A GSW otthonában nyert a Boston; történelmi Spurs-fordítás

Golden State Warriors–Boston Celtics 86–99

Ez nagyon harmatos volt. A Celtics esett kelt eddig a nyugati túráján, most viszont felspannolták magukat és levédekezték a Warriorst Matt Barrnes hazatérő meccsén (közel 9 év után lépett pályára Oaklandben Warriors-mezben az egykori „We Believe” csapat tagja, óriási tapsot kapott), különösen a negyedik negyedben. Nagyszerűen bontották le a listavezető játékát, szinte csak Curry, Thompson és Green tudott bemelegedni, ami nem lett volna baj, ha a kispadról jön egy kis lendület védőoldalon. Nem jött, a cserék borzasztóan védekeztek, a végjátékra pedig már teljesen kiszámíthatóvá vált a hazaiak játéka, a húzóemberek sorra hibáztak – nagyon össze kell kapniuk magukat, mert egy meccsre van a Spurs, ráadásul márciusban még kétszer mennek San Antonióba, először most vasárnap hajnalban...

A Boston a mumus. Tavaly a GSW 54 meccses hazai sikersorozatát szakították meg Thomasék, most pedig a lehető legrosszabbkor vitték el a győzelmet Oaklandből. Thomas ugyan ma támadásban nem volt fergeteges (7/20 mezőnyből), viszont nagyszerűen védekezett – ugyanezt megtette a teljes periméter-sor (Bradley, Brown, Smart, Crowder), amivel nem tudott mit kezdeni a Golden State. Al Horford is visszatért, és kellő mélységet adott a csapatjátéknak (10 pont, 6 pattanó, 6 gólpassz), a meccs hőse viszont a kanadai magasember, Kelly Olynyk volt, aki a padról beszállva extrát teljesített (17 pont, 5 pattanó, 5 gólpassz, 3 szerzett labda).

A Warriors legjobb dobói: Thompson 25/6, Curry 23/6, Green 13/3.
A Celtics legjobb dobói: Thomas 25/12, Olynyk 17/3, Bradley 12.

Orlando Magic–Chicago Bulls 98–91

Gyenge ez a Bulls. Ugyan Jimmy Butler (21 pont, 9 gólpassz) és a fegyelmezett csapatvédekezés révén két és fél negyeden keresztül vezetett a Chicago, sőt, volt 13 pont is az előnye, ahogy kihagyott a koncentráció és jött pár eladott labda, rögtön megfordult a mérkőzés. A vendégek ugyan bevertek 12 triplát, de így is elsősorban a támadójátékkal volt problémájuk, az utolsó játékrészben összesen elért 14 pont is jelzi, hogy mennyire szenvedtek akkor már – Butlert is egyre inkább megfogta a Magic, nem volt, aki minőségi helyzeteket kreáljon. Ezen felül a 18 eladott labda és a leindításból kapott 27 pont bizonyult leginkább döntőnek, hiszen egy ilyen kevés kosarat hozó találkozón óriási luxus ennyi könnyű lehetőséget adni az ellenfélnek – mindenesetre az újabb bukással sorozatban harmadszor, az utóbbi öt meccsből pedig negyedszer szenvedtek vereséget.

Elfrid Payton nagy formában. Zsinórban második tripla dupláját jegyezte a Magic irányítója, méghozzá úgy, hogy 22 pontjával (8/12 mezőnyből) ő lett csapata legjobb dobója a 14-14 lepattanó ill. gólpassz pedig karriercsúcsnak számít. Ezen felül védekezésben (2–2 labdaszerzés és blokk) is villogott, a harmadik negyedben nagyon fontos dobásokat süllyesztett el, amikor sikerült kézbe venniük a találkozót és parádés játéka végül győzelmet ért – mellette Fournier, Ross és Gordon is tíz pont fölé jutott, Vucsevics hiányában a periméterre koncentrálódott a gárda játéka. A második félidőt már uralta Frank Vogel alakulata, így egyet előzött a tabellán, hiszen utolérte a Philadelphiát.

