Csodás, örök emlék – ilyen volt a magyar férfi kosárlabda 2017-es éve

Tegye fel a kezét, aki emlékszik olyanra, hogy az év végi szokásos televíziós ismétlések közé a magyar férfi kosárlabda-válogatott mérkőzései is odaférnek! Ugye, hogy erre nem volt példa az elmúlt évtizedekben.

Az idén azonban teljesen jogos, hogy újra meg lehetett nézni a négy ország által rendezett Európa-bajnokság egyes összecsapásait, szerda este például ismét hidegrázós élmény volt a Magyarország–Csehország csoportbeli továbbjutásról döntő rangadó minden pillanata.

Mint ahogy a kolozsvári csoportkör egész küzdelme és még az isztambuli nyolcaddöntő is.

A magyar válogatott nemcsak ott járt 18 év után egy Eb-n, hanem 48 év után mérkőzést is nyert, sőt rögtön kettőt – egymás után a csehek és a házigazda románok ellenit –, amivel kvalifikálta magát a kieséses szakaszba.

Pedig rengeteg volt a kétség a rajt előtt. Egyrészt a csapat akkor már esztendeje nem játszott tétmérkőzést, és a mieink felkészülési összecsapásai – szokás szerint – az eredményesség tekintetében egyáltalán nem voltak biztatóak. Aztán szinte az utolsó pillanatig nem lehetett tudni, mi lesz Hanga Ádám sorsa, akinek az átigazolási hercehurcája olyannyira elhúzódott, hogy pengeélen táncolt a szereplése az Eb-n. Végül a Baskonia és a Barcelona valahogy megegyezett a magyar klasszis költözéséről, aki tíz nappal a rajt előtt csatlakozott Ivkovics Sztojan legénységéhez.

Ne feledjük (még) el DeAndre Kane nevét sem, aki a honosított játékos lett volna a magyar csapatban, egy olyan klasszis, aki karakterében leginkább Hangára hasonlít és korábban soha nem járt Magyarországon. Kane eljött, letette az állampolgársági esküt – aztán már csak e-maileket küldött különböző magyarázatokkal, miért nem csatlakozik az Európa-bajnokságra készülő kerethez, végül egyszer csak megjelent izraeli klubcsapata edzőtáborában...

EGYSÉGBEN AZ ERŐ

A mieink pillanatok alatt túltették magukat a nehézségeken, Ivkovics Sztojan humánpolitikája őt igazolta, nagyon egységes magyar válogatott kelt útra Kolozsvárra. A szeptember elsejei nyitányon aztán rögtön majdnem sikerült elkapni a sportági sztárokkal felálló horvátokat, majd jött az Eb-n játszott legrosszabb mérkőzésünk, és a montenegróiaktól elszenvedett sima vereség.

A legjobbkor érkező pihenőnap után következett az a mérkőzés, amelyet mindenképpen meg kellett nyerni, hogy az eredetileg kitűzött célt, a csoportból való továbbjutást teljesítse a magyar válogatott. A csehek ellen egy taktikailag tökéletesen felépített csata után nyertek a mieink, ezzel mérhetetlen örömet szereztek a magyar drukkereknek.

Akik a torna negyedik mérkőzésén, a románok ellenin is félelmetes erővel buzdították a csapatot nyolcezer hazai drukker ellenében, a játékosok pedig magabiztos teljesítménnyel, győzelemmel, ezzel együtt továbbjutással hálálták ezt meg. A spanyol világsztárok ellen zárásként következett egy látványos gála, és a készülődés Isztambulra, a szerbek elleni nyolcaddöntőre.

MÉLTÓKÉPPEN BÚCSÚZOTT A CSAPAT

S bár az olimpiai és világbajnoki ezüstérmes ellen sok esélye nem volt a magyar válogatottnak, az Ivkovics-csapat többször is visszajött nagy hátrányból, olyannyira, hogy a szerb kapitánynak még közvetlenül a mérkőzés vége előtt is rendet kellett tenni a fejekben egy időkéréssel, nehogy baj legyen.

A magyar cseresor Perl Zoltánnal, Ferencz Csabával és Ruják Andrással az élen felszabadultan kosárlabdázott és a vége vállalható vereség, a nyolcaddöntők közül a második legszorosabb mérkőzés lett (86–78).

Így ért véget a kaland, amely hetekre, hónapokra hősökké emelte a magyar férfi kosárlabdázókat, és remélhetőleg megágyazott a fejlődésnek, a szép jövőnek.

