Szépítettek Némethék, negyedik mérkőzésre mindenképpen szükség lesz

Soproni akcióval és mindjárt egy hazai duplával indult a találkozó, amelyen majd’ két percnek kellett eltelnie, hogy a vendég pécsiek két büntetőből megszerezzék első pontjaikat.

Az első negyed közepére nyolc ponttal - 14-6 - elhúzott a láthatóan apait-anyait beleadó soproni csapat, Rátgéber László gyorsan ki is kérte idejét. Játékosain azonban nem sokat segített, az első kisszünetre ötpontos hátránnyal vonulhattak le.

A pécsi sorokat csak némiképpen sikerült rendezni a folytatásra, igaz, a második negyed elején kiegyenlített volt a nagy iramot, küzdelmet, ám viszonylag kevesebb látványos megoldást hozó mérkőzés.

Négypontos soproni előnyből a játékrész közepén tíz lett, amely már tetemesnek volt mondható, de a vendégek nagy erőket mozgósítottak a felvonás végén, hogy a lélektani tízpontos határt ne, vagy legalábbis ne sokkal lépjék túl a hazaiak.

A szünetben így már 12 pont volt a Sopron előnye, Iványi hárompontosa a harmadik negyed elején még azt sejtette: nagy rohamba kezd a felzárkózás reményében a vendéggárda. A roham azonban részükről elmaradt, viszont az önbizalmukat visszakapó hazaiak két vesztes mérkőzéssel a hátuk mögött már nyeregben érezték magukat.

Ez a meccs elment, gondolták a hazaiaknál lényegesen szűkebb játékosállománnyal rendelkező pécsiek, akik a harmadik negyed közepétől már cseréiket játszatták. Igen ám, de a kispadon többnyire fiatal tehetségek álltak bevetésre készen, ők még egy ilyen döntő légköréhez, tétjéhez nincsenek felkészülve. Életkorukból adódóan nem is lehetnek.

A zárórészben már örömkosárlabdázott a szokottnál jóval kisebb ellenállással találkozó Sopron, míg a Pécs kispadján Rátgéber mester minden bizonnyal már a döntő negyedik, Pécsen megrendezésre kerülő összecsapására készült.

A vége közte 26 pont lett a Sopronnak, de ez most kevésbé számított. A lényeg az: bajnokavatás elhalasztva…