nem ugyanazt a játékerőt képviseli majd, mint az előző idényekben, ám természetesen lesznek és vannak céljaink a fiatal keretünkkel az erős magyar bajnokságban.

– Feledhetetlen volt a Vasas Akadémiánál töltött három esztendő?
– Abszolút. Egyelőre nem ugrottam túl nagyokat, hanem szép sorban jöttek a lépcsőfokok. Éveken át voltam másodedző, aztán egy nevelőegyesülethez kerültem az A-csoportba vezetőedzőként, rengeteg tapasztalatot szereztem, semmi rosszat sem tudok mondani a Vasasnál töltött időszakról. Olyan játékosokkal dolgoztam, akik közül például Dombai Réka és Varga Alíz topklubokba igazolt, megtanultam, hogyan kell bánni a tehetségekkel, akikből Diósgyőrben sincs hiány – de nem csak a nevelés lesz a célunk.

– Korábban Cegléden és az U20-as válogatottnál Cziczás László segédedzője volt. Egyeztetett vele, mielőtt elvállalta a miskolci munkát?
– Nem titok, jó barátok vagyunk, és az sem, hogy már korábban elköteleztem magam a Miskolchoz, eredetileg másodedző lettem volna. Engem is meglepett, hogy Laci elvált a DVTK-tól. A megváltozott körülmények miatt Völgyi Péter sportszakmai igazgató engem kért fel a vezetőedzőnek, és Laci volt az első, aki azt mondta, vállaljam el.

– Viszi tovább a szemléletét?
– Nagyon más a csapatunk ahhoz, hogy teljes mértékben átvehessem a szemléletét. Köztes megoldásban gondolkozom, hiszen hozok magammal mást is, megvan a saját vízióm, a kettő egyvelegét képzelem el.

– Több, a DVTK keretéhez tartozó játékossal is dolgozott már korábban, ez segíthet?
– Mindenképpen. Arra számítottam, hogy sokan nem örülnek majd nekem, szkeptikusak lesznek a szurkolók, tehát lenne bennem félsz, ha a játékosoktól nem azt a reakciót kaptam volna, hogy azt szeretnék, ha én lennék az edzőjük… Így könnyebb elkezdeni a munkát, jó a kapcsolatom azokkal, akik itt vannak és azokkal is, akik reményeim szerint a klubhoz igazolnak.

– A diósgyőri szurkolók fanatizmusa közismert, motiválja, hogy az ország egyik legjobb tábora buzdítja majd önöket? Ha bemehetnek a mérkőzésekre…
– Ez motivál a legjobban. Amikor az edzői karrierem elkezdődött, az egyik álmom volt, hogy a diósgyőri kispadra ülhessek. A drukkerek jelentik a különbséget, a többi nagy csapatnak nincs ilyen tábora, mindig a Diósgyőr volt a csúcs, ezt megtapasztaltam, amikor itt dolgozott édesapám. Női vonalon talán még Szekszárdon tapasztalható hasonlóan jó szurkolás. Nagyon fontos tehát a közeg, én is szurkoló vagyok, Szerbiában születtem, édesanyám is szerb, a Crvena zvezda a kedvenc klubom. Mindannyian tetőtől talpig piros-fehérek vagyunk, szeretném, ha véget érne a járványhelyzet, és az új csarnokban telt házas mérkőzéseket rendeznének, az lenne a csúcs!

– Édesapja, Földi Sándor sikeres edző. Sokat tanult tőle?
– Mindig mindent megvitatunk a szakmáról, a sportág szeretetét a családomból hozom, édesanyám és a húgom is kosárlabdázott. Viszont keményfejű vagyok, próbálom a magam útját járni. Természetesen gyakran megkaptam, hogy apuci kisfia vagyok, de törekszem a saját vonalamon haladni. Szerettem kitalálni a dolgokat és utánajárni mindennek.

– Hogyan telt az elmúlt két hónapja?
– Edzettem, újra elkezdtem futni, mert edzőként nagyon kevés idő jut a testmozgásra. A kosárlabda szakmai részével is foglalkoztam, szárnyaltak a gondolataim, rajzoltam a figurákat, igaz, azt sem tudtam, hogy kire… Sokat stresszeltem, bizonytalanul éreztem magam, amikor nem foglaltam le magam, folyton a jövőmre gondoltam. Most már sokkal jobb, hogy tudom, mi a helyzet, ismerem a konkrétumokat, így el lehet indulni.

– Mikor áll munkába Miskolcon?
– Hivatalosan augusztusban kezdünk, de a bajnokság startja is bizonytalan, úgy tervezem, augusztus elején belevágunk a munkába, a formaidőzítést a versenysorozatok indulása befolyásolja. A június és a július képlékeny, a szövetségi kapitányok összehívják a válogatottakat, ez érinti a játékosainkat, Völgyi Pétert és a 3x3-as kosárlabda miatt engem is.