Ahogy azt sajnos az előzetes hírek szerint várni lehetett, roppant hideg, 13-14 fokos terem fogadta a pécsieket, akik - lehet, hogy pont emiatt - nehezen is melegedtek bele a játékba: miközben Fegyvernekyre pillanatok alatt két személyi hibát fújtak a játékvezetők, Iványi pedig eladta a labdát, az ukránok kilenc pontot dobtak zsinórban. Sőt a negyedik percben már 15-2-re vezettek az indiszponáltan kezdő magyar bajnok ellen, amelynek szakvezetője ekkorra már három cserejátékosát is pályára küldte - nyilván a mérkőzés képének megváltoztatása szándékával. Amely aztán apránként tényleg kezdett jobban alakulni pécsi szempontból, és amikor az első negyed legvégén beakadt egy tripla a fekete-fehérek részéről, már csak három pont volt a különbség.
Sajnos azonban a tendencia nem folytatódott, az újabb vendégkosarak helyett a 19. évében járó szupertehetség, Gorbunova duplái jöttek futószalagon, majd távolról is egyre-másra betaláltak a Kozacska játékosai. A második tíz percben négy, az első félidőben összesen pedig hat hárompontost kapott a MiZo, amely bizony ezúttal kifejezetten lagymatagon védekezett, pedig eddig ez a műfaj volt az együttes legnagyobb erőssége. Egyszersmind az is kiderült, nem véletlenül tartott a Rátgéber, Fűzy edzőkettős a zaporizzsjaiakban rejlő támadópotenciáltól, amely nem kevesebb, mint 43 pontot jelentett az ellenfél részére a nyolcaddöntő második mérkőzésének első felében.
Béres Tímea (jobbra) dicsérhetô, a Pécs nem az ukrajnai játékáért (fotó: Laufer László)
Magyar szemmel nézve már a félidei tízpontos hátrány sem volt éppenséggel szívderítő, az viszont még kevésbé, hogy két gyors duplájukkal minden addiginál nagyobbra, 14 pontosra hizlalták előnyüket a hazaiak. Ekkor kezdett el végre újra csökkenni a két csapatot elválasztó differencia, az időközben a zónavédekezéssel is megpróbálkozó PVSK hét perc alatt nyolc ponttal került közelebb Ukrajna pontvadászatának listavezetőjéhez. Ám sajnos a harmadik negyed hajrájára megint elkapta a fonalat a Kozacska, olyannyira, hogy a játékrész legvégén dobott félpályás Habarova-tripla után már megint 13 volt közte, vagyis pillanatok alatt tönkretették addigi véres-verejtékes munkájuk eredményét a pécsi lányok…
Mi a véleménye a látottakról?
Rátgéber László, a pécsiek edzôje: Van egy régi magyar mondás, ami ezúttal is beigazolódott: addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik… A játékosaim közül néhányan értékelhetetlen teljesítményt nyújtottak.
Ez a különbség pedig sokáig stagnált, és ahogy teltek a percek, úgy fogyott egyre inkább a remény, hogy már Zaporizzsjában sikerül behúzni a két nyert meccsig tartó párharc során a továbbjutást jelentő második győzelmet is. Aztán egyszercsak újra beindult a gépezet, Dapo két triplát dobott gyors egymásutánban, majd Branzova is betalált a messzeségből, és amikor már csak négy pontot kellett ledolgozni, amire még majdnem három percük volt a vendégeknek, felcsillant a remény. De csak pár pillanatra, mert jött megint néhány eladott labda és kihagyott ziccer Iványiéktól, amiket a nagyon jól dobó és végig vezető Habarováék rendre kosárral büntettek, így végül teljesen megérdemelten győztek az ukránok.
Sajnos tehát következhet a mindent eldöntő, harmadik öszszecsapás Pécsett, amelyre csütörtök este hat órától kerül sor a jövő héten.
Iványi Dalma ezúttal csak hét ponttal tudta segíteni csapatát