A Magic legjobb dobói: Payton 22, Fournier 20/9, Ross 14/6
A Bulls legjobb dobói: Butler 21/9, Grant 13/9, Felicio 11

Atlanta Hawks–Brooklyn Nets 110–105

Nem jött könnyen a Hawks-siker. Egyáltalán nem tudott dominálni a hazai alakulat, az első félidőben gyakorlatilag végig a Brooklyn vezetett, igaz, a legnagyobb különbség hét pont volt, igazán meglépni nem tudtak Jeremy Linék. A fordulás után némileg feljavult a Hawks, fordítani tudott, de a meccs végéig fej fej mellett haladtak a felek, olyannyira, hogy még tizenhárom másodperccel a vége előtt is csak egy pont volt a különbség Lin tripláját követően – a büntetővonalról azonban könyörtelenek voltak a hazaiak, így végül kiizzadták a győzelmet. A vendégek meglepően stabilak maradtak végig, Sean Kilpatrick 27 pontot vert a padról beszállva, Jeremy Lin 16 ponttal és 8 gólpasszal igyekezett a gárda élére állni, de a 22 eladott labda végül visszaütött – nem jött össze a bravúr, igaz, sok jelentősége számukra ennek nincs.

Dennis Schröderre szükség van. A német irányító idén megkapta a karmesteri pálcát, de vezérletével nem működik úgy a játék, mint Jeff Teague-gel működött – igaz, közben a fegyverei sem ugyanazok már, hiszen nincs Horford és év közben távozott Kyle Korver is. Schrödert az All-Star-szünet óta egyszer eltiltotta már csapata egy meccsről, mert nem ért vissza időben, egyszer a cserepadra száműzte őt Mike Budenholzer azért, mert lekéste a csapatbuszt, legutóbb pedig levette a pályáról és nem küldte vissza, mert összeveszett meccs közben Dwight Howarddal. A gondok ellenére azonban nagyon kell ő ennek a gárdának és ezt most is bebizonyította: 31 pontot szórt és betöréseivel folyamatos nyomás alatt tartotta a Brooklynt, rendre megbontotta a védekezést, a végén pedig két clutch büntetővel szállította a sikert. A Hawks összességében nem játszott túl jól, de Schröder adott tartást az együttesnek és vezérletével végül megszakították bukószériájukat.

A Hawks legjobb dobói: Schröder 31/3, Millsap 24, Hardaway Jr. 16/3
A Nets legjobb dobói: Kilpatrick 27/9, Lopez 18/6, Lin 16/9

Miami Heat–Charlotte Hornets 108–101

Már a támadójáték is egyben van. A Heat nagy szériáját eredetileg a kőkemény védekezésnek és a Dragic, Waiters páros ponterejének köszönhette, de az utóbbi találkozókon már összességében is hasít a támadójáték – több triplaeső után most is elsüllyesztettek 17 darab hármast Babbitték. A negyedik negyedben kicsit megállt a gépezet, nem jöttek ki jól a helyzetek, de érdekes módon éppen ekkor fordítottak a floridaiak, köszönhetően Dragic és Waiters bravúrkosarainak: utóbbi 45 másodperccel a vége előtt bombázott be egy óriási hármast, ezzel dőlt el az összecsapás. Erik Spoelstra csapata hátrányból felállva aratott nagyon fontos sikert és az utóbbi 24 mérkőzésen 20–4–re áll, ezzel a liga legjobbja (!) ezt az időszakot vizsgálva...

