Férfi kosár: Többet nem játszom külföldön – Vojvoda Dávid

 

– Kezdjük a legfontosabbal: végre együtt lehet a családjával, nagy most a boldogság?
– Április tizennyolcadikán ért véget a hatósági karantén, amit a Balatonnál töltöttem – felelte a Nemzeti Sport megkeresésére Vojvoda Dávid, aki a legutóbbi idényben az olasz élvonalbeli Pallacanestro Reggianánál légióskodott, majd hosszú várakozás után hazajött, és kedden az Alba Fehérvár bejelentette, hogy a következő három idényben a keretét erősíti a magyar válogatott hátvéd. – Egyből jöttem fel Budapestre, itt volt már a feleségem és a kisfiam, mindketten nagyon örültek nekem, a kisfiam szinte extázisban tört ki, amikor meglátott, nagyon aranyos volt. Most várjuk, mikor költözhetünk le Székesfehérvárra, a lakásunk már megvan, néhány hét alatt be is rendezik.

– Mikor indulhatnak be az egyéni és a csapatedzések?
– Ez attól is függ, a helyzet mennyire javul Fehérváron és mikor dönt úgy a kormány, hogy csapatedzések is végezhetők. Ha ez megtörténik, azonnal edzésbe állok, az előző egy-másfél hónapban nem nagyon tudtam mozogni, elég sok egyéni munkára és erőnléti edzésre lesz szükségem, hogy jó állapotban kezdjem az alapozást. Keresek majd itt a fővárosban is egy helyet, hogy futhassak, de egyelőre a családommal töltöttem az időmet.

– Nem túl gyakori, hogy valaki három évre írjon alá. Miért kötött ilyen hosszú szerződést?
– Több csapat is megkeresett, Simon Balázzsal, az Alba ügyvezetőjével nagyon sokat beszélgettem és úgy éreztük, hogy érdemes hosszú távú, jó szerződést kötnünk. Nekem nagyon fontos a stabilitás, nem szeretem a rövid távú kontraktusokat, persze a külföldi szereplés ebből a szempontból más történet... Hamar meg tudtunk állapodni, nekem is jobb így, nyugodtabb vagyok, fontos a családom szempontjából, hogy nem kell évente költözködnünk. Boldog vagyok, mert a Fehérvár az egyik legpatinásabb klub itthon, bizakodom, hogy az elmúlt két év kudarcai után visszatalál a helyes útra és a bajnokság meghatározó csapatai közé tartozik majd.

– Hogyan vonná meg az olaszországi kaland mérlegét?
– Nem igazán alakultak pozitívan a dolgaim. Titkon reménykedtem, hogy jobban sikerül. Soha nem a pontátlagot és az egyéb mutatókat néztem, mindenki döntse el maga, hogy egy középcsapatban húsz perc játék és kilenc pont milyennek számít. Ennyi jutott, ahogyan vártak a vezetők és az edző, bíztam benne, nagyobb szerep hárul rám. A vezetőségben is voltak olyanok, akik nem értették, az edző miért csak ennyire számít rám – volt egy elképzelése, kit hogyan használ, sajnálom, hogy nem tudtam meghatározó játékossá válni. Élménynek így is jó volt, remek csapatok ellen játszhattam, nagyon jó hangulatú, többségükben telt házas mérkőzéseken. Tükörbe tudok nézni, mert maximálisan helyt álltam. Többször is nagyon jól ment a játék, bizonyítottam a társaknak, a szurkolóknak, a klub irányítóinak, ha kapok bizalmat, élek vele. Összességében viszont annyira valóban nem lehetek elégedett, hét hónap után félbeszakadt az idény, aztán le is fújták, a maradék tíz meccsen még lehetett volna alkotni, nem jött össze. Szerintem jó döntést hoztam, hogy igent mondtam az Alba megkeresésére.

– Marasztalta a Reggiana?
– Egy plusz egyéves szerződést kötöttünk, az első évet lezártuk, a plusz opció megszűnt. Azt mondták, ha rendeződik a helyzet, visszavárnak, de jelenleg semmi sem biztos és nem vártam meg, hogy kiderüljön, valóban így volt-e. Tény, az ő részükről mutatkozott hajlandóság a folytatásra, de ez is inkább a körülményektől függött.

– Viszont három év múlva már 33 éves lesz, ez nem arrafelé mutat, hogy valaha újra belevág a külföldi karrierbe...
– Valóban, száz százalékig biztos vagyok abban, hogy ez nem történik meg. Ennyi volt a külföldi pályafutásom, nagyon sajnálom, hogy ilyen rövid lett, de ahogy mondta, 33 évesen nem vágok neki. Viszont minden erőmmel azon leszek, hogy a következő három esztendő jól sikerüljön. Vezérszerepre törekszem, hogy felnézzenek rám a fiatalok, példakép lehessek a számukra és húzzam őket. Persze nem egyemberes csapat lesz az Alba, Markovics Luka, Csorvási Milán, valamint a válogatott bő keretébe is bekerülő Lukács Norbert és Takács Milán révén adott a magyar mag, melléjük megfelelő külföldi játékosokkal és a megfelelő edzővel úgy szerepelhet a gárda, mint már régen és ott lehet az élmezőnyben.

– És milyen lenne a megfelelő edző?
– Annyira nem mennék bele ebbe a kérdésbe, hiszen nem az én feladatom ennek az eldöntése és nem is kívánságműsor. A vezetőség biztosan jó döntést hoz és talál a kispadra egy karizmatikus trénert.

– Látja maga előtt, hogy októberben nézőkkel tömött csarnokokban indul majd a következő évad?
– Ennyire nem szaladnék előre, bár Magyarországon nem olyan rossz a vírushelyzet, mint a többi országban. Időben meghozták az óvintézkedéseket, amelyek jól beváltak. Úgy gondolom, a bajnokság elindul ugyan, de a nézők jelenlétében nem vagyok biztos... Ne legyen igazam, de én zártkapus kezdésre számítok.

– Az Európa-bajnokságon fél lábbal már kint van a válogatottal. Mit szól hozzá, hogy 2021-ről 2022-re halasztották?
– Amiatt örülök, hogy több időnk jut a felkészülésre. Nem lett volna szerencsés, ha az olimpiával azonos évben rendezik, ezt jól látta az európai szövetség, hiszen a figyelem az ötkarikás játékokra összpontosul. Egyébként teljesen mindegy, mert nem leszünk még öregek, és lesz plusz lehetőségünk összecsiszolódni a fiatal társakkal.