FEHÉRVÁRI DOMINANCIA

Az év első felében a hazai vizeken az Alba Fehérvár mindent letarolt, Dzunics Braniszlav legénysége 2013 után újra megcsinálta a Grand Slamet, megnyerve a bajnoki alap- és középszakaszt, valamint a rájátszást is, mellesleg a Magyar Kupát is behúzta a nagy rivális Szolnoki Olaj elleni döntőben.

A nemzetközi kupákban az Alba hajszállal lemaradt a Bajnokok Ligája csoportköréről, de a FIBA Európa-kupában sikerrel vette az első csoportkört, ahogy a Szolnoki Olaj és az Egis Körmend is – egyedül a Falcónak nem sikerült továbbjutnia a sorozat ezen fázisából.

Összességében nyugodtan kijelenthető, régen volt ilyen magasan a férfiszakág, és nem is emlékszünk ennyire sikeres, sok örömet szerző esztendőre.

Mi mást lehetne mondani? Csak így tovább!

*** AZ ÉV LEGJEI ***

AZ ÉV MEGLEPETÉSE: A ZTE BAJNOKI BRONZA

Bencze Tamás együttese üde színfoltja volt az előző szezonnak, az Emanuel Ubilla, Adomas Drungilas légióstandemre, a már a Falcóban játszó Julian Norfleetre, no meg Benke Szilárdra és Szabó Zsoltra építő gárda a negyeddöntőben elbúcsúztatta a címvédő Szolnokot, a bronzért folytatott párharcban pedig a nagy rivális Körmendet múlta felül. Bár az aktuális idényt gyengén kezdte, azóta magára talált, és biztos résztvevője a Magyar Kupa februári nyolcas döntőjének.

AZ ÉV CSALÓDÁSA: SOPRON KC

Az elmúlt idény középszakaszát is figyelembe véve csütörtökig 2–17-es mérleget mutathat fel a Dragan Alekszics, Váradi Kornél, majd aktuálisan Sabáli Balázs irányította csapat, amely – a klub hagyományait és az aktuális játékoskeretét is figyelembe véve – arcpirítóan gyengén szerepelt. Hiába szerződtetett a nyáron a szlovén válogatottal később Európa-bajnoki címet nyerő erőcsatárt, Sasa Zagorac sem tudott lendíteni a szekéren – ha ez így marad, kiesési gondjai is lehetnek az együttesnek.

AZ ÉV BÚCSÚJA: WITTMANN KRISZTIÁN

Legalábbis pályára – ha csak nincs éppen vészhelyzet – többé nem lép címeres mezben a KTE-Duna Aszfalt irányítója, aki hosszú évekig volt karmestere a nemzeti csapatnak. Az Európa-bajnoki részvétellel feltette a koronát teljesítményére, majd a Koszovó elleni világbajnoki selejtezőn pazar játékkal búcsúzott a válogatottól – a tervek szerint az összetartásokon azért még részt vesz egy ideig.

AZ ÉV MECCSE: MAGYARORSZÁG–CSEHORSZÁG 85–73

Bár szívünket talán a román válogatott kolozsvári legyőzése melengette meg a leginkább, szakmailag jóval többet ért a csehek egy nappal korábbi elpáholása az Eb-n. A magyar válogatott tökéletesen játszva szemernyi esélyt sem adott a magasabban rangsorolt ellenfelének. Hanga Ádám 31, Vojvoda Dávid 18 pontot szórt, Kovács Péter eltüntette a Washington Wizards csillagát, Tomás Satoranskyt – ez a siker tette elérhetővé a továbbjutást a csoportból.

AZ ÉV SZENZÁCIÓJA: A MAGYAR VÁLOGATOTT EB-SZEREPLÉSE

Tulajdonképpen már a kijutás – 18 év után, ráadásul veretlen selejtezősorozatot követően – elégedettséggel töltötte el a sportág szerelmeseit, erre sikerült még egy lapáttal rátenni Kolozsváron és Isztambulban. Nemzeti csapatunk két győzelemmel továbblépett a csoportjából, ráadásul megszorongatta Horvátországot, majd a nyolcaddöntőben tisztességesen tartotta magát a végül döntőig masírozó Szerbiával szemben.

AZ ÉV DOBÁSA: LÓRÁNT PÉTER (Alba–Szolnok)

Bár megnyugtató előnyre tett szert, és egyértelműen neki állt a zászló, a győri MK-finálé hajrájában hosszú percek gólcsendje után egypontos hátrányba került a Fehérvár a Szolnok ellen. Érkezett azonban Lóránt Péter, és az egyébként is fantasztikus szezont futó erőcsatár középtávoli dobásával ismét Dzunics Braniszlav legénységét juttatta előnyhöz (59–58). Több kosár nem is született, az Alba a kupa után júniusban a bajnokságot is behúzta.