Megint a negyedik negyed. A Charlotte rendszeresen elveszíti azokat a meccseit idegenben, amelyeken előnyből kezdi a záró etapot és most is öt ponttal vezetett még a játékrész elején. Steve Clifford szerint a védekezésük nagyon jól nézett ki a számok ellenére, Kemba Walker viszont úgy érezte, hogy nagyon nem – valahol középen lehet az igazság, hiszen alapvetően nehéz dobásokba hajszolták bele a Miamit, de nem figyeltek a lepattanókra és kaptak jó pár bravúrkosarat ezekből. Ezen felül támadásban is voltak gondjaik, hiába vert be 33 pontot Walker, a negyedik negyedben nem találták a ritmust, bő hat perc alatt egyetlen kosarat tudtak szerezni, itt pedig fölénybe került a Miami – Batumék így nem tudtak tovább zárkózni, három meccsre vannak a playofftól.

A Heat legjobb dobói: Waiters 24/15, Dragic 22/3, Babbitt 12/12
A Hornets legjobb dobói: Walker 33/15, Batum 16, Williams 14/3

Milwaukee Bucks–New York Knicks 104–93

Derrick Rose mindent megtett. Ha nem is hozza korábbi MVP-önmagát a Knicks irányítója, azért most már jó ideje nagyon hasznosan játszik: februárban 16 pontot átlagolt 50 százalékos mezőnymutatóval, márciusban pedig eddig húsz pontot hoz 4.5 lepattanóval, öt gólpasszal megspékelve. Ezúttal abszolút kiemelkedett a New Yorkból, 26 pontját 13/16-os mezőnymutatóval szerezte és a második félidőben egymaga próbálta tartani a lelket csapatában, hiszen a vendégek 37 pontjából húszat ő szerzett – kiosztott még hat gólpasszt is, csak az ő betöréseire építhetett a gárda. Carmelo Anthonynak ugyan volt egy jó időszaka a harmadik negyedben, de ezen felül sok hasznosat nem csinált, támadásban ezúttal Porzingis is elég pontatlan volt és a második félidőben összességében már csak kapaszkodni próbált az együttes, de nem tudta tartani a lépést a Milwaukee-val – nagyjából most megy el nekik a playoff, jelenleg 5.5 meccsre vannak a keleti nyolcadik helytől, de az előttük lévők kategóriákkal jobb formában vannak.

Egyben van a Bucks. Zsinórban negyedik győzelmét aratta a Milwaukee és már csak fél meccsre van a keleti nyolcadik Chicagótól, igaz, ezt elmondhatja magáról a Miami is – hatalmas harc várható a rájátszást jelentő helyekért. Jason Kidd együttese mindenesetre remek második félidővel hozta ezt a meccset, Antetokunbo (32 pont, 13 lepattanó, 7 gólpassz, 4 labdaszerzés, 2 blokk) parádézott, de Middleton, Monroe és Dellavedova is hozzátette a magáét – a harmadik negyedben még 12 ponttal vezetett a New York, de innentől ráerőltette akaratát ellenfelére a hazai alakulat. Már a játékrész végéig fordítani tudtak Snellék, hogy aztán a záró etapban ne legyen kérdés, ekkor hamar el is rohantak a meccsel, állva hagyva a Knickst – következőleg a keleti hatodik Pacers ellen kell bizonyítaniuk.

A Bucks legjobb dobói: Antetokunbo 32, Middleton 18/12, Monroe 17
A Knicks legjobb dobói: Rose 26, Anthony 16/6, Porzingis 13/6, Hernangómez 13

New Orleans Pelicans–Toronto Raptors 87–94

Davis megsérült, elúszott a szezon? Ezúttal sem működött jól a Davis, Cousins páros a New Orleansnál, olyannyira nem, hogy bár ezen a poszton a ligában mindenki ellen fölényben kellene lenniük, Valanciunas révén éppen a Raptors akarata érvényesült a palánk alatt. Az első félidő végén aztán súlyosbodtak a problémák, Davis csuklója ugyanis megsérült és bár a röntgen nem mutatott ki törést, a fordulás után nem jött ki az öltözőből, nélküle vívta meg ezt a harcot a gárda – sikertelenül, és ha Davis kidőlt, akkor be is csukhatják a boltot erre a szezonra. Ha nem dőlt ki, akkor is nagyon közel állnak már ehhez, 17 találkozó van hátra és hat meccsre vannak a nyolcadik Denvertől úgy, hogy közöttük ott van még a jó formában lévő Portland, Dallas, Minnesota trió, plusz jelenleg a süllyedő Kings is. DeMarcus Cousins ugyan hozott egy 25 pontos, 10 lepattanós dupla duplát, de egyrészt ehhez kellett 23 mezőnykísérlet, másrészt senki nem tudott legalább minimálisan felnőni hozzá...

