Az erő máris Béressel van

Jelentjük, a három hónapos Milán – 6.8 kilogramm, s a kedvence továbbra is az anyatej – kitűnően érzi magát, akárcsak a mama, akit hamarosan újra a pályán üdvözölhet a pécsi publikum.
Merthogy a 28 esztendős anyuka szorgalmasan látogatja a PVSK foglalkozásait, s hamarosan ismét számíthat centerjátékára a baranyai szakmai stáb.
– Közel járok az igazsághoz, ha azt mondom, a jelszó úgy hangzik: Valenciennes?
– Mire gondol? – kérdezett vissza Béres Tímea.
– Természetesen a visszatérésére.
– Nagyon bízom benne, hogy már korábban, azaz az Euroliga négyes döntője előtt pályára léphetek.
– Értem én, csak hát azt hinné az ember, hogy egy PVSK–Valenciennes találkozó önnek különös jelentőséggel bír. Játszott itt is, ott is, nyert aranyakat itt is, ott is, hogy mást ne mondjunk, két éve éppen a francia klubcsapattal ért fel a kontinens csúcsára.
– Nem ez az első számú motiváció számomra. Persze külön öröm, hogy ebben az évben Pécs ad otthont a Final Fournak, és az sem mindegy, hogy a korábbi együttesem lesz az ellenfél az elődöntőben. De hangsúlyozom, nem emiatt döntöttem a gyors visszatérés mellett.
– Akkor hát hallgatom!
– Egyszerű, mert nagyon szeretek kosárlabdázni. Már nagyon hiányzott a játék, és olyan állapotban vagyok, hogy hasznára lehetek az együttesnek. Legalábbis úgy érzem.
– Azaz, ha a Pécs nem jutott volna tovább a Bourges ellen, akkor is hasonlóképpen dönt?
– Természetesen.
– Hogy fogadták a PVSK-nál?
– Szerintem örültek. Arról nem is beszélve, hogy plusz egy játékos sosem árt.
– Főként a mostani, centerszegény időszakban.
– Na látja, ez is a visszatérésem mellett szólt. Tudtam, hogy bajban volt a csapat, olvastam, milyen kevesen vannak a palánk alatt. Hát úgy gondoltam, jövök és segítek, ha tudok.
– Mikor kezdte el az edzéseket?
– Egyénileg Milán hathetes korában.
– Az első penzum?
– Tíz perc futás. Mit mondjak, nehezen ment. Azután növeltem az időt és a távot is, majd elkezdtem konditerembe járni, a múlt hét elején pedig már megjelentem a csapat edzésén. Érdekes, az első alkalom jobb volt, mint amire számítottam. Nem mondom, a labda zavart egy picit, de élveztem a munkát.
– Az edzője, Rátgéber László mit szólt a felbukkanásához?
– Előtte is beszéltünk róla, azt mondta, ő nem siettet.
– Sejti már, hogy mennyire tudja segíteni a csapatát?
– Erre most nem tudok válaszolni. Majd kiderül. Talán a társaknak is jó, hogy nem egy új kosaras érkezett, hiszen én ismerem a lányokat és a figurákat is.
– Engedje meg, hogy tovább faggassam: a korábbihoz képest hány százalékos Béres Tímeát látunk majd?
– Ha Laci úgy dönt, hogy csapatba állít, akkor tudok segíteni. Még akkor is, ha nem leszek tökéletes állapotban.
– Több mint három hét múlva következik az év meccse: az Euroliga elődöntőjében az USVO áll majd a pécsiek útjába. Ön aztán ismeri a két csapatot, ezért is lennék kíváncsi arra, kit tart favoritnak.
– Szerintem jók az esélyeink. A Valenciennes-t most nem érzem olyan erősnek, mint tavaly vagy tavalyelőtt. Persze így sem lesz könnyű legyőzni őket.
– Ha már a franciáknál tartunk: igaz, hogy újra hívták?
– Hívtak bizony. Azt mondták, tárt karokkal várnak, számítanak rám. Érdekes lett volna április tizenhatodikán pályára lépni a vendégcsapatban.
– Mégis a Pécs győzött…
– Nem is nyerhetett volna más! Három hónapos kisfiúval azért nem szívesen vált országot az ember, no és a férjem, Sztojan Ivkovics is itthon játszik.
– Ha már a párját említette, tőle tudom, hogy fizikailag jobb állapotban van, mint a szülés előtt.
– Elvileg valóban így van, a konditeremben legalábbis ez derült ki. Már csak az a kérdés, hogyan kamatoztatom majd az erőmet a pályán.