Greminger János 75 éves

Ez a fegyelmezett, katonás igyekezet jellemezte eredményes sportvezetői pályáját is az Országos Testnevelési Hivatalban a rendszerváltást megelőzően a Sportági Főosztály helyettes vezetőjeként 1988-ig – első nyugdíjba vonulása előtt –, majd a hivatal helyettes elnökeként 1994-től 1998-ig.
A napokban 52 nevet tartalmazott az a javaslat, amelyet a sportági szövetségek és különböző sportszervek ajánlásai révén tettek le Gyurcsány Ferenc sportminiszter asztalára abból a célból, hogy közülük 12-őt május 6.-án, a Magyar Sport Napján a Nemzet sportolója címmel tüntessen ki. Ezen a megtisztelő listán a kosárlabdázás képviseletében ott szerepelt a hajdani Európa-válogatott, a nemzeti együttesben 156-szor (1951–64) szerepelt Greminger János is, a sportág történetében máig egyedülálló sikert elért, az 1955-évi Európa-bajnokságon aranyérmet nyert együttesünk játékmestere.
Akár szimbolikusnak is tekinthetjük: éppen az említett jeles sportnap előtt született, május 5-én – 1929-ben – Szegeden. A kivételes sportember most tölti be hetvenötödik életévét. Fegyelmezett menetrend szerint éli életét – otthon is tervez, rendez, tesz-vesz, intézkedik –, amelyből nem maradhat ki a sport ma sem. Naprakészen követi sportéletünk folyamatait, változásait, a kosárlabdázásét megkülönböztetett figyelemmel, persze. Rendszeresen, hetente kétszer-háromszor teniszezik – télen-nyáron. Szükségtelen mondani: ő szervezi a partikat, sőt játék közben rá jellemző módon oktat-szervez-irányít-dirigál, azaz vezényeli a játékot. Közbevetve jegyezzük meg szervezési hajlamánál egy pillanatra elidőzve: a Magyar Olimpiai Bizottság nem ok nélkül jelölte őt olimpiai küldöttségünk csapatvezetőjének Szarajevóban, Calgaryban, Alberville-ben és Lillehammerben is, tehát megszakítás nélkül 1984-től 1996-ig (ma is a MOB tiszteletbeli tagja).
Valljuk be, a hetvenöt éves kort már önmagában is egy bizonyos "teljesítmény" megélni manapság. A rendszeres és intenzív teniszezésért ráadásul közhelyszerűen tovább dicsérhetnénk, de ennél jelentősebb elismerést érdemel. Mindez ugyanis azért valóban bámulatos, mert az ünnepeltet korábbi éveiben súlyos betegségek támadták meg: szívinfarktus egyebek között, kockázatos operációkon jutott túl, s hallatlan akaraterővel nyerte meg sorra életre-halálra menő harcait. Konok, szívós, elpusztíthatatlan, s érdeklődése a világ dolgai iránt ma is töretlen. Korát és minden fenyegető előzményt meghazudtolva sikeresen dacol az évekkel, s természetesen ezt a sajátos "sikerszériáját" is, mint szinte valamennyit az életében, a sportnak köszönheti, amely – túlzás nélkül és sokunk számára követendően – mindig mindenben győzelemre sarkalló életformája volt és marad.
Az örökkön rendezkedő "nagy kombinátort" számos kedves sporttársa, barátja, híve készült köszönteni. Nos, Greminger úgy szervezte meg a jubileumot, hogy lehetőleg mindenki megkülönböztetett vendégének érezhesse magát: külön-külön ad "fogadást" a régi kosarastársaknak, a teniszező partnereknek, s ugyanígy a sportvezetőknek, valamint a családnak.
Ezeken a 75-ös jubileumi eseményeken nyilván ez hangzik el a leggyakrabban: Isten éltessen még sokáig, János!