Kosárlabda: Matthias Zollner a Körmend lelkes szurkolója marad

– A koronavírustól mentes világban most feltehetően a bajnoki rájátszás mérkőzéseit taposná a Körmenddel, és az elődöntős ellenfelükről beszélgetnénk. Csalódott, hogy nem fejezhették be az idényt?
– Természetesen minden sportoló és edző azt szerette volna, ha a pályán dőlnek el a kérdések – felelte Matthias Zollner, aki másfél éven keresztül irányította sikeresen a férfi élvonalbeli Egis Körmend gárdáját. – Nagyon csalódottak és szomorúak voltunk, hogy nem kaptunk erre esélyt, ugyanakkor a közegészség és az emberi élet a legfontosabb, ez óvatosságra intett mindannyiunkat. A szövetség meghozta a döntését, hogy megvédje a szurkolók és a játékosok épségét is, hiszen nem tudhatjuk, kiből mit vált ki ez a betegség. Tény, nagyon jó csapatunk volt, és nagyszerű lehetőségünk adódott, ám ez történt, nem változtathatunk rajta.

– Mit gondol, a csapat idei kerete erősebb volt a tavalyinál, amely döntőt játszott az NB I-ben?
– Nehéz ezt megmondani, mindenképpen másmilyen volt. Több játékost vethettünk be és igazából nem is láthattuk a legerősebb Körmendet. Két-három héttel az évad lezárása előtt szerződtettük az amerikai Wesley Persont és a csapattal korábban Magyar Kupát nyerő Tóth Norbertet. Folyamatosan lépegettünk előre, és úgy vélem, legalább a döntőig az idén is eljutottunk volna.

– Boldogsággal tölti el, hogy szép eredményeket ért el a gárdával? A bajnoki finálén túl Alpok–Adria-kupát nyertek, és ugyebár a második helyen álltak a tabellán.
– Hogyne, feltétlenül büszke vagyok arra, amit elértünk. Sportemberként mindig többre vágyom, és aranyérmet szeretnék, azonban nagyon örülök annak, hogy tizenegy esztendő után bajnoki döntőbe vezettük a csapatot, és megnyertük a klub történetének első nemzetközi trófeáját. Ebben az évben is jó úton jártunk, hogy ez miként végződött volna, sosem tudhatjuk meg.

– Azt kapta a magyar élvonaltól, amit várt?
– Még többet is. A magyar bajnokság színvonalasabb annál, amit a külföldiek gondolnak róla. Ez engem is meglepetésként ért, főleg a kezdetekkor, amikor megtapasztaltam, hogy gyakorlatilag bármelyik ellenfeledtől kikaphatsz, nem számít, hogy topcsapat vagy. Ez is a bajnokság erősségét igazolta, ahogy az is, hogy nem nagyon rendeztek unalmas mérkőzéseket, általában szoros csatákat hozott az NB I.

– Valóban hosszú távú szerződést ajánlott önnek a klub?

– Hallani ezzel kapcsolatban különféle elméleteket, ami tény, a Körmend szerette volna folytatni velem a közös munkát, de a pontos részletek nem tartoznak a közvéleményre. Sokat beszéltünk hosszabb és rövidebb távú lehetőségekről is, viszont szeretném leszögezni, a távozással kapcsolatos döntésem nem a klub ellen irányult. Élveztem a munkát, a rivalizálást az ellenfelekkel, és nagyon büszke vagyok arra, amit felépítettünk. Mert az egy dolog, hogy mérkőzéseket nyertünk, emellett kiváló alapot teremtettünk fiatal játékosainknak, akik sokat fejlődtek. Takács Kristóf a legifjabb játékos volt az élvonalban, fontos szerep jutott Durázi Krisztofernek, Németh Ákosnak, és lehetőséget kaptak a Kiss testvérek, Oroszi Bence, Érsek Marcell és Martinez Ralf is.

– Mi volt a pontos oka, hogy végül úgy döntött, máshol folytatja a pályafutását?
– Pep Guardiola mondta egyszer, hogy a legszerencsésebb, ha az edző legfeljebb két évet tölt el egy csapatnál. Azt éreztem, hogy kegyetlen választóvonalhoz értünk: vagy leváltják az edzőt, vagy kicserélik a teljes keretet. A klub további fejlődése érdekében szükséges volt valamit változtatni. Ha maradok, a döntés hosszú távra szólt volna és ez nekem már túl hosszú volt. Emellett igen sikeres két évet zártunk, és még mindig jobb akkor elbúcsúzni, amikor minden rendben van, jó helyzetben, remek fiatal kosárlabdázókat nevelve hagyom ott a klubot, mert nem tudhatjuk, mit hoz a jövő. Az útjaink elváltak ugyan, de megmaradt a jó kapcsolat, továbbra is minden körmendit nagyon kedvelek és nincs kizárva, hogy valamikor visszatérek. Tehát ami nagyon fontos, pozitív hangulatban búcsúzhattam. Ugyanakkor az is igaz, rendre keresem az új kihívásokat, lehetőségeket, és most a magam és a családom szempontjából is ezt találtam a helyes lépésnek.

– A lengyel élvonalbeli Gliwicéhez szerződött a következő két esztendőre. Mik a tervei új állomáshelyén?
– Fiatal klubról beszélünk, de vannak célok, beleértve a rájátszásbeli szereplést vagy akár a bajnoki címet is, ezért dolgozunk. Érdekes projekt lesz, de nem is mentem volna olyan helyre, ahol azt mondják, húzzál le egy évet, aztán távozz. Szeretnék valamit letenni az asztalra és segíteni a klubnak, hogy jó helyen zárja a bajnokságot.

– Mi hiányzik majd a legjobban a Körmenddel kapcsolatban?
– Ez nem is kérdés, a szurkolók, a lenyűgöző atmoszféra, amit teremtettek. De meg kell említenem a játékosokat is, szerettem velük dolgozni, remek karakterek alkották a keretünket, nem volt velük semmiféle konfliktusom.

– Mondandójából úgy sejtem, a Körmendnek mindig helye lesz a szívében.
– Így van, remélem, kiváló idény vár a csapatra. Bár nem leszek Körmenden, a klub lelkes szurkolója maradok, követem az eredményeit, és ha lesz rá időm, nagyon boldog lennék, ha néhány meccset megnézhetnék a helyszínen. Mindenféle nyomás nélkül, csak élvezni a hangulatot. Ahogy említettem, az ajtók nem záródtak be, el tudom képzelni, hogy dolgozom még Magyarországon.