Bajnok: Szolnoki Olaj (Anda Dávid, Luksa Andric, Steven Browning, Csák Bence, Quincy Ford, Frikker Marcell, Kovács Péter, Sztrahinja Milosevics, Kendrick Perry, Tarik Phillip, Polyák László, Rudner Gábor, Taiwo Samuel, Tóth Ádám, Tóth Zoltán, Vojvoda Dávid. Edző: Dragan Alekszics), 2. Falco-Vulcano Energia KC Szombathely, 3. Alba Fehérvár, 4. Egis Körmend, 5. KTE-Duna Aszfalt, 6. PVSK-Veolia, 7. Zalakerámia ZTE KK, 8. Atomerőmű SE, 9. Kaposvári KK, 10. Naturtex-SZTE-Szedeák, 11. JP Auto-JKSE, 12. DEAC, 13. Sopron KC, 14. MAFC |
Az utolsó percnek 76–76-os állásnál futottak neki a csapatok.
Addig sokkal inkább volt harcos és küzdelmes a mérkőzés, mint látványos, azonban a hajrá elképesztően fordulatosra sikerült. Már-már úgy tűnt, hogy Govens Darrin végjátékban szerzett öt pontja elég lesz a Falcónak a győzelemhez, ám a Szolnoknak volt még 1.8 másodperce arra, hogy megszerezze a bajnoki címet: Kendrick Perry a dudaszó előtt egy pillanattal eldobta a triplát, amely csont nélkül hullott a gyűrűbe, így a szolnokiak 2016-os győzelmük után visszaültek a magyar bajnoki trónra.
Ez azt is jelentette, hogy nem ittak előre a medve bőrére az Olaj-szurkolók hétfő délután az M1-es autópálya egyik győri pihenőhelyénél, amikor fel kellett tankolni az addigra kifogyó sörkészleteket. A meglehetősen vidám társaság néhány tagja már néhány órával a kezdő sípszó előtt biztos volt abban, hogy bajnokavatás lesz Szombathelyen a negyedik meccs után.
A vasi drukkerek meg nyilván abban hittek, hogy a párharc még nem ér véget hétfőn, szükség lesz egy mindent eldöntő, ötödik ütközetre is szerdán, Szolnokon – nem véletlenül kígyóztak hosszú sorok az Arena Savaria előtt, mégiscsak ez volt a szezon utolsó hazai mérkőzése a Falco számára.
A csarnokban Váradi Benedek jattolt le szinte mindenkivel, ő a meccs előtt, szomorúan sétált a lelátók felé, amíg a többiek melegítettek, ő mankóját szorongatva, begipszelt lábbal üldögélt a padon. A Falco csapatkapitányaként egy pillanatra sem hagyta magára társait: kiabálással, biztatással, pacsikkal igyekezett megtolni együttese szekerét.
Kellett is minden segítség, de nem csak a hazaiaknak, még az Olajnak is, mert már az első pillanatokban látszott, nem igazán friss a két csapat, sok volt a hiba, kevés a szépen, dinamikusan végigjátszott figura. A szombathelyieknél ráadásul Váradi kiesésével hétfősre szűkült a rotáció, így aztán mire Szrecsko Szekulovics vezetőedző először cserélt – Aljakszandr Pusztahvar érkezett a hetedik percben Milos Boriszov helyett –, a másik oldalon Vojvoda Dávid és Sztrahinja Milosevics már fújt is egyet és sétált vissza a pályára. Ezzel együtt is inkább a Falco dominált, sorra harcolta ki a faultokat a betörések után (az első félidőben 15 büntetőt dobhattak a hazaiak), és a második negyed elején már hét ponttal is elhúzott. Az Olaj kényelmesnek tűnt, a mezőnyembereknek nem ment a játék, nem is volt ritmusa. Távolról egyik fél sem dobott jól, a különbséget jobbára Boriszov jelentette, aki nemcsak az első félidőben szerzett 19 pontjával, hanem megszerzett fontos lepattanóival, mezőnymunkájával is kitűnt.
A fordulás után az első félidőben inkább csak rossz megoldásaival figyelmet keltő Kendrick Perry gyorsan beszórt öt pontot, amivel egyenlített az Olaj, aztán a vezetést is átvette – a vendégek láthatóan feljebb tekerték a turbót a szünetben, szigorítani tudtak védekezésükön.
Persze, többször is láttuk ebben a szezonban, hogy a Falco sem az a „feladós” fajta, ennek megfelelően folytatódott a nagyon kemény küzdelem a parketten, váltott vezetéssel, néhány tetszetős megoldással, és időnként gyermeteg hibákkal.
Az utolsó tíz perc tripladobó-versenyében egyik fél sem jeleskedett, ellenben rengeteg volt a fault és a büntetőzés, tényleg az utolsó energiatartalékaikat élték fel a játékosok, huzamosabb ideig sem a Falco, sem az Olaj nem tudta elkapni a fonalat, a végjáték azonban tűzijátékot hozott, de erről már korábban megemlékeztünk, így csak a lényeget kell rögzíteni: a 2017–2018-as szezon bajnoka a Szolnoki Olaj.
KOSÁRLABDA
FÉRFI NB I
DÖNTŐ, 4. MÉRKŐZÉS
Falco-Vulcano Energia KC Szombathely–Szolnoki Olaj KK 81–83 (26–21, 19–19, 16–20, 20–23)
Szombathely, 3000 néző. Vezette: Papp P., Benczur, Tőzsér
SZOMBATHELY: Norfleet 9/3, Perl 6, GOVENS 26/3, BORISZOV 25/15, Taylor 8. Csere: Pusztahvar 7, Tóth N. Edző: Szrecsko Szekulovics
SZOLNOK: PERRY 20/6, Vojvoda 6, FORD 11/3, Milosevics 14/6, Andric 12/3. Csere: Tóth Á. 4, BROWNING 12/3, Kovács P. 4. Edző: Dragan Alekszics
Az eredmény alakulása. 2. perc: 0–3. 5. p.: 9–10. 9. p.: 21–15. 12. p.: 28–21. 15. p.: 30–31. 20. p.: 45–40. 22. p.: 45–47. 26. p.: 50–53. 29. p.: 59–58. 33. p.: 65–65. 36. p.: 71–69. 40. p.: 76–78
Kipontozódott: Andric (37. p.)
Az egyik fél harmadik győzelméig tartó párharc végeredménye: 3–1 a Szolnok javára
MESTERMÉRLEG
Szrecsko Szekulovics: – Elismerésem a Szolnoknak és saját csapatomnak is. Fantasztikus szezonunk volt, azt gondolom, ha túljutunk a csalódáson, akkor örülni is tudunk majd a két ezüstéremnek. Szerencséje is volt ezen a meccsen az Olajnak, de az egész idényben mutatott teljesítménye alapján megérdemelten győzött.
Dragan Alekszics: – Ahogy az idény során végig, most is csapatként küzdöttünk és akkor sem adtuk fel, amikor már reménytelen helyzetben voltunk. Kellett némi szerencse ehhez a győzelemhez, de azt hiszem, összességében megdolgoztunk a két aranyért.