A törökök elleni sikerrel tornagyőztes Rátgéber László válogatottja

Kellemes előzmények után dobták fel a labdát a torna első helyéről döntő Törökország-Magyarország mérkőzésen: előzőleg a németek kétszeri hosszabbításban 86-84-re legyőzték az ukránokat, s ez azt jelentette, hogy a mieink másodiknál rosszabbak már nem lehettek a végelszámolásnál. Hogy mégse legyen felhőtlen az örömünk, arról a sérülések gondoskodtak: Englert Orsolyának szombaton a bal sarkán elszakadt az ínszalagja, s Bujdosó Nóra bal bokája is bedagadt egy kicsit, így őt is pihentette Rátgéber László szövetségi kapitány.

Még egyik napon sem volt ennyi néző, mint most, a másfélezer fanatikus török elemi erővel biztatta övéit. Szerencsére gyorsan torkukra forrt a szó: olyan összeszedetten, remekül védekezve kezdett a magyar csapat, hogy az mindenkit elkápráztatott, lett légyen szó edzőről, nézőről, újságíróról.

Ezúttal is Fegyverneky Zsófia és Vajda Anna – utóbbi a csapatkapitány – jeleskedett a pontszerzésben, de nem maradtak el a 18 éves Krivacsevics Tijana bravúrkosarai sem a centerposztról. Semsei Barbara rutinosan irányított, s ha kellett, bebombázta a triplákat is.

A házigazdáknak nem ízlett Rátgéber szigorú védekezése, amely egyre inkább az újjászervezett magyar válogatott védjegyévé kezd válni.
A két török bíróra az első negyedben nem lehetett panasz, ám a másodikban megkezdték áldásosnak még véletlenül sem nevezhető tevékenységüket. Vajdáékat azonban ezen a napon – sőt, ezen a tornán – semmi sem tudta padlóra küldeni.

Elviseltek mindent: a már-már a csalás határát súroló játékvezetői fújásokat, a nyolc elhibázott büntetőt, no meg a számtalan kihagyott ziccert, amelyeket értékesítve már az első negyedben eldőlhetett volna a meccs!

Hogy nem dőlt el, abban elsősorban Isik és Karacam sporttárs, a két hazafias sípos a ludas. A harmadik negyedben úgy ajándékozták a büntetődobásokat a veterán centernek, a bolgár származású Nevriye Yilmaznak, mint ahogy Mikuláskor szokás szaloncukrot adni a kisgyerekeknek.

A hatalmas játékvezetői nyomást ekkor már Rátgéber sem bírta „cérnával”, berohant a pályára, mire a magyar kispadot technikaival sújtották – ám még ez sem törte meg a fiatal magyar csapatot.

A vezetést átvenni csupán kétszer sikerült a vendéglátóknak, akkor is csak pillanatokra, mert hol Horti két remek duplája billentette vissza az előnyt a mi oldalunkra, hol pedig a végén jött Krivacsevics duplája és Vajda végre értékesített büntetői a számos kihagyott szabaddobás után.

A pecsétet a hihetetlen magyar győzelemre Fűrész Diana két jó büntetője ütötte rá. A csapat visszafogottan ünnepelt, a játékosok szinte nem akarták elhinni, hogy megnyerték a tornát, amelyen a legutóbbi Eb kilencedik és tizenegyedik helyezettjét is legyőzték! Pedig minden ok megvan az örömre, mert ez a szinte mindenki által lesajnált, esélytelennek kikiáltott remek kis közösség csupa nagybetűs CSAPATTÁ nőtte ki magát.

A mérkőzés után nemcsak a török edző dicsérte a magyarok határtalan küzdeni tudását és jó játékát, hanem a játékvezetők is elnézést kértek a vitathatatlanul részrehajló bíráskodásért.