Már az Eb-arany előtt is voltak jobb ajánlatai, mégis Sopronban kötött ki

A szövetség honlapjának összegzése alapján a meccsenként szerzett 18.57 pontjával a liga negyedik legjobb mutatójával bíró szlovént nem érdekli saját eredményessége, ha eközben a csapat az utolsó helyen szerénykedik. Zagorac reménykedik, hogy Muhammad El-Amin szerződtetése átsegíti a holtponton a gárdát.

„Amikor így állunk, akkor egyáltalán nem érdekel, hogy én vagyok a legjobb pontszerző – mondta az Origónak adott nyilatkozatában Sasa Zagorac. – Nehéz kérdés, mert szerintem jó játékosaink vannak, de valamiért a játék egyelőre nem megy. Kell néhány jégtörő győzelem, azután mindannyiunknak egyszerűbb lenne, mert a jelenlegi helyzet nagyon frusztráló. Igazoltunk új játékost is, vele remélhetőleg hamar eljön az a bizonyos jégtörés. A rájátszás sem úszott még el, és addig küzdök, amíg versenyben vagyunk.”

Még azelőtt aláírt a magyar csapathoz, hogy óriási meglepetésre Európa-bajnoki címet szerzett volna a szlovén válogatottal.

„Már előtte is voltak jobb ajánlataim, mint a Soproné. De a legfontosabb számomra a családom. A feleségemnek jó állása van, és nem szerettük volna, hogy el kelljen hagyniuk Ljubljanát. Megkerestek több helyről is, például Észak-Franciaországból, de ezeket rögtön visszautasítottam, mert tudtam, hogy alig látnám a szeretteimet. Kaptam az Európa-bajnokság után is néhány telefont, de addigra lezártam már magamban ezt a kérdést, és csak a Sopronra koncentráltam.”

Zagorac arról is beszélt az Origónak, hogyan sikerült egy csapattá kovácsolódniuk, és mikor hitték el, hogy megnyerhetik az Eb-t.

„Előzetesen senki nem gondolta volna, hogy nyerhetünk, de még érmet sem reméltek sokan. Mi viszont bíztunk egymásban, de ez még az Eb előtt kezdődött: Izraelben voltunk egy felkészülési tornán, a hazai csapattal és Törökországgal játszottunk, és mindkétszer nagyon simán veszítettünk. Az utolsó meccs után elmentünk szórakozni, hogy kiengedjük a gőzt, ami annyira jól sikerült, hogy szerintem ott lettünk igazi csapat. Nem azt mondom, hogy a bulizás az általánosan jó megoldás, én sem vagyok az a típus, de nekünk szerencsére bevált. A másik ilyen alkalom akkor volt, amikor Ukrajnát viszonylag könnyedén legyőztük a legjobb tizenhat között, majd az Eb-k történetének egyik legjobb összecsapásán Lettországot is megvertük. Tudtuk, hogy az elődöntőben Spanyolország vár ránk, de már annyira duzzadtunk az önbizalomtól, hogy biztosak voltunk a győzelemben.”

Zagorac az NB I színvonalára is kitért.

„Egyértelműen pozitívan csalódtam, jóval rosszabbra számítottam, hogy őszinte legyek. De most, hogy itt vagyok, látom a klubokat és a játékosokat, a minőségi légiósokat, valamint a remek hazaiakat is, akik magas szintet képviselnek, de jó szakemberek is vezetik a csapatokat. Ami viszont a legjobban tetszik, és nekünk, szlovénoknak lehetne mit tanulni önöktől, az a hazai bajnokság megjelenítése, közvetítése, felkarolása. Itt például minden héten közvetít a tévé egy mérkőzést, Szlovéniában ez meg sem fordul a fejekben. De mondhatnám a meccseket követő sajtótájékoztatókat, vagy az interjúkat, mint amilyet most is csinálunk. Otthon ezek nem léteznek. Ezek is mutatják, hogy a magyar kosárlabda jó úton van. Európában rendkívül alábecsülik a magyar bajnokságot, pedig színvonalában ott van közvetlenül a német vagy a lengyel mögött, miközben a cseh, szlovák, bolgár, szlovén, román ligákat mind jócskán lehagyta. Ráadásul az összecsapásokra szép számmal látogatnak ki a nézők, ez a játékosoknak is ad egy kis pluszt.”
a meccsenként szerzett 18.57 pontjával a liga negyedik legjobb mutatójával bíró szlovént nem érdekli saját eredményessége, ha eközben a csapat az utolsó helyen szerénykedik. Zagorac reménykedik, hogy Muhammad El-Amin szerződtetése átsegíti a holtponton a gárdát.