Minimális támadójáték is elég volt a sikerhez. Ezt a meccset a védekezéssel nyerte meg a Toronto, bár Carroll nem léphetett pályára, a Tucker, Ibaka duó parádésan játszott hátul – utóbbi két labdaszerzéssel és négy blokkal a statisztikai lapon is nyomatékosította ezt. Támadásban Valanciunast használták most leginkább, a center 25 pontját 13 mezőnykísérletből szedte össze és lekapott 13 lepattanót is, így belefért az is, hogy a DeRozan, Joseph duó dobásai ne üljenek – mindketten pocsékul céloztak, de amikor kellett, megtalálták a jó megoldást. Összességében nem jött könnyen a győzelem, öt perccel a vége előtt egy ponttal vezetett még a Pelicans, de ekkor sebességet váltottak a vendégek és egy 11–0-s futással eldöntötték a derbit – fontos sikerükkel továbbra is tapadnak a keleti élmezőnyre.

A Pelicans legjobb dobói: Cousins 25/9, Moore 13/3, Crawford 10/6
A Raptors legjobb dobói: Valanciunas 25, DeRozan 14, Ibaka 12/6

Houston Rockets–Utah Jazz 108–115

Teljesítmény és szerencse? Quin Snyder nagyon elégedett volt csapata játékával ezen az estén, de hozzátette, hogy most volt némi szerencséjük is – gyengén dobott a Houston kintről és az üres helyzeteket is elhibázták Gordonék. Ez persze semmit nem von le a Jazz sikeréből, Haywardék végig uralták a találkozót, nagyrészt tíz pont feletti előnyben voltak annak ellenére, hogy George Hill nem tudott játszani és gyakorlatilag érdemi irányító nélkül maradtak a rangadóra. A hajrában azért rezgett a léc, feljött a Houston négy pontra, de Joe Johnson bevert egy hatalmas triplát, majd Gobert is hozzászólt, ezzel megőrizte előnyét a vendégcsapat – tőlük szokatlanul most nem a védekezéssel, hanem az 53.9 százalékos mezőnymutatóval és a remek támadójátékkal arattak győzelmet.

Nem függhetnek ennyire a tripláktól. Idén már sokadik alkalommal látjuk, hogy ha nem ülnek a kinti dobások, akkor nagy bajban van a Rockets és bár a mérlegük továbbra is a nyugati harmadik helyre jó, ezen azért változtatniuk kell – a playoffban már nem függhetnek ennyire attól, hogy éppen milyen napot fognak ki a dobógépek. Ryan Anderson nem tudott pályára lépni, így Eric Gordon kezdett, tehát eléggé felborult a rotáció, de ez még nem magyarázat arra, hogy miért tripláztak 25 százalékkal és persze arra sem, hogy miért hagytak ki tíz büntetőt – utóbbi is sokat jelentett a végelszámolásnál. James Harden ugyan 0/8 hármassal is eljutott 35 pontig, de ez most kevésnek bizonyult és már csak három meccs az előnyük a Jazz előtt a tabellán.

A Rockets legjobb dobói: Harden 35, Capela 19, Gordon 14/6
A Jazz legjobb dobói: Hayward 23/9, Gobert 23, Hood 19/6

Minnesota Timberwolves–Los Angeles Clippers 107–91

Domináns Minnesota. Ricky Rubio szerint mióta ő az NBA-ben van, most játszik legjobban a Wolves és ebben igaza lehet – már meccsek óta parádésan védekezik a gárda és egyre kevésbé emlékeztet a hónapokig mentális gondokkal küzdő csapatra a szezon elejéről. Ezúttal egy komoly playoffegyüttest játszottak le a pályáról, domináltak a festékben (62–40), a lepattanók terén (50–36), tökéletesen limitálták Chris Pault és leindításból is nyertek 20–4–re, mindent úgy csináltak, ahogy kellett – már az első negyedben megléptek és végig kontrollálták az összecsapást. Úgy fest, hogy kezd beérni Tom Thibodeau munkája, de lehet, hogy az idei évre nézve ez más késő – hiába lendültek bele, a korábban „kabaré” nyugati alsóházból előbb kiemelkedett a Denver, majd a Portland és a Dallas is elkapta a fonalat, így Wigginsék továbbra is csak 11. helyen állnak a tabellán.

Valami nincs rendben. Bár már úgy tűnt, hogy ismét összeáll a Clippers, ezen az estén esélyük sem volt egy olyan meccsen, ahol papíron messze ők voltak a favoritok – Doc Rivers szerint ráadásul olyan hibákat követtek el, amelyeket egy veterán csapat nem engedhet meg magának. A Griffin, Jordan páros ezúttal is haszontalannak bizonyult, hiszen simán lejátszották őket a palánk alatt Townsék, Chris Paul pedig nem hogy extrát nem hozott, de megállt hét pontnál, így az egész támadójáték nagyon szenvedősre sikerült – nagy szerencséjük, hogy a Memphis, OKC páros hibát hibára halmoz, így gyakorlatilag bármit csinálnak, az belefér. Legalábbis eddig belefért...

A Timberwolves legjobb dobói: Towns 29/3, Wiggins 20, Muhammad 17
A Clippers legjobb dobói: Jordan 20, Griffin 16/6, Redick 14/6

Indiana Pacers–Detroit Pistons 115–98

George pihenőre küldte a hazai kezdőket. Az első perctől kezdve remek formában kosárlabdázott a Pacers, megvolt a ritmus, mindenki hozzátette a magáét, kintről bentről büntették a Pistons védekezését és magabiztosan vezettek is. A harmadik negyedben aztán váltott a Detroit, ledolgozta a hátrányát és átvette a vezetést, de ekkor kézbe vette az irányítást Paul George, aki pár perc alatt beszórt 13 pontot, az Indiana pedig egy 25–8–as rohammal eldöntötte az összecsapást – hirtelen húsz pont körül mozgott a különbség és a hazai kezdők a teljes negyedik negyedet a padon tölthették. Nate McMillan alakulata így idén kisöpörte a Detroitot és ahogy tavaly, úgy idén is George volt ennek a fő letéteményese – a kiscsatár 26 pont felett átlagol Drummondék ellen, nagyon érzi ellenük a játékot.

Irányító nélkül nehéz. Ugyan az utóbbi meccseken már jól játszott Reggie Jackson, most megint nem találta a ritmust, de ezúttal a mindig stabil B-opcióként működő Ish Smith is csak szenvedett – ketten együtt 2/14-es mezőnymutatóval és nyolc gólpasszal zártak. Ez nem igazán fért bele, főleg úgy, hogy ezúttal Caldwell-Pope is megállt két pontnál, így nem nagyon tudták tartani a lépést, amikor a harmadik negyedben ismét elkapta a fonalat a Pacers – nagyon rosszkor jött ez a teljesítmény a hátvédsortól, rendkívül fontos lett volna ez a győzelem.

A Pacers legjobb dobói: George 21/9, Young 18, Miles 15/12
A Pistons legjobb dobói: Harris 22/6, Johnson 17/9, Leuer 15/3

San Antonio Spurs–Sacramento Kings 114–104

Egy negyedig tartott a csoda. Alaposan kihasználta a hazaiak pihentetéseit a Kings az első negyedben, 37–15–re hozták a játékrészt, majd 28 ponttal is vezettek, és bár utána fokozatosan zárkózott a Spurs, a 3. negyed végén is előrébb tartottak. Ekkor azonban más fordulatszámra kapcsolt a hazai csapat, és tulajdonképpen simán győzött. A vendégeknél Tyreke Evans remekelt (26 pont, 9/13 mezőnyből), a magasemberek is jók voltak, hiszen Kufosz (12 pont, 10 pattanó), Cauley-Stein (8 pont) mellett az újonc Skal Labissiere parádézott (15 perc alatt 7/10 mezőnyből, 6 pattanó) – összességében jó játékot nyújtott a Kings, a liga legjobb formában lévő csapatától így kikapni nem szégyen.

A tökéletes este. Kawhi Leonard és LaMarcus Aldridge pihenhetett, ennek ellenére nyert a San Antonio és ligarekordot tovább javítva sorozatban 18. alkalommal érték el az 50 alapszakasz–győzelmet – ráadásul a veteránok is megmutathatták, mennyit érnek, hiszen óriási hátrányból kellett visszakapaszkodniuk: Manu Ginóbili a padról volt sokoldalú (19 pont, 5 gólpassz, 4 pattanó, 3 szerzett labda), David Lee a kezdőben dobott szinte hibátlanul (8/9). Tony Parker már közel sem volt ilyen hasznos, ugyanakkor a helyére beszálló Patty Mills nagyon is (17 pont, 10 gólpassz), így végül behúzták a kötelezőt. A hab a tortán a Warriors veresége volt, a Spurs egy vesztett meccsnyi távolságba került a listavezetőtől.

A Spurs legjobb dobói: Ginobili 19/9, Lee 18, Mills 17/12.
A Kings legjobb dobói: Evans 26/9, Labissiere 15, Kufosz 12.

Denver Nuggets–Washington Wizards 113–123

Jokics nélkül nem az igazi. A szerb center mellett Danilo Gallinari és Kenneth Faried sem léphetett pályára, és megpróbálták ugyan pótolni őket a hazaiak, de ez nem sikerült maradéktalanul. Mason Plumlee (17 pont, 10 pattanó, 5 gólpassz) és Wilson Chandler (21 pont, 10/16 mezőnyből) vállalta a hálátlan feladatot, közepes sikerrel, így a két dobóhátvéd, Gary Harris (26 pont, 4 gólpassz) és Jamal Murray (17 pont, 5 gólpassz) remek meccse is ment a levesbe. A félidőben 17 pontos hátrányban volt a szezonbeli 27. kezdőcsapatát harcba küldő Denver, ahonnan igyekeztek visszakapaszkodni, de ehhez kellett volna húzniuk pár váratlant, vagy jobban védekezni – egyik sem jött össze, így nagyon kell figyelniük hátrafelé, mert a Trail Blazers utolérte őket a 8. helyen és a Dallas is csak egy meccsre van tőlük.

A Wizards back-to-back is jó. A vendégeknél tobzódtak a jó teljesítmények, John Wall (30 pont, 10 gólpassz), Bradley Beal (23 pont, 5 gólpassz) és Otto Porter (22 pont, 4 szerzett labda) is szinte tökéletes estét hozott, de a kiegészítők is remekeltek. A meccs végén kiállított Markieff Morris (11 pont) nem rontott dobást, Marcin Gortat dupla duplázott, a kispadról eljutott tízig Bogdanovic, Jennings pedig 6 gólpasszt osztott ki. 24 ponttal is vezettek már a vendégek, de ekkor elkezdték kényelmesre venni a figurát (vagy talán kijött a 24 órával korábbi Suns elleni mérkőzés fáradtsága), és a Nuggets vészesen közelített. Ekkor aztán a kezdők gyorsan megrázták magukat, az újabb győzelemmel pedig tapadnak a Bostonra a keleti 2–3. helyen.

A Nuggets legjobb dobói: Harris 26/18, Chandler 21/3, Plumlee 19.
A Wizards legjobb dobói: Wall 30/6, Beal 23/15, Porter 22/6.