Nemcsak a légkondicionáló jóvoltából áramló hűs levegő, a változások szele is jól érzékelhető a Tiszaligeti Sportcsarnokban. Az egyaránt nyolcszoros magyar bajnok és Magyar Kupa-győztes klubnak immár a neve is más, újból Szolnoki Olajbányásznak hívják, ám nem elsősorban ez jelzi, hogy néhány hónapja új időszámítás kezdődött. Ennél fontosabb, hogy egyrészt tulajdonosváltás történt, másrészt az előző évekkel ellentétben gyakorlatilag a teljes játékoskeret kicserélődött. Kovács Péter az egyetlen meghatározó játékos, aki maradt az előző idényben Magyar Kupát nyerő, de a bajnokságban csak negyedikként végző együttesben. A szakmai stáb ugyanakkor a régi – Dragan Alekszics edzőt Szarvas Gábor és Jakab Máté segíti továbbra is –, nem úgy a stílus.
„Pozitívak az érzéseim, mert mindenki jó mentalitással dolgozik, s ahhoz képest, hogy újjáalakult a klub, jó szellemű, ütőképes együttest alkothatunk – amit persze csak akkor látunk pontosan, ha elkezdődik a bajnokság. Korábban Pécsen – az utolsó idényemben – egyszer már voltam csapatkapitány, de ez azért más, hiszen az Olaj nagy múltú klub, s az elődeim – elég csak Vojvoda Dávidot és Báder Mártont említenem – magasra tették a mércét. Nagy felelősség, igyekszem felzárkózni az elődökhöz, és segítek az újaknak a beilleszkedésben.” |
„Muszáj volt változtatni – mondta Alekszics. – Korábban évekig a pozíciójátékban erős kosarasok adták a csapat gerincét, mint például Sztrahinja Milosevics vagy Luksa Andric, most viszont fiatal, dinamikus játékosok kapnak meghatározó szerepet, így futós, energikus, agresszív védekezésen alapuló gyors játékot fogunk játszani. A csapat gerince nem maradt együtt, csak Kovács Péter és a fiatalok folytatják nálunk. A hierarchiát valójában a játékosok egymás közt alakítják ki – a vezető szerepre termettek előrelépnek a kulcspillanatokban és az öltözőben is. Mi Andre Jonesban látjuk az új vezért, rutinos, érett, komplett játékos, tudja, hogyan kell megnyerni az éles meccseket, alkalmasnak találjuk a feladatra. De majd menet közben kiderül, így is lesz-e.”
Nos, a kedd délelőtti edzésen igazolódott, hogy az újak bírják – ráadásul zokszó nélkül – a kemény munkát, még ha ez nem is a szokványos feladatok elvégzését jelenti: Ecseki Dániel korábbi magyar válogatott sprinter ugrás- és kondíciófejlesztő gyakorlataitól a kívülálló haja is égnek állt, nemhogy a játékosoké, akik a hetvencentis gátakat 25–30-szor is átugrották páros vagy egy lábbal, ha az volt a feladat.
„Többet atletizáltam az előző egy héten, mint egész pályafutásom alatt” – mondta az erősen verejtékező Juhos Levente, az újonnan szerződtetett válogatott magasbedobó, majd hozzátette, nincs gond, hiszen láthatóan ezen a téren tényleg jók lesznek. A négy amerikai adottságait, dinamikáját és sebességét nézve tényleg új fejezet kezdődik Szolnokon (az ötödik légiós, a korábbi szerb válogatott Nemanja Krsztics húzódás miatt csak nézője volt a délelőtti „kínzásnak”). Alighanem látványos és gyors lesz az új Olajbányász – de hogy az eredményekben megközelíti-e azt a szintet, amelyet az előző kilenc évadban hat bajnoki címmel elért, egyelőre nem tudni.
– Néhány nappal ezelőtt honosítottként még Szlovákia válogatottjában játszott Európa-bajnoki előselejtezőt. Hogy érzi magát Szolnokon? – Dragan Alekszics vezérszerepet szán önnek. – Mire lehet képes az újjáépülő csapat? – Mit vár a pénteken kezdődő világbajnokságtól? |
SZOLNOKI OLAJBÁNYÁSZ 2019–2020
Érkezett: Andre Jones (amerikai-szlovák; Leonis Roma, olasz), Juhos Levente (Szeged), Nemanja Krsztics (szerb; Novi Pazar, szerb), Demetris Morant (amerikai; Artland Dragons, német), Kenneth Smith (amerikai; Grand Rapid Drive, amerikai), Tóth Norbert (Falco), Dakarai Tucker (amerikai; Rio Grande Valley Vipers, amerikai)
Távozott: Jaylin Airington (amerikai; ?), Luksa Andric (horvát; ?), Benke Szilárd (Falco), Nikola Malesevics, Sztrahinja Milosevics (mindkettő szerb; ?), Nemanja Milosevics (montenegrói; ?), Tóth Ádám (DEAC), Vojvoda Dávid (Reggio Emilia, olasz)
Edző: Dragan Alekszics (szerb)