„Amikor így állunk, akkor egyáltalán nem érdekel, hogy én vagyok a legjobb pontszerző – mondta az Origónak adott nyilatkozatában Sasa Zagorac. – Nehéz kérdés, mert szerintem jó játékosaink vannak, de valamiért a játék egyelőre nem megy. Kell néhány jégtörő győzelem, azután mindannyiunknak egyszerűbb lenne, mert a jelenlegi helyzet nagyon frusztráló. Igazoltunk új játékost is, vele remélhetőleg hamar eljön az a bizonyos jégtörés. A rájátszás sem úszott még el, és addig küzdök, amíg versenyben vagyunk.”

Még azelőtt aláírt a magyar csapathoz, hogy óriási meglepetésre Európa-bajnoki címet szerzett volna a szlovén válogatottal.

„Már előtte is voltak jobb ajánlataim, mint a Soproné. De a legfontosabb számomra a családom. A feleségemnek jó állása van, és nem szerettük volna, hogy el kelljen hagyniuk Ljubljanát. Megkerestek több helyről is, például Észak-Franciaországból, de ezeket rögtön visszautasítottam, mert tudtam, hogy alig látnám a szeretteimet. Kaptam az Európa-bajnokság után is néhány telefont, de addigra lezártam már magamban ezt a kérdést, és csak a Sopronra koncentráltam.”

Zagorac arról is beszélt az Origónak, hogyan sikerült egy csapattá kovácsolódniuk, és mikor hitték el, hogy megnyerhetik az Eb-t.

„Előzetesen senki nem gondolta volna, hogy nyerhetünk, de még érmet sem reméltek sokan. Mi viszont bíztunk egymásban, de ez még az Eb előtt kezdődött: Izraelben voltunk egy felkészülési tornán, a hazai csapattal és Törökországgal játszottunk, és mindkétszer nagyon simán veszítettünk. Az utolsó meccs után elmentünk szórakozni, hogy kiengedjük a gőzt, ami annyira jól sikerült, hogy szerintem ott lettünk igazi csapat. Nem azt mondom, hogy a bulizás az általánosan jó megoldás, én sem vagyok az a típus, de nekünk szerencsére bevált. A másik ilyen alkalom akkor volt, amikor Ukrajnát viszonylag könnyedén legyőztük a legjobb tizenhat között, majd az Eb-k történetének egyik legjobb összecsapásán Lettországot is megvertük. Tudtuk, hogy az elődöntőben Spanyolország vár ránk, de már annyira duzzadtunk az önbizalomtól, hogy biztosak voltunk a győzelemben.”

Zagorac az NB I színvonalára is kitért.

„Egyértelműen pozitívan csalódtam, jóval rosszabbra számítottam, hogy őszinte legyek. De most, hogy itt vagyok, látom a klubokat és a játékosokat, a minőségi légiósokat, valamint a remek hazaiakat is, akik magas szintet képviselnek, de jó szakemberek is vezetik a csapatokat. Ami viszont a legjobban tetszik, és nekünk, szlovénoknak lehetne mit tanulni önöktől, az a hazai bajnokság megjelenítése, közvetítése, felkarolása. Itt például minden héten közvetít a tévé egy mérkőzést, Szlovéniában ez meg sem fordul a fejekben. De mondhatnám a meccseket követő sajtótájékoztatókat, vagy az interjúkat, mint amilyet most is csinálunk. Otthon ezek nem léteznek. Ezek is mutatják, hogy a magyar kosárlabda jó úton van. Európában rendkívül alábecsülik a magyar bajnokságot, pedig színvonalában ott van közvetlenül a német vagy a lengyel mögött, miközben a cseh, szlovák, bolgár, szlovén, román ligákat mind jócskán lehagyta. Ráadásul az összecsapásokra szép számmal látogatnak ki a nézők, ez a játékosoknak is ad egy kis pluszt.”