Férfi kosár: imádja a kihívást az Alba világbajnok igazolása

– Járt már valaha Magyarországon?
– Nem, ez az első alkalom. Vasárnap este érkeztem, amit az elmúlt 24 órában láttam nagyon tetszett, köszönettel tartozom az egyesületnek, a szakmai stábnak a lehetőségért, hogy itt vagyok.

– Simon Balázs, a klub ügyvezetője említette, hogy 2004-ben játszottak egymás ellen válogatott mérkőzésen. Mit tud a magyar kosárlabdázásról?
– Igen, emlékszem arra a mérkőzésre, és játszottam több magyar játékos ellen eddigi karrierem során. Elsősorban Hanga Ádám a kapcsolatom a magyar kosárlabdázással, ő rendszeresen az ellenfelem volt, amióta Spanyolországba, a Manresába igazolt.

– És mi a véleménye róla?
– Csodálom, mennyire karakteres és atletikus játékos, mindig keményen harcol, látszik rajta, hogy imádja ezt a sportágat. Jó helyen van Barcelonában.

– Mennyire készült fel az Alba Fehérvárból, amely az egyik legsikeresebb csapat Magyarországon, most mégsem sikerült jól neki a bajnokság első fele?
– Bevallom, nem volt sok információm a klubról, bajnokságról, mielőtt felvettük a kapcsolatot, azóta viszont mindent tudok, amit tudnom kell. A legfontosabb, hogy a hétfő délelőtti edzésen magabiztos, mosolygós játékosokkal találkoztam, ez a jó hangulat nagyon tetszett.

– Új kalandba vágott 38 évesen. Milyen motivációt talál a kosárlabdázásban húsz profiként eltöltött esztendő után?
– Szerencsésnek mondhatom magam, mert elkerültek a súlyos sérülések a karrierem során, nem volt műtéti beavatkozásom, és ez nagyon fontos. De az is, hogy mentálisan erősnek érzem magam, folyamatosan kihívást keresek és meg akarom méretni magam, szeretek versenyezni. Amíg ezt érzem, addig játszani akarok. Tudom, hogy most rengeteg munka vár rám, minél előbb be kell illeszkedjek a csapatba, kemény lesz a következő pár hét, de a legfontosabb, hogy addigra ideális állapotba kerüljek, amikor a szezon legfontosabb része elkezdődik.

– Jól tudom, hogy az édesapja is profi kosárlabdázó volt?
– Igen, remek játékos volt, nyilván ez is segített, hogy kosárlabdázó lettem. A karrierem legfontosabb pillanataiban mindig ott volt mellettem és rengeteget tanultam tőle, nélküle nem mutatkozhattam volna be a nevelőegyesületemben, az Unicaja Málagában.

– Ahol klubszinten karrierje legnagyobb sikereit elérte.
– Valóban, a 2000-es években az Unicaja az egyik legmagasabb szinten jegyzett csapat volt Európában, spanyol bajnokságot és kupát nyertünk, elsők lettünk a Koracs-kupában és bejutottunk az Euroliga négyes döntőjébe. Ez tényleg a Málaga aranyéveinek számítottak, ahogy nekem is ez volt a legsikeresebb időszakom. Ez azért is fontos, mert Málaga az otthonom, a csapat pedig az örök szerelem. Onnan Oroszországba, a Himki Moszkva csapatába igazoltam, majd Spanyolországban több helyen is harcoltam a lehető legjobb eredményekért.

– Közben a spanyol válogatottal világ- és Európa-bajnok lett. Mi volt a titka annak az aranygenerációnak?
– Egy nagyon különleges korosztály állt össze hat-hét elképesztően tehetséges játékossal. Már egészen fiatalon együtt játszottunk. Mi volt a titok? Mindenki a kihívásokat kereste és nem akart alulmaradni. Nem vitás, a sikereink kulcsa a barátság is volt, tényleg olyanok voltunk, mint egy család és ez sok nehézségen átlendített minket. Aztán jöttek új játékosok, de a sikeresség megmaradt, mert a hangulat és a csapat filozófiája sem változott. Az idősebbek mindig segítették a fiatalokat. Ennyi tehetség soha nem játszott együtt korábban Spanyolországban.

– Ki volt a legjobb játékos, akivel valaha egy csapatban szerepelt?
– Pau Gasol. Nem csak a kiemelkedő tehetsége és adottságai miatt, hanem amilyen hatással volt a csapatra, ahogy segített a többieknek a pályán.

– Hiányzik valami a pályafutásából? Az NBA-vel nem kacérkodott?
– Amikor távoztam Málagából, akkor hívott az Orlando Magic és a Detroit Pistons is a táborába, de akkor úgy döntöttem, hogy maradok Európában és Oroszországba szerződtem. Tökéletesen elégedett vagyok a karrieremmel, azonban ha valami egy kicsi kételyt ébreszt bennem, akkor ez az, talán kipróbálhattam volna magam Amerikában.

– Sikereket továbbra is elérhet, most éppen az Albánál.
– Igen, ez a célom, a következő fél évben azért dolgozom, hogy a fehérváriakkal valami nagy dolgot vigyünk véghez. A bajnoki címről nem beszélnék, tudom, mekkora nyomás van a csapaton, és hogy milyen múlttal rendelkezik, de most egyelőre menjünk csak lépésről lépésre. Az előző szezonban sikerült megnyerni a Dél-Amerikai-kupát a venezuelai Guaros együttesével, szóval sikeréhségben nincs